Családi sport

Nálunk a KVGY-nél  (Keddenként Valamit Gyártunk) a hétvégén lesz családi und sportnap, de én már az összetételt sem értem. Családdal sportolni olyan, mint zokniban fürdeni, megy de minek, plusz kellemetlen (kivéve Petrával, bár nem tud úszni de remek a tóparti sakkozásban és tollasban, meg az otthoni römiben, de ezek nem sportok, ezek szórakozások, ja meg a darts), de én rábólintottam, hogy OK, elmegyek, aztán szó sem esett róla. Meg az eredeti időpont is elmúlt közben, erre kiderül, hogy most lesz, engem meg beneveztek valami akadályversenybe, túrával egybekötve. Meg adnak enni-inni (de nyilván a gulyáságyú-söröshordó vonalon, melyet épp több okból sem preferálok), plusz rámegy a szombat, hogy egy napot kötetlenül azokkal lehessek, akkikel egyébként sem vagyok, főleg persze  azért mert magam vagyok a délutános műszak...
A sport az meg egy tévécsatorna (illetve kettő) ottan megy az amerikaifoci, amit szeretek, de semmi pénzért nem csinálnám, durván erőszakos, de fotelből nézve ideális.

Szóval az előnyök:
- Friss levegő mozgás.
- Kollégákkal haverkodás (amúgy tényleg akad néhány jó fej).
- valamint friss levegő...

Hátrányok:
- Fel kell kelnem korábban, éjfél utáni fekvés után.
- Ki viszi le a kutyát?
- Ki játszik römit Petrával?
- Ki süt sütit?
- Kisütött a nap. (Izzadok, leégek etc., borús időt kérnék, részemről, sérelmükre.)
- Fáj a hátam, reggel papucsban sétáltatok Dudlit, ahhoz nem kell lehajolni.

Egyszóval jóval több a hátrány, de bunkóság lenne lefújni a részvételt, úgyhogy gondolom megyek (hátfájás esetén persze nem, az már tényleg értelmetlen), és ahogy magamat ismerem, tetszeni fog. Mert ugye imádok Londonba menni, de utálom, mikor be kell pakolni a bőröndbe, lesni az órát, hogy öt-négy-három etc. óra múlva már indulni kell, hogy ma éjjel már nem alhatok a saját ágyamban, hogy el kell hagynom az ötven négyzetméteres komfortzónámat...
És (szó szerint) hányingerem van a hajnali keléstől, a gondolattól, hogy jön a reptéri tortúra, várakozás, tülekedés, nyomor, szagok, fáradtság, mittomén.

Aztán megérkezünk, szokásos boltból a szokásos cider-rákosszendvics kombó, szokásos hotel, és első estére kisimulok, de inkább már előbb, az első jó múzeum már helyre rak, szóval, hogy megérte, meg valaki mellettem amúgy is vigyorog mint vadalma, és akkor már eleve nem lehet rossz.

De ezt a sportnapot még meglátom... (Ha szusi lenne ebédre már előre meggyőzne, így még kétesélyes.)