Tegnap konkrétan szénné röhögtem magam valami versenytáncos bajnokság tévéközvetítésén, mondjuk nemigen nézek ilyet (vagyis nem), de igen szórakoztató. Mert:
- Adott a tánc, mint egy lehetséges emberi kommunikációs- vagy kifejezésforma, de egy afrikai törzsi rítus, vagy a diszkóban előadott kettőtjobra-kettőtbalra mozgásfora esetén ez lehet spontán, sőt, természetes.
- De a hülye emberek, pláne a nyugati kultúrkörben, mindent a természetellenességig finomítanak, távolítanak a spontaneitástól, így aztán lesz nekünk opera/balett (mer ugye ember úgy nem énekel/mozog magától), techno meg trash metal, meg kereskedelmi tévé...
- Az ún. versenytánc igazán pregnáns példa, mert pl. a jégtáncban (ami szintén szörnyű), legalább van valami nagyívű lendület, meg muszáj kecsesség (mert a korcsolyán még mindig nincs fék), de a versenytánc az kategóriákkal rosszabb.
- Mert az OK, hogy itt is ijesztően kurvásra sminkelt nők szerepelnek, giccses ruhában, vérfagyasztó arckifejezéssel ("Nézz csábosan! - ÖöööŐŐŐÁááá...."), a homokos stricinek öltözetett ijesztő zsúrfiúkkal, de ezek nem zenére siklanak, hanem a zene ürügyén rángatóznak, viccesen, mert egészen váratlan pillanatokban. Amúgy a latin tánc, az szerintük típustól függetlenül seggrázás és csücsörítés, a tangó meg mondjuk olyan, mint ha Hitler meg akara csókolni, de te őt, háát, nem igazán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése