Handlék

Már megint néztem az egyyik kedvenc sorozatomat a rejtéjes okokból History nevet viselő csatornán, ahol amúgy a történelmi műsorok a legritkábbak. Na, ez sem az, itt két ószeres/guberáló mászkál egészen ócska mellékutakon, és csorgatja a nyálát mnden szemétdomb és bedőlt oldalú csűr láttán, különösen, ha előbbiek egy sáros földút végén találhatók.

Az egészen mulatságos például, mikor az egyik pali előrángat egy bokor alól egy rozsdás vascsövet, és üdvözült képpel közli, hogy ez igazi kincs, hisz a rozsdás vascső valójában egy 1678-as Herli Dévidzon fél kormányvillájának darabja, és bár repedt is, de így is ad érte háromszáz dollárt. Mire a 120 éves, szőrös és mosdatlan, szigorúan sosem mosott kantáros farmert viselő helybéli szemrebbenés nélkül közli, hogy a fémhulladék ára minimum ötszáz, egyfelől mert eredeti, másfelől meg érzelmileg kötődik hozzá, még a dédapja karózott vele paradicsomot. A gubaráló erre közli, hogy maximum négyszáz, de viszi a pali szakadt szalmakalpját is, inkluzíve tetvek.

Meg van a másik típus, akinél plafonig érnek a régi kólareklámok meg antik sörnyitók, viszont pánikrohamot kap már attól is, ha valamelyikre árajánlatot tesznek. Ez a viccesebb változat. Ennél már csak az lenne szórakoztatóbb, ha néha meg is vernék a kincskeresőnek csúfolt ószereseket, bár lehet, hogy ez meg időnként meg is esik velük, csak azt már nem mutatja a tévé.

Vagy mi lenne, ha nem csak régiségeket vennének, illetve nem csak rozsdás vasakat meg repedt porcelánbabákat, hanem bármit. (Mint a Monty Pythonban: " Jó napot, a májáért jöttünk!")Ajánlatot tennének az illető kutyájára, lányára, vagy feljaánlanának egy komolyabb összeget, hogy valamely pénzes vevőjük vadászhasson az illetőre nyílpuskával. Vagy alkudhatnának levágott köröm kilójára, esetleg dusztonsüvegben eltett fülzsíírra, ugyanis egy másik csatornán láttam, hogy vannak, akik pont ilyesmit gyűjtenek. Bár ha egy élet fáradságos munkájával végre összejön az öt literes üveg fülzsír, nem biztos, hogy az illető hajlandó lenne olcsón megválni tőle.

Vagy jöhetnének hozzám is, van egy csomó eladó kacatom. Jutányos áron megszabadulnék például a tusfürdő gyűjteményemtől, mert valami fura okból mindig minden rokon, minden alkalomra és mindenkinek tusfürdőt vesz, pedig én szinte sohasem zuhanyzom (fetrengek a kádban inkább), és gyakorlatilag csak hagyományos szappant használok, néha a borotválkozáshoz is. Úgyhogy a kád széle meg a polc tele van tusfürdős flakonokkal, a legtöbb tele van, és némelyik kifejezetten antik, mondhatni gyűjtői darab.

Van aztán néhány szintén antik papír porzsákom, mert smucigságból mindig kiürítem őket, de az árukból most már vennék néhány újat.

A használtelem-gyűjteményem is tartalmaz érdekes darabokat, több ceruzaelemet ma már nem létező országokban gyártottak (Jugoszlávia, Csehszlovákia stb.), mondjuk nem is működnek.

Plusz rendelkezem több kiló felesleges bélyeggel, hátha valakinek kell, mondjuk egy svéd gyerekvershez (ha valaki még emlékszik rá....). Meg van egy halom érmém, jelentős részt szintén megszűnt országokból és/vagy megszűnt pénznemekből. Német drachma, jugoszláv márka angol frank, meg egytrillió billpengőm, bár ez utóbbit épp nem találom. Vagy vigyék egyszerűen a tapétát a falról, már úgyis koszos és cserére szorul, legalább nem nekem kell levakarni. (De ezért csak tavasszal jöjjenek, ősszel-télen nem tervezek tapétázni.)

Szóval nálam is van sok antik érdekesség, ha nagyon utánanézek még két kiló rozsdás szöget is találhatok (ha már a rozsda a gyűjtögetők gyengéje), bár azt nagyapám gyűjtötte, de szerintem annyira már nem kötődik hozzá.

De a kutya az nem eladó, a teknősre mondjuk elfogadok ajánlatokat.