Igen fontos ember lehetek, ez már biztos, kaptam ugyanis levelet a miniszterelnöktől, hármat is! Kapcsolatunk szorosabbá válásának ugyan ellentmond, hogy ebből kettő ugyanaz: megköszöni, hogy támogattuk a rezsicsökkentés valami bélistázós aláírásgyűjtésen, mármint én és kedves feleségem, lagalábbis őt gyanítom a "Lászlóné" címzés mögött, kár, hogy személyesen még nem találkoztunk. Pedig ugyanaz a címünk a fidesz szerint, de ő biztos mindig délelőttös műszakban dolgozik, így nem találkozunk, hétvégén meg víkendezik, így legalább nem fut össze Petrával. De akkor most ismeretlenül is: Hé asszony! (Bocs, a keresztneved nem tudom, nem közölte a Párt.) Kilenc körül vidd le a kutyát, akkor nekem már nem kell, és így is kibírja reggelig! Előre is köszi!
A másik levélben meg tájékoztat a pocakos tábornok, hogy megszüntették hazánk ellen a túlzott-deficit eljárást. Mert muszáj volt, a mocsok euknak, ott a brüsszeli Straszburgban, nekik. Hát tudod viktor (kisbetűvel, de tegezve, ha már ilyen komoly ismerősök lettünk), ez nem, még egyszer mondom nem az én győzelmem (ez az én vereségem, hogy ilyen pojáca kormány jutott nekem/nekünk), amúgy meg támogasson téged a radai rosseb lendkerekes nagynénikéje! Ja, és a fészbukon se próbálkozz, úgysem jelöllek vissza! Annyira nem vagyunk haverok.
Egyébként nem értem a dolgot, de nyilván valamilyen teljesítménykényszeres valamint lusta fideszes aktivista leste le a postaládáról a nevem (nagyapáméval együtt, ő is kapott amúgy levelet, de az már olvasatlanul dobtam ki, nyolcvanöt éves, nem idegesítem ilyen marhaságokkal), és hát hogy lehet legegyszerűbben gyarapítani a nemigen legális névlistát, hát hogy a férfinevekhez hozzáírunk egy "-né"-t, máris dupla fejpénz jár. El tudom képzelni, hány általános iskolás kissrác lepődhet meg azon, hogy tudtán kívül megházasodott, mint valami rossz indiai filmben, a szülők elintézték a háta mögött, illetve, hogy ezek a srácok milyen lelkesen fognak szavazni bárki másra, amint betöltik a tizennyolcat.
Mert amúgy tele van a net hasonló történetekkel, a legdurvább talán az, hogy egy tizennyolc évvel ezelőtt meghalt csecsemő is kapott köszönőlevelet. Mint immár nagykorú halott, nyilván.
És hogy el ne feledjük: ez a pitiáner kivagyiság (valamint országos közröhej) a mi pénzünkből, a mi adónkból megy, azt mulatják el épp a kegyelmes úrék, akik annyira, de annyira szeretik nyomtatásban látni a saját nagyszerűségüket igazoló sikereket ( a tokás-öltönyös fotóik alatt közvetlenül), hogy simán megér nekik alkalmanként százmilliót. A mi pénzünkből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése