A doktor táncol

Lassan mennék aludni, mert holnap koránkelés, reggel már a fővárosban továbbképződöm, de ezt itt még muszáj megosztani, gondolom mindenkinek megvan miért (avagy mi két okból). Mondjuk boldog szülinapot nekem, én már igen jól szórakoztam, ezen itt:

Túlvilág újratöltve

Olvastam ma a magyarnarancson egy  igen jó kis cikket, egy eddig általam sem igen ismert összeesküvés-elméletről, vagyis arról, hogy a mennyország igazából itt van közel, a NASA fel is fedezte de titkolják. (Az mondjuk tényleg vicces, hogy ugyanazok szerint fedezte fel a náza a mennyországot, akik szerint a holdra se bírtak elmenni, illetve nincs is hold, az csak a nap hátoldala.)

A Túlvilág név is onnan jön, hogy az a másik dolog pont a föld pályáján kering, csak ellenfázisban, azaz mindig a Nap túloldalán van hozzánk képest, ezért nem láthatjuk. Hogy ez miért tökéletes baromság egy elliptikus pálya esetén azt könnyű belátni, ha mégsem ott az elején belinkelt cikk. Mindenesetre idelopom az ábrát:

magyarnarancs.hu

És hát ugye tényleg elég nagy hülyeség lenne, ha a mennyország annyit jelentene, hogy van egy eddig ismeretlen bolygó a naprendszerünkben, ahol egy kicsit jobb a klíma, édesebbek a gyümölcsök, nincs környezetszennyezés meg bürokrácia. Az kérem egy jól működő kis autonóm sziget valahol a Csendes-Óceánon, ami a két hatsávos főútvonal találkozásában lévő lakásomból, meg az íróasztalom mögül nézve persze valóban mennyei, nincs több csekk meg formanyomtatvány, de lehet friss banánt (bánónt?) szüretelni. Viszont az igazi Mennyek Országa az valahol belül lehet vagy nem, de az enyémbe minden esetre ne másszon bele a NASA, vagy ha igen, tényleg titkolja.

De nem, a mennyországnak valahol kívül kell lennie, a tudatalattink mégis csak egy mocskos hely, egy lelki meddőhányó, álmomban két Darth Vader voltam és játszottam egymással. Belőlem például csak akkor lehet egy éteri félisteni lény, ha nincs túl sok stressz de eleget aludtam, nem látok dossziékat és számlákat, viszont ehhez már tényleg meg kell halni, majd néhány évtized múlva.

És akkor jöhet a mennyország, nem a Nap túloldaláról, mert bár nem hiszek, de még bízok abban a nem ismert tartományban amelyet úgysem fog felfedezni a NASA.

És addig is igen jól szórakozom a konteókon, bár szerintem az összeesküvés-elméletek nagy része remek alapanyag lenne egy-egy Doctor Who (avagy Doktorkiafene) epizódhoz, valaki megcsinálhatná már őket. Én, itt, csak röhögök, de legalább valaki máris jól szórakozik...

I Scream

Vészesen közelegnek a választások, nekem meg gőzöm sincs hogy kire/mire fogok szavazni, hogy kikre nem, az mondjuk egyértelmű. Ártunk és ormányunk legfeljebb a megvetésemre számíthat a szavazatomra akkor sem, ha piros hó esik,szóval ne  tessék ez ügyben intézkedni. (Ez az intézkedés persze úgy nézne ki, hogy törvényt hoznának arról, hogy márpedig a hó piros, miután egy nemzeti konzultáción ki jönne az az eredmény, hogy az emberek 102%-a jobban szeretné, ha piros lenne.)

A baj az, hogy igazi alternatíva sem látszik, így aztán - mint eddig szinte mindig - a kisebbik rosszra fogok szavazni, már ha rájövök, az melyik lehet. Olyan ez, mint mikor gyerekkoromban azért ettem citromfagyit, mert még az tűnt legvállalhatóbbnak (vagy épp az egyetlen opciónak), ha már a csokivanília elfogyott. Hiába no, hiánygazdaság volt, a Volga Presszóban háromnál többféle fagyi nemigen volt egyszerre, borból is kétféle (Stendhal: Vörös és fehér), bár ez utóbbi engem ötévesen nem igazán zavart.

És most a választásokon az van, hogy rá kell jönnöm, melyik a citromfagyi, ami még ehető a többihez képest. Ahol a többi az nyilván a mentolos fokhagyma, az ázott labrador, a kókuszos hungarocell meg a csípős demagógia. Ízű fagylaltok.

Igazából persze a vaníliát keresném, de az nincs a választékban, mondjuk nem is csoda, hisz az igazából egy közép-amerikai orchidea-féle (pontosabban egy egész nemzetség), nálunk csak importáru, mint megannyi eszme is.

Péntek esti láz

Még mindig az első hónapot gyűröm az új munkahelyemen, mondhatni tartanak a mézeshetek, már ha a mézeshetek ennyire stresszesek bírnak lenni. De ez csak harctéri idegesség, még kissé elveszettnek érzem magam az egészben, ellenben csütörtökön megyek Pestre "képzésre" (illetve a francokat, Budára), úgyhogy a negyedik héten kiderül végre, pontosan mit is várnak tőlünk, bár egy nap alatt ez azért elég instantnak tűnik.

Viszont elég gyorsan megszoktam, hogy végre megint egy irodában dolgozom (semmi gyár kérem, semmi gyár!), nagyon komolyan tudok bámulni a laptopra, fontoskodva rendezgetem a szövegkiemelőket a dossziékon, és úgy kávézom mint egy különösen laza félisten. Ja, és okosan nézek az értekezleteken. A munkámról egyelőre csak papírokból tudtam tájékozódni, de az ami ugye - remélhetőleg - változik végre, illetve a mai nappal már kezdett is változni, ma már odáig jutottam, hogy dolgoztam is, méghozzá végig. Érdekes hogy az ember harmincnyolcadjára is képes rácsodálkozni, hogy mennyivel gyorsabban megy el a munkaidő, ha van mit csinálni, én ilyet utoljára gyárban tapasztaltam, egyetemi katedrán soha. (Igaz hogy a gyárban is mindig meglepődtem ezen a természetes pszichológiai reakción, de hát én szociológus vagyok. Pontosabban voltam, most egy felkapaszkodóban lévő proletár.)

Most már csak az a kérdés, milyen gyorsan lesz újra péntek, mert az a kedvenc napom, pontosabban a péntek délután, amikor olyan messzi még a hétfő, ami ma van... a fenébe is.

De holnap már kedd, és holnap ilyenkor már azt fogom gondolni, hogy már csak három napot kell dolgoznom, hogy aztán két napot pihenhessek, ami elég jó arány, elviselném állandóra is. Pláne hogy csütörtökön nem is kell dolgoznom, ami tovább javítja a hétvége bekövetkeztének esélyét. 

Mert ugye nekem hiába mondja bárki, hogy hétvége (mint az a nevéből is látszik) minden hét végén van, és nem csak minden másodikén, de hiszem ha látom. Péntek délután akkor lesz, ha már túl vagyunk a péntek délelőttön, addig meg még bármi történhet, mittudomén meteorit, dzsurasszikpark, fiúzenekarok, gadnóz. A péntekért kérem meg kell küzdeni! Robinsonnak mondjuk nem, de neki így évekbe telt míg összefutottak...

Benni Hill Só

Ma délután megnéztünk egy filmet, illetve tévéfilmet, a Szabadság-különjárat címűt, ami el első magyar  története alapján készült. Mert 1956 nyarán néhányan eltérítették a Malév Budapest-Szombathely járatát (na ja, autópályák még nem voltak) és nyugatra disszidáltak a Li-2-es maréknyi utasával együtt. A többi utas közül egyébként csak egy házaspár maradt kint (a gépeltérítőkön kívül, of course), a többiek hazarepültek a diktatúrába. Na ja, nekünk cárevics kell.

A sztoriból készült kábé egyórás darab amúgy remek néznivaló, jók a színészek, feszes a dramaturgia, és a tévé előtt alsógatyában is lehet ülni. Amúgy itt az előzetese:

De az igazán jó poén az volt, mikor véletlenül rábukkantam a bennyhillthis.com-ra, ami azt tudja, hogy tetszőleges jutyúbos videókat felgyorsít és aláteszi a Benny Hill Show jellegzetes főcímzenéjét (ami eredetileg egy nashville-i szaxofonos szerzeménye, de ezt én is csak pár órája tudom), ettől szinte bármi ellenállhatatlanul vicces lesz. Különösen a fentebb látható tévéfilm-előzetes. Ezt sajnos nem tudom ide beszúrni, de alant a link:

http://bennyhillthis.com/?v=xMLOx4kdfRY

Amúgy koncertfelvételeket is igen jó móka bennihillezni, bár mondjuk egy Pogues esetén Shane McGowan a gyorsított felvételen tűnik normál mozgásúnak...

444!

A cím ezúttal nem népszerű portálra vonatkozik, csak arra, hogy napokon belül 44 éves leszek, csak ez így jobban mutat. A 444-et valószínűleg nem érem meg, sőt nyilván a 88!-at sem, az utóbbi ugyanis a Heil Hitler! neonáci kódja, mint az közismert. Hejj, Hitler pedig nem szeretnék lenni.

Ehhez képest még a héten is volt olyan ránézésre ötvenes nő, aki "fiatalembernek"szólított, pedig a szakállam már legalább fele részben tök ősz, ami legalább is el kellett volna, hogy gondolkodtassa. Még jó hogy a munkahelyen mindenki tegeződik mindenkivel, ilyen problémákba eleve nem lehet belefutni, még a főosztályvezető fikuszát is letegezhetjük, a nélkül, hogy a korán kellene gondolkodnunk. (És nem a Koránon, mielőtt valaki...)

A romlott nyugatiak szerint persze az életkorral összefüggő kérdések fontossá tétele tiszta age-izmus (csak a tudomány számára lehet fontos), de az határozottan látszik, hogy például én határozottan jobban szerettem huszonkét éves lenni mint negyvennégy, de ma már (mint igazából mindig) a saját korosztályommal értem meg magam a legjobban.

Mert hogy a hatvanas években milyen cigiket szívtak, hogy Illés, Metró vagy Omega, hogyHazfias Népfront az nekem már csak történelem de nem közös élmény, az meg hogy a mai srácok mit szívnak, mit hallgatnak, mi a viszonyuk a közélethez legfeljebb csak kutatás téma lehetne, de személyes közöm már nincs hozzá.

Ennyi idősen megrekedtem valahol középen, na...

Atomteknős, munkahely, keménydrog

Fú, megint rég nem írtam ide, de az volt az ábra, hogy új munkahely (ha jól rémlik "munkaerőpiaci tanácsadó" vagyok épp, havi háromszázért), meg valamiért a böngésző elfelejtette a jelszavam, amit naná hogy én is, úgyhogy egy hétig eleve be sem tudtam lépni a saját blogomba. Illetve csak olvasóként, de az elég unalmas, hisz ha én írtam minek olvassam el, a pénzért írt cikkeimet sem szoktam soha, minek bosszankodjak azon, hogy utólag ezt-azt máshogy fogalmaznám meg.

(Mondjuk a blog esetében azért néha bűnbe esem, és elolvasok évekkel ezelőtti bejegyzéseket, amikre már alig emlékszem, és szörnyű bevallani, de időnként elég jól elszórakoztatom magam. E kávéházi szegleten...)

A munka amúgy még viszonylag formálódóban van, irodám már van, a laptopot még közbeszerzik, de jó lesz a vége, ahogy most látom, lelkes és jófej kollégáim vannak, nem lesz nehéz együtt dolgozni velük. És végre nem egy kibaszott gyár a munkahelyem, az nem nekem való, ha még egy fél évet le kellett volna húznom az iparban, asszem ráállok az intravénás keménydrogra, és nem kérek hozzá előételnek fokhagymás kenyeret. (Trainspotting, ha valaki nem értené az utalást...)

Viszont egyfolytában meg vagyok fázva, a fene se bír rendesen felöltözni ebben a hülye télben, hogy egyszer mínuszok, ma meg konkrétan tavasz van, legalább is felénk. Hajlamos vagyok az összeesküvés-elméletekre, szerintem Trump meg a kínaiak vannak a háttérben, valamit biztos babrálnak az atommal, nekem meg összezavarodik a teknősöm bioritmusa. Úgyhogy ide ne jöjjön nekem egy Trump, mert parókán rúgom, és akkor igen meg lesz alázva, szóval inkább ne babráljon az atommal. Ja, meg a Kimdzsong Hülyegyerek se, bár ahogy elnézem, őt mondjuk amúgy is hamarosan elviszi valami szívroham vagy krónikus merénylet, de addig is hagyja békén a teknősömet, aki legutóbb három napig nem mert előjönni az ágy alól.

Ennyit az időjárásról.

És ha még visszatérhetek a munkára, az volt az első heti tapasztalat, hogy le kell szokni az aggódásról, és megkedvelni a jogi szlenget. Ennyit dr. Stangelove-ról.