2018. január 7., vasárnap

Atomteknős, munkahely, keménydrog

Fú, megint rég nem írtam ide, de az volt az ábra, hogy új munkahely (ha jól rémlik "munkaerőpiaci tanácsadó" vagyok épp, havi háromszázért), meg valamiért a böngésző elfelejtette a jelszavam, amit naná hogy én is, úgyhogy egy hétig eleve be sem tudtam lépni a saját blogomba. Illetve csak olvasóként, de az elég unalmas, hisz ha én írtam minek olvassam el, a pénzért írt cikkeimet sem szoktam soha, minek bosszankodjak azon, hogy utólag ezt-azt máshogy fogalmaznám meg.
(Mondjuk a blog esetében azért néha bűnbe esem, és elolvasok évekkel ezelőtti bejegyzéseket, amikre már alig emlékszem, és szörnyű bevallani, de időnként elég jól elszórakoztatom magam. E kávéházi szegleten...)

A munka amúgy még viszonylag formálódóban van, irodám már van, a laptopot még közbeszerzik, de jó lesz a vége, ahogy most látom, lelkes és jófej kollégáim vannak, nem lesz nehéz együtt dolgozni velük. És végre nem egy kibaszott gyár a munkahelyem, az nem nekem való, ha még egy fél évet le kellett volna húznom az iparban, asszem ráállok az intravénás keménydrogra, és nem kérek hozzá előételnek fokhagymás kenyeret. (Trainspotting, ha valaki nem értené az utalást...)

Viszont egyfolytában meg vagyok fázva, a fene se bír rendesen felöltözni ebben a hülye télben, hogy egyszer mínuszok, ma meg konkrétan tavasz van, legalább is felénk. Hajlamos vagyok az összeesküvés-elméletekre, szerintem Trump meg a kínaiak vannak a háttérben, valamit biztos babrálnak az atommal, nekem meg összezavarodik a teknősöm bioritmusa. Úgyhogy ide ne jöjjön nekem egy Trump, mert parókán rúgom, és akkor igen meg lesz alázva, szóval inkább ne babráljon az atommal. Ja, meg a Kimdzsong Hülyegyerek se, bár ahogy elnézem, őt mondjuk amúgy is hamarosan elviszi valami szívroham vagy krónikus merénylet, de addig is hagyja békén a teknősömet, aki legutóbb három napig nem mert előjönni az ágy alól.
Ennyit az időjárásról.

És ha még visszatérhetek a munkára, az volt az első heti tapasztalat, hogy le kell szokni az aggódásról, és megkedvelni a jogi szlenget. Ennyit dr. Stangelove-ról.

1 megjegyzés: