Vészesen közelegnek a választások, nekem meg gőzöm sincs hogy kire/mire fogok szavazni, hogy kikre nem, az mondjuk egyértelmű. Ártunk és ormányunk legfeljebb a megvetésemre számíthat a szavazatomra akkor sem, ha piros hó esik,szóval ne tessék ez ügyben intézkedni. (Ez az intézkedés persze úgy nézne ki, hogy törvényt hoznának arról, hogy márpedig a hó piros, miután egy nemzeti konzultáción ki jönne az az eredmény, hogy az emberek 102%-a jobban szeretné, ha piros lenne.)
A baj az, hogy igazi alternatíva sem látszik, így aztán - mint eddig szinte mindig - a kisebbik rosszra fogok szavazni, már ha rájövök, az melyik lehet. Olyan ez, mint mikor gyerekkoromban azért ettem citromfagyit, mert még az tűnt legvállalhatóbbnak (vagy épp az egyetlen opciónak), ha már a csokivanília elfogyott. Hiába no, hiánygazdaság volt, a Volga Presszóban háromnál többféle fagyi nemigen volt egyszerre, borból is kétféle (Stendhal: Vörös és fehér), bár ez utóbbi engem ötévesen nem igazán zavart.
És most a választásokon az van, hogy rá kell jönnöm, melyik a citromfagyi, ami még ehető a többihez képest. Ahol a többi az nyilván a mentolos fokhagyma, az ázott labrador, a kókuszos hungarocell meg a csípős demagógia. Ízű fagylaltok.
Igazából persze a vaníliát keresném, de az nincs a választékban, mondjuk nem is csoda, hisz az igazából egy közép-amerikai orchidea-féle (pontosabban egy egész nemzetség), nálunk csak importáru, mint megannyi eszme is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése