444!

A cím ezúttal nem népszerű portálra vonatkozik, csak arra, hogy napokon belül 44 éves leszek, csak ez így jobban mutat. A 444-et valószínűleg nem érem meg, sőt nyilván a 88!-at sem, az utóbbi ugyanis a Heil Hitler! neonáci kódja, mint az közismert. Hejj, Hitler pedig nem szeretnék lenni.

Ehhez képest még a héten is volt olyan ránézésre ötvenes nő, aki "fiatalembernek"szólított, pedig a szakállam már legalább fele részben tök ősz, ami legalább is el kellett volna, hogy gondolkodtassa. Még jó hogy a munkahelyen mindenki tegeződik mindenkivel, ilyen problémákba eleve nem lehet belefutni, még a főosztályvezető fikuszát is letegezhetjük, a nélkül, hogy a korán kellene gondolkodnunk. (És nem a Koránon, mielőtt valaki...)

A romlott nyugatiak szerint persze az életkorral összefüggő kérdések fontossá tétele tiszta age-izmus (csak a tudomány számára lehet fontos), de az határozottan látszik, hogy például én határozottan jobban szerettem huszonkét éves lenni mint negyvennégy, de ma már (mint igazából mindig) a saját korosztályommal értem meg magam a legjobban.

Mert hogy a hatvanas években milyen cigiket szívtak, hogy Illés, Metró vagy Omega, hogyHazfias Népfront az nekem már csak történelem de nem közös élmény, az meg hogy a mai srácok mit szívnak, mit hallgatnak, mi a viszonyuk a közélethez legfeljebb csak kutatás téma lehetne, de személyes közöm már nincs hozzá.

Ennyi idősen megrekedtem valahol középen, na...