Még mindig az első hónapot gyűröm az új munkahelyemen, mondhatni tartanak a mézeshetek, már ha a mézeshetek ennyire stresszesek bírnak lenni. De ez csak harctéri idegesség, még kissé elveszettnek érzem magam az egészben, ellenben csütörtökön megyek Pestre "képzésre" (illetve a francokat, Budára), úgyhogy a negyedik héten kiderül végre, pontosan mit is várnak tőlünk, bár egy nap alatt ez azért elég instantnak tűnik.
Viszont elég gyorsan megszoktam, hogy végre megint egy irodában dolgozom (semmi gyár kérem, semmi gyár!), nagyon komolyan tudok bámulni a laptopra, fontoskodva rendezgetem a szövegkiemelőket a dossziékon, és úgy kávézom mint egy különösen laza félisten. Ja, és okosan nézek az értekezleteken. A munkámról egyelőre csak papírokból tudtam tájékozódni, de az ami ugye - remélhetőleg - változik végre, illetve a mai nappal már kezdett is változni, ma már odáig jutottam, hogy dolgoztam is, méghozzá végig. Érdekes hogy az ember harmincnyolcadjára is képes rácsodálkozni, hogy mennyivel gyorsabban megy el a munkaidő, ha van mit csinálni, én ilyet utoljára gyárban tapasztaltam, egyetemi katedrán soha. (Igaz hogy a gyárban is mindig meglepődtem ezen a természetes pszichológiai reakción, de hát én szociológus vagyok. Pontosabban voltam, most egy felkapaszkodóban lévő proletár.)
Most már csak az a kérdés, milyen gyorsan lesz újra péntek, mert az a kedvenc napom, pontosabban a péntek délután, amikor olyan messzi még a hétfő, ami ma van... a fenébe is.
De holnap már kedd, és holnap ilyenkor már azt fogom gondolni, hogy már csak három napot kell dolgoznom, hogy aztán két napot pihenhessek, ami elég jó arány, elviselném állandóra is. Pláne hogy csütörtökön nem is kell dolgoznom, ami tovább javítja a hétvége bekövetkeztének esélyét.
Mert ugye nekem hiába mondja bárki, hogy hétvége (mint az a nevéből is látszik) minden hét végén van, és nem csak minden másodikén, de hiszem ha látom. Péntek délután akkor lesz, ha már túl vagyunk a péntek délelőttön, addig meg még bármi történhet, mittudomén meteorit, dzsurasszikpark, fiúzenekarok, gadnóz. A péntekért kérem meg kell küzdeni! Robinsonnak mondjuk nem, de neki így évekbe telt míg összefutottak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése