Véremet áztatta e föld, indokolatlatnul bírok itt lenni, egyre többször jut eszembe, hogy le kéne lépni. A baj mindösszesen annyi, hogy itt a lakásom, amit kiadni sem igen lehet, tekintettel arra, hogy a plafonig tele van a cuccaimmal (ez főleg könyveket jelent, meg másfél millió személyes tárgyat, amit nyilván nem tudnék magammal vinni), és ezt akkor így most hogy?
Viszont tegnap kaptam egy érdekes telefont. Valami nőszemély beszélt velem angolul, de erős indiai akcentussal, és ajánlott egy munkát Bombay-ben (és határozottan Bombayt mondott Mumbai helyett), de én lepasszoltam, épp a fentiek miatt. Azóta kicsit bánom, lehet, hogy érdemes lett volna - minden nehézség ellenére - megpróbálni, de gyáva bagyok hozzá. Plusz a hideg kiver az indiai akcentustól, a csajból is nagyjából a felét értettem, miközben ő hallhatóan mindent, amit mondtam neki. (És úgy tűnt, beleszámolja, hogy a fura bombayi akcentusa miatt neki mindent kétszer kell mondania, kétszer kell mondania, meg is teszi.)
Ja, amúgy egy társadalomkutatói állás lett volna. Fenébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése