Szájfáj

Magyarul szájenszfiksön. Érted? Ez úgy volt bazmeg, hogy én a nyolcvanas években voltam kis pöcs, akkor ment a Csillagok Háborúja Visszavág, aztán mindenki szkifi rajongó lett tőle, mer nem tudtuk, hogy azt amerikaiul úgy mondják hogy szájfáj. Amikor meg a Csillagok Sztárvórz Háborúja még csak nem is az, hanem valami fentezi a zűrben, ilyen lovagregény a csillagrombolókkal meg dzsedikkel, ahol kardoznak. Mert a sztárvórzban találták fel a világítós kardozást, meg hogy legyen hangja az űrhajóknek, na mer az kurva unalmas hogy csak mennek és lőnek nagy kussban, ahogy állítólag tényleg lenne valósan.

Na, meg aztán láttuk, hogy van Sztártrek is, azt mi csak úgy hívtuk hogy Társzekér, annyira volt komoly, ilyen pizsamás fickók rohangáltak felalá valami béna díszletben, és mindig, mikor a gyűröttfejű szararcok eltalálták a palacsintasütő formájú űrhajójukat, szikrázni kezdtek a vezérlőben a műszerek. na ja, és nem volt lézeres fénykardjuk sem, és a mobiljaik is csak kinyithatósak voltak, az meg olyan kétezres évek. Az volt már hetvenvalahányban is, szóval ez nem mentség.

A sztárvórz meg igen is igazi szkifi vagy szájfájás, mer nem csak a fantasztikumosság van benne, de tudomány is, hogy erő meg ilyenek. A Társzekerekben meg csak pizsmás fazonok akik mindig azt óbégassák ha baj van, hogy "fordítsuk meg a polaritást!" és a hülye rajongóik szerint ettől már cseszettül tudományos, baszod.

És ez baj, hogy a világ tele van ilyen hülye rajongókkal, akik istenítik a a gagyi tévésorozatokat, meg találkozókat rendeznek, ahová ők is hülye pizsamajelmezben mennek, aztán csodálkoznak hogy megverik őket a metróban a normális utazóközönségek. Nem kell agyatlanul rajongani, csak be kell látni jól, hogy a Sztárvórz az mindent visz, és abból még a gagyi is jó, de persze nincs benne gagyi, csak a Dzsardzsar Binksz.

De még Sztár Trek is egy igényes darab a maiakhoz képest. Igényes, de szar.

Mer most meg már nem is csinálnak rendes szkifit, csak ezek a szuperhősös képregényfilmek vannak, vagy szuperképregényes hősfilmek, de ezekben már nincs történet meg mondanivaló, nincs kibaszott emelkedettség meg  lelki finomság, csak akció. Az van, hogy valódi mondanivaló helyett mindeféle filmtrükk keretében leverik egymással a vakolatot a huszadik emelet magasságáig, és közben hülye  röhejesen feszítenek. Hát hol van egy ilyen szuperhősös szar a Sztárvórzhoz képest, most mondd meg nekem őszintén, hol van ez ahhoz képest, mikor Véder levágja a Lúk kezét, aztán mondja neki, hogy ő az apja. Vagy fordítva, kurva régen láttam már, ez már a Csillagok Visszavág végén van, és addigra szinte mindig eljutok a nyolcadik felesig, szóval a vége az homályos, de újra meg újra elkezdem nézni, ebből is látszik, hogy mekkora film.

Még jó hogy manapság is csinálnak sztárvórz filmeket, rendesen rohamosztagosokkal, ahogy kell, nem hülye pókemberrel meg nagy zöld ordibáló izékkel, és még ezekben a sztárvórzokban is lézefény-kardoznak néha. De ha valakinek ez nem elég, akkor bámulja az űrhajózó mosómedvéket meg a mostani Sztártrek filmeket, de csak ha nem felejtett el reggel pizsamában maradni.

Meg lélekben gyereknek, a marhája.

Se Lúk, se Véder, Lejla meg zöld, hát van ennek bármi értelme?

Tanújév

Lassan kezdődik az iskola, már akinek persze, én utoljára 2000-ben menetm ősszel iskolába, de az is az egyetem ötödik évfolyama volt, ráadásul a második diploma felé vezető célegyenesben, szóval összességében akkor pont a kilencedik évemet kezdtem a felsőoktatásban, mint nappalis hallgató. De az egyetemen nem is volt olyan igazi tanévkezdős hangulat, legfeljebb elkezdtünk időnként átszivárogni a szociológiai intézetbe a szomszédos presszóból, fokozatosan persze, hogy kerüljük a félévkezdés sokkját.

Az igazi iskolakezdés az utoljára középiskolában volt (belegondolni is rémes: 1988-1992 között - tényleg kurva rég voltam már fiatal), ahol viszont nem tanulással kezdődött az év, hanem közös mezőgazdasági munkával. Hiába no, ha az ember nem elitgimibe jár, hanem egy műszaki szakközépbe, akkor (és akkoriban) nem lehetett az ilyesmit megúszni, úgyhogy mentünk ki szilvát meg almát szedni a környékbeli falvakba, jellemzően az iskolai munkaruhában. Elvégre ha az ember elektronikát tanul, nélkülözhetetlen szakmai tapasztalatot jelent, térdig sárosan egymást dobálni rohadt szilvával, meg munkát imitálva kitárgyalni, hogy miért szar az Iron Maiden legutóbbi albuma. (Mert már szintetizátor is volt benne, azért!)

Hogy a vonatkozó téeszenek vagy állami gazdaságnak ez miért volt jó azt tudja a fene, kábé annyira voltunk hatékonyak mint egy rakás borús hangulatú rabszolga, de talán elegendően keveset fizettek a munkánkért az iskolának, hogy megérje nekik.

Elvileg voltak ilyan nagy, rozoga és ennek megfelelően mocskos konténerek, amikből fejenként és naponta mindenkinek meg kellet volna töltenie egyet, de ez szinte sosem jött össze. Mert az egyfelől tényleg nagy hajtás lett volna, másfelől nem is mindig volt annyi gyümölcs a kijelölt fákon, ráadásul az égvilágon semmi motivációnk nem volt. Mert mi van, ha nem lesz tele a konténer? Rosszabb jegyet kapunk angolból vagy kémiából? Hát, ez maximum matekból lehetett volna indokolt, hisz mi minden megkezdett konténert egésznek tekintettünk, azaz igyekeztünk nem tudomást venni a tört számokról. Amik amúgy sincsenek, hisz kérdem én, látott már valaki felet vagy harmadot a valóságban? Nem. Falusi osztálytársak esetleg láttak már fél disznót (ami ugye köztudottan nem praktikus, mert eldől az ólban), de igazából az sem volt fél, hanem egy darab, egy egész féldisznó. A törtek csak afféle absztrakciók, bokáig a sárban nem foglalkoztunk ilyenekkel.

Úgyhogy csak a munkafelügyelőként alkalmazott téeszparaszt kevéssé irodalmi megnyilvánulásait kellett elviselni, de azokon már  második nap önfeledten tudtunk röhögni, elvégre ő tényleg csak verbálisan zaklathatott minket, de a matek hármasunk nem rajta múlt. (Nekem általában hármasom volt matekból, aztán mégis ötösre érettségiztem, sőt az egyetemen ötösre szigorlatoztam belőle, utóbbit mondjuk magam sem értettem.)

Végül is utáltuk ezt a mezőgazdasági kényszermunkát, de legalább nem kellet addig sem iskolába járni, a szeptember első két-három hete eltelt tanórák, dolgozatok meg hasonlók nélkül, kint a gyümölcsösben, legalább is általában.

Mert mikor elsős voltam, nem volt mezőgazdasági munka, volt helyette váltott műszakban iskolai katasztrófa-elhárítás, miszerint vizent mertünk a tantermekből, esőcsatornákat rögtönöztünk a leszakadt álmennyezet-darabokból, és bokáig érő vizet próbáltunk eltüntetni felmosórongyokkal. Mert '88 szeptembere irdatlan trópusi esőkkel köszöntött be felénk, ami egyfelől amúgy  is iszapbirkózássá változtatta volna a gyümölcsszedést, másfelől meg beázott az iskola, de nagyon durván. Látványnak mondjuk szép volt, ahogy vízesésként gravitál lefelé a főlépcsőn a második emelt spontán kialakult tóvidéke, de ezt nekünk kellett eltakarítani. A tanulóifjúság egyik fele délelőtt küzdött az elemekkel, a másik fele délután, de így is kellett két hét, míg nagyjából oktatásra alkalmas állapotba került az épület. De legalább nem volt ügyeletes téeszparaszt a közelben, hogy figyelje, hány vödör vizet mertünk ki a tanáriból...

Ez az a főlépcső, csak akkoriban mi voltunk a tűzoltók. (kaposvarmost.hu)

Viccből sem komolyan

Durvul a kampány mint rendszerint, pedig még épp csak elkezdődött. Az ormánypárt például közvélemény-kutatásnak álcázza a saját jól bevállt migránsozását, mikor az ún. "közvélemény-kutatók" telefonon zaklatják az emberek lakosságként definiált halmazát, különféle településeken szerteszét. A fentebb linkelt cikkben például ilyen remek "kérdéseket" lehet olvasni:

„Ön kire szavazna inkább az önkormányzati választásokon, ha az alábbiak közül választhatna: arra a jelöltre, aki támogatja Orbán Viktor bevándorlás-politikáját, és megvédi a kerítést, vagy arra a jelöltre, amelyik Soros György álláspontját támogatja a migráció kérdésében, azaz több bevándorlót engedne az Unióba és lebontaná a kerítést?”

Szép nem? Ez lenne a klasszikus sugalmazó kérdés, amiben ugye már eleve benne van az elvárt válasz, bár ha nekem tennék fel e kérdést és lelkesen támogatnám azt a jelöltet aki lebontaná a kerítést, sőt hozzátenném (Bödőcs egy stand-upját idézve) hogy szeretném azt is ha ebolás niggerek költöznének a nappalimba. Hadd nyelje félre a tic-tacot az a marha a telefon másik végén. (Ez a taktikám, jajj bocs.)

A gond - illetve a fenét, nekem aztán nem - hogy ez még csak nem is egy sugalmazó kérdés, ez csak egy átlátszó, és szánalmasan ostoba kampányszlogen, aminek komolyan vételéhez vagy orvosi értelemben szellemi fogyatékosnak kell lenni, vagy nagyon részegnek/beszívottnak. Aki egyik kategóriába sem tartozik, de mégis a migránsokat nyakunkra hozó bukott balodali gyurcsánytól retteg a polgármester-választás kapcsán is, az vagy ordítóan tájékozatlan, vagy egyszerűen hinni akar az egyujjas agyú szlogenekben. Mert neki a fidesz meg a felcsúti az nem politika hanem vallás, ő ebben az értelemben nem állampolgár, hanem szektatag. A Soros-Gyurcsány-migráns háromszög számára nem az ami, vagyis egy előre megfontoltan, aljas indokból elkövetett politikai blöff, hanem a világképét megalapozó dogmatika egyik alapja.

Az ilyen híveket viszont felesleges kérdésnek is alig látszó baromságokkal bombázni, föl tudja azt mondani magának is, a kormányt rühellőkről meg úgyis lepattan. 

„Egy nemrégiben napvilágot látott javaslat szerint Brüsszel a helyi önkormányzatok részvételével helyezne el migránsokat az unión belül. Ön inkább támogatja, vagy inkább nem támogatja, hogy Balatonalmádiba migránsokat telepítsenek?”

 „Szavazna-e Lengyel Róbertre, ha tudná róla, hogy megegyezne Brüsszellel a migránsok Siófokra telepítéséről?”

Az efféle primitívségekkel nyilván a bizonytalanok és/vagy tájékozatlanok hallmazát célozzák, akiknek amúgy gőzük sincs róla, hogy ki a polgármester, de most jól megtudják hogy migránsokat telepítene a Balaton mellé Brüsszelből, vagy honnan. Azt meg ugye nem kéne, mert elveszik a munkánk, tele lesznek velük a börtönök, lányaink megerőszakolása végett, így fiainknak túlzsúfolt cellában kell majd senyvedniük, mindenféle arabokkal együtt. Na erre a világképre remekül rezonálnak az álkérdések.

Meg valljuk be, néha jól érzés, hogy az embernek nem a tönkrement házassága, a megélhetési gondok vagy a változtos betegségek miatt aggódnia, hanem problémázhat, felháborodhat a soros zsidó világösszeesküvés meg a migránsbűnözés miatt, kikérheti magának mindezt, és egy kis időre világpolitikai tényezőnek érezheti magát, legalább is az Orrtúró Presszó törzsközönsége előtt. Hisz neki telefonon már megmondták, mi az ábra, komoly és érthetetlen nevű közvélemény-tudósok, sőt a véleményét is kikérték, tehát biztos, hogy szerénytelen személye nem akárki.

Ám lehetne a sok negatív üzenet mellett pozitívat is sugalmazni kérdésnek alig álcázva, hisz nem csak sok fenyegetés van kint és bent egyaránt, de az ország épül, szépül valamint térkövesedik, és egyre több körforgalom közepén van szökőkút. A nemzet burzsoázia felemelkedéséről nem is szólva, hisz egy rendes kampányban fel kell tudni mutatni az eredményket is, meg a hitelesen sikeres személyiségeket. Ilyen "kérdésekkel" mondjuk:

"Támogatná-e Ön, hogy Orbán Récsöl saját lábán állva jelentős állami támogatással hozhassa létre szarospelenka-ellátó hálózatát, mely levenné a kisdedek válláról a pelenkába kakálás terhét, hisz a pelenkákat eleve töltelékkel együtt forgalmaznák?"

Itt ugye az lenne a lényeg, hogy nem kell fáradni azzal, hogy tisztába tegyük a gyereket, csak meg kell venni a boltban a praktikus, családi kiszerelésű szaros pelenkát, és z már egyből mehet is a szemétbe, a gyerek meg oldja meg ahogy tudja, mi a magunk részről lerendeztük a pelenkakérdést.

És igen, már megint pont idáig asszociáltam magam, pedig eredetileg valami társadalomtudományi okoskodát szerettem volna írni a közvélemény mibenlétéről, a kutatói etikáról meg a szakmai minimumról, de rájöttem hogy minek. Hisz egyfelől magam is unnám, mert csak evidenciákat hordanék hűvös halomba, másfelől meg az elején idézett kérdésekből összeálló izé az minden, csak nem kutatás, tehát még viccből sem komolykodnám el, igen tudományosan.

Az egész tényleg annyit ér, mint egy szaros pelenka.

Gyerekkorom lexebb dalai (nagyonsokadik)

Alanis Morisette nem egyszerűen isteni, de - ha hinni lehet Kevin Smith Dogma című filmjének, és miért ne lehetne - ő maga Isten. De ahhoz képest, hogy énekesnőnek álcázva jár közöttünk, a vonatkozó műegészben meg sem szólal, csak mezítláb szaladgál a fűben, meg feltámasztja a halottakat, szintén mezítláb. Persze ott van neki Alan Rickman, mint Metatron, az egy igaz Úr hangja, hisz minden dokumentált esetben, mikor valaki azt állította, hogy beszélt istennel, igazából vele beszélt. (Metatron amúgy néhány misztikus-kabbalisztikus irományban szerepel, de a Tórából már kimaradt, nyilván ahhoz Rickman már túl angol volt.)

De vissza Alanisre. 1974-ben született, ami ezek szerint egy jó év lehetett, mert én is akkor (meg még kisebb jelentőségű alakok, mint Robbie Williams, Hillary Swank, Egerszegi Krisztina vagy Victoria Beckham), kanadai, de az anyja magyar származású, úgyhogy ennek megfelelően fiú ikertestvérének Imre  középső neve, bár az övé meg Nadine. (Wade Imre Morisette amúgy egyszer leülhetne Benjamin Geza Affleckkel, hogy megalapítsák a "magyar középső nevűek" klubját, amibe rögtön be lehetne venni Alnis egyik fiát, akinek szintén Imre a középső neve.) És hogy ikertestvére hímnemű, jelzi hogy igazából kétpetéjű ikrek, bár az gyanús hogy mégis csak egyiküknek van petéje egyáltalán.

Alanis Morisette már jó rég a menő, néhol elég rockos jófej popcsaj figuráját hozza, aki nem áll be a Disney/MTV tengely műmájer senkiházi társaságába, hanem igazi autonóm művészlélek. Ennek megfelelően hol visszafogott, hol bevállalós, de semmiképp nem akar erőből trendi lenni, mondjuk minek is, ha így is eladott kábé hatvanmillió lemezt, összehozott 7 Grammy-díjat úgy, hogy nem kellett hatalmas műszempillákkal hülye ruhákban vörösszőnyegeznie.

Ez itt épp egy lírai-bevállalós darab, a régmúltból, konkrétan 1998-ból, ami jajj de több mint húsz éve volt már (én meg a második diplomámon dolgoztam épp, szóval öregszünk, én meg a művésznő is):

És itt van a Dogmából a remek utolsó  jelenet, ahol feltűnik az Úr(nő), és isteni jellegét erősítendő egy csomó hollywoodi sztár is, mint a már emlegetett Alan Rickman, Salma Hayek, és persze egy Kevin Smith film esetében elmaradhatatlan Géza Affleck.

Hát, ha lenne isten, és ilyen lenne, igazából hinnék benne... De a zenéje az égi szférák támogatása nélkül is élvezhető, ráadásul ő az egyik legjobb énekes-dalszerző a női mezőnyben, és nem csak a lófejű kategóriában. (Félreértések elkerülése végett: nekem igen tetszenek a lófejű csajok, az kérem szekszi, miközben egy igazi lovat messze elkerülnék, hisz elöl harap, hátul rúg, középen meg ülni kellen rajta.)

És akkor még egy régi kedvenc. egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne szúrja be ide, de aztán tessék meghallgatni is, ha már:

Okos

Mostanában tényleg divat lett, hogy minden használati tárgyunk, amiben van áramkör, az legyen okos. Az okostelefonok után jöttek az okostévék, okosórák, okoshűtők és okosmosógépek, de én ezektől idegenkedem. Van mondjuk okostelefonom meg okosórám, ellen buta a tévém, a mosógépem, a hűtőm az annyira buta, hogy működni is elfelejtett már, én meg csak olyan mindennapi módon vagyok buta. (Okostelefonom mondjuk azért van, mert az előző - nem buta, csak praktikusan egyszerű - tönkrement leejtés és rálépés által, úgyhogy családon belül örököltem egy érintőképernyős szörnyet, de az okosórát azt tényleg én vettem magamnak, mert az olyan vicces.)

De ha már, akkor nem kellene itt megállni. Részemről hiányolom például az okos hamutartót, ami a dohányzás ártalmairól kezd el üvöltözni a felhasználóval ha belehamuznak, és annál minősíthetetlenebb hangnemben, minél gyakrabban. Vagy az okos vécékefét, amelyik depressziós lesz, ha nem használjuk eleget, de akkor is, ha időnként nem tisztítjuk és fertőtlenítjük le, ekkor mélabús esemest küld a telefonunkra, hogy így koszosan milyen egy szar alaknak érzi magát.

Vagy feltalálhatná végre valaki az okostojást, amelyik elmondja (stílszerűbben: twitteli), hogy főtt tojásnak vagy rántottának lenne-e alkalmasabb, illetve hogy hány cukorral szeretne madártej lenni. Persze előfordulhatnak konfliktusok is, mikor az okoshűtő összevitatkozik az okostjásokkal, hogy akkor most ehetőek-e még, vagy rendeljen újabb generációsokat a neten. És mindeközben az okos postaláda komposztálja a reklámújságokat és a sárga csekkeket.

Nekem szemly szerint jól jönne még a csippel ellátott fogkrémestubus-kupak, hogy megtaláljam hova gurult el a kád alá, valamint egy általános büdösségfelismerő applikáció. Mert ugye én nem érzek szagokat, tehát valami alkalmazás időnként szólhatna ha büdös vagyok én (a lában, a szám, a személyiségem), ha büdös van a lakásban vagy ha csak simán égett szagot áraszt az épp odakozmáló lencsefőzelék. Ilyenkor aztán rám vetné magát az okosdezodor, kereszthuzatot csinálnának az okosablakok, miközben megbeszélik cseten, hogy a bejárti ajtó micsoda egy sznob bunkó, mert nem áll szóba velük. Pedig az ajtó simán csak buta, vagyis nem oks, nincs benne bluetooth.

Pedig bluetooth mindenbe kell, igazából még a kakaós palacsintának is jót tesz. Csak a bluetooth adhat az okosbárminek erőt, és mindent lebíró akaratot!

Álhírgyár

Ezt a szellemes ábrát a 444 kommentszekciójában találtam, forrás nélkül, úgyhogy most én is idemásolom:

Na most, ennek megfelelően, én az a TV2-s álhír vagyok, hogy: "Gyurcsány Ferenc lehányt egy államtitkárt." Amiből látszik, hogy fekete alsónadrágot vettem fel ma, szerencsére. Mert ha mondjuk egy csíkosat, akkor a Fletó nemcsak egy államtitkárt hányt volna le, hanem egy szépségkirálynőt és egy gyereket is. De szerencsére én egyértelműen öltözöm, így neki nem kell annyit hánynia.

Markoló-szonáta

Történt, hogy hónapokkal ezelőtt idecsesztek egy nagy kupac vastag távfűtés-csövet (már ha így hívják) a ház elé. Okosan kitöltve velük a letaposott fű és a gondosan kiirtott bokrok helyén tátongó űrt, legfeljebb a környékbeli kutyáknak kellett megszokni, hogy néhány méterrel arrébb tudnak csak szarni. Már komolyan kezdtem azt hinni, hogy a nagy csövek - miként a fél parkolót lezáró kordonok - csak afféle tájépítészeti elemek, a túlvárosiasodott létünket kifigurázó posztmodern gesztusok. Gondolom ezt hitték a helyi autósok is, akik igazi performansz-művészként rugdalták félre az útból, a Vanannyi Kenőpénz Zrt. kordonjait, és lám, még hónapokig hagyták őket nyugodtan parkolni, mintha lett volna holnap.

De most érkezett egy bazi nagy markoló, nyilván ezt azért cseszték ide, hogy sokat markoljon és keveset fogyjon, hogy aztán legyen hova elásni a nagy csöveket. Ám ha a tempó marad, akkor még sok idő van hátra addig,az építési területnek álcázott lövészárkokkal majd a húsvétot teszik tönkre, mert annak nem sok esélye van, hogy ezek itt a fűtési szezon kezdetéig lefektessék a kábelt. Illetve ha hoznak mobilvécét is, akkor valamilyen kábelt fektethetnek, csak azzal meg mi nem tudunk majd fűteni. Ja, és úgy másfél-két hónapja leszúrtak mindenfelé ilyen kis botokat, hogy majd erre mennek a csövek, vagy hogy eddig erre mentek a csövek, esetleg hogy ássunk erre, hátha találunk a föld alatt csöveket. A cső a lényeg, gondolom, meg az ásás, azért fizet talán az EU. A csövet méterre, az áását meg elvesztegetett időre, figyelembe véve  a munkagépek, a munkalapátok és a dolgozók munkamájának amortizációját.

És akkor azt olvasom, hogy extrém magas lesz mostanában a parlagfű koncentrációja, hát nem tudom. Ha ez amarkológép itt a ház előtt még ebben az ötéves tervben belelendül, akkor az az ablakom előtti, közel harminc éves (így aztán több emelet magas) fáknak is búcsút inthetünk, és akkor csak a parlagfű maradhat nekünk. Már ha az hajlandó lesz kinőni a törmelékhalmokon, ami egyébként szokása neki, de ha nem, csak akkor nőhet a koncentrációja, ha bedobálják a postaládákba, vagy a pizzafutár ezentúl külön parlagfűvel dekorálja a közepes margheritát.

Ennek hiányában marad az ami eddig volt, hogy fű nincs, parlag van, és ha elássák egyszer ezt a sok szép csövet tényleg csak az marad, de hát a Nesönel Dzseografik is megírta, hogy jön az elsivatagosodás. mondjuk arról nem volt szó, hogy a Füredi csomópontba is...

De legalább az építkezés zaja remekül fog passzolni a két soksávos út kereszteződésének forgalmi hangjaihoz, különös tekintettel a félóránként felüvöltő mentőszirénákra. Alig várom.

ez egy másik markoló

Izé-land

A hétvégi híraplyban már az is feltűnik, hogy már megint elveszett Új-Zéland, legalább is egy tévécsatorna amatőr térképészei szerint. A Russia Today nevű, közismerten alapos, kiegyensúlyozott és egyesek által méltán világszínvonalúnak mondott csatorna a térképes infografikában összekeverte Új-Zélandot Japánnal. Ami lássuk be nem olyan nagy hiba, elvégre mindkettő sziget, mindkettő az óceánon van (na igen, egy szárazföldi sziget rém hülyén festene), meg ilyen hosszúkások, miközben nem annyira szélesek. Jobb lett volna persze, ha Új-Zélandot mondjuk inkább Ó-Zélanddal keverik össze, az mégis kevésbé kínos, bár nyilván arról végképp nem tudják, hol a fenébe lehet. (Egyébként a holland partoknál lévő szigetekről van szó.)

Egyébként meg a Russia Today szerkesztő lehetnének akár magabiztosak is (nem azok, már bocsánatot kértek), ha Vlagyimir Vlagyimirovics úgy gondolja, majd szépen helyet cserélnek a vonatkozó szigetek, van az a földgáz meg titkosszolgálati nyomás, hogy vagy Új-Zélandot tolják odébb atomtengeralattjárókkal, vagy a maorik meg a zélandok majd jól átköltöznek Hokaidóra, és viszont.

A Russia Today-nek meg addig jó, amíg nem izlandi hírekkel kell foglalkozniuk, mert azt még eltalálhatják, merre is van Izland, csak menni kell a rohasztott cápa szaga után, de ha meglátják, hogy milyen remek településnevek fordulnak elő arra, azonnal visszaadják a kGB-igazolványaikat. Inkább Szibéria, mint ezektől agyérgörcsöt kapni.

hvg.hu

Világváros dióhéjban

Láttam egy kis videótt Petra fészbuk-oldalán Londonról, és igen nosztalgikus hangulatba kerültem tőle. Lassan két éve nem jártam arra, és mostanában nem is fogok, ha még egyáltalán, pedig messze a legjobb hely nekem, ahol szeretek lenni. Leginkább. Jobb mint a bármelyik tengerpart, jobb mint a második kedvenc városom (az szerintem Prága, a harmadik meg Rijeka, elvégre kikötőváros), és lehet hogy jobb mint a heroin, bár utóbbit nem próbáltam.

Mert Londonban irdatlan a tömeg, csúcsidőben kész túlélőtúra metrózni. Vannak igazán lepukkant lakótelepek, jelentős bűnözési rátával, az elegáns kerületekben meg ferde szemmel néznek rád, ha lefotózol egy Rolls-Royce-ot, pedig te ilyet itthon már csak a képeken láthatsz. A Kensingtonhoz hasonló negyedek pedig tele vannak tök egyforma utcákkal, amik tök egyforma viktoriánus házakból állnak. A helyiek folyton rohadtul sietnek, és vagy nem beszélnek angolul, vagy annak valami érthetetlen akcentusát, de azt legalább nagyon multikulturálisan. Ha a külvárosban laksz, egy órát utazol, nem a célállomásig, csak az első értelmes átszállási pontig, de legalább van időd elmélkedni, mikor a buszod fél órákat áll a dugóban, buszsáv ide vagy oda. A levegő szennyezett, de legalább gyakran esik, a parkok szépek, csak a nagyobbakban el lehet tévedni, miközben vizslató tekinteteket érzel magadon a közeli bokrokból. Londoni volt Hasfelmetsző Jack, a britek Charles Mansonja, de kortárs maffia az legalább már orosz. A fapados repterek kurva messze vannak a belvárostól, de legalább drága a közlekedés, a City Airportról vagy a Heathrow-ról meg vagy nem jön felénk gép, vagy nagyon drágán. A közlekedés baloldali, a kormány bezzeg nem. Mindenféle konyhát ki lehet próbálni, eszméletlen sok a színdarab világsztárokkal, de egy átlag turistának mindkét kategória megfizethetetlen. Drágák a hotelek is, de ami még pont kifizethető, ott három négyzetméteres gyufásdobozban kell lakni,ami a hátsó udvar szemeteseire néz. Kulturáltabb kifizethető szoba viszont a külvárosban van, ahonnan másfél óra az első értékelhető múzeum, de a sarki kocsmából legalább kinéznek a helyiek. Egy átlag brixtoni sarkon muszlim radikálisok ordítva éltetik a dzsihádot, mellettük raszták nyomnak szafaládé méretű jointokat, de ha te nem találsz bele elsőre a szemetesbe a papírzsepiddel, elvisz a rendőr. A nagy múzeumok jellemzően ingyenesek, de a shopjaik már nem megfizethetők, viszont mindenhol hatalmas ládákkal kunyerálják a donésönt, mintha nem az angolok rabolták volna végig a fél világot, hogy legyen mit rakni ezekbe a nagy múzeumokba. A kocsmai csaposok flegmák, a vendéget szükséges rosszank tekintik, de legalább nem kell nekik borravalót adni, a kávézók és éttermek pincérei viszont flegmák és elvárják a borravalót. Az ember nem tud nyugodtan turistáskodni, mert minden tele van a sok hülye turistával. A buszon mögötted mindig valaki valami karibi nyelven üvölt a telefonjába, miközben előtted egy igazi fat mama üvölt a gyerekével gyarmatiul.

Mit ne mondjak, imádom ahogy van.

Augusztustalan huszadika

Ránk támadt az állami ünnep, nem lesből persze, hisz minden évben megteszi, úgyszólván számítunk rá. Már akinek ünnep ugye, mert nekem például eleve rohadt értelmetlenül hangzik hogy állami ünnep, ünnepelje az államot a franc, szólal belőlem a lelkem mélyéről az anarchista, aki vagyok.

Úgyhogy az ünnep az nagyjából abban nyilvánul meg, hogy hülye vígjátékok ezredik ismétléseit nyomják a tévék, kint meg marha meleg van. Vannak ilyen zászlófelvonásos beszédek is, de azok aztán tényleg senkit nem érdekelnek, egy áderjános már sok éve nem mond semmit, legfeljebb  néha mozog a szája a mikrofon előtt.

Ami viszont érdekes az az érthetetlenül "légiparádénak" nevezett izé, ami abból áll, hogy néhány katonai gép alacsonyan elhúz a Duna fölött, meg ejtőernyősök esnek a vízbe bele. Hogy ez mitől parádé az tudja a fene, pesti ismerőseim legalább örülnek neki, hogy nincs már Redbulerrész, a napokig tartó motorzúgással.

Van viszont körmenet a Szent Levágott Kézzel, aki szerintem igazából Izé múmiája, az Addams Familyből, ha jól rémlik ő is egy jobb kézfej volt. Legfeljebb nem szent, bár az biztos, hogy nem káromkodott.

Na meg a tűzijáték. Az igazán látványos lehet, de röhejes hogy tévében is közvetítik, a tűzijáték a tévében az valami olyasmi, mint mikor igazi, full kontakt szex helyett csak pornót nézünk, mínusz orgazmus. Az ilyesmi tévében már nem bír élmény lenni, ráadásul már minden nagyobb település rendez magának tűzijátékot. Kis falvak persze nem, de még az Abált megyei Hereragadványon is felgyújthatják a helyi kocsmát a nagy ünnepi hangulatban, legfeljebb nem szándékosan, fireworks-nek az is elmegy, egyszer.

Én minden esetre leginkább hallani fogom majd a lokális rakétázást, mondjuk az erkélyről látni is lehetne, csak ott poloskák lapulhatnak, szóval menjen ki a nyavaja. És augusztus huszadika alkalmából utoljára három éve volt kutyám, szóval ma nem kell egy rettegő négylábút vigasztalni.

Így aztán átlagos nap ez a mai is, hisz ha az állam ünnepe nem érdekel, a szentekben meg nem hiszek, a kenetteljes beszédektől meg hányingerem van.

De csináltam ünnepi rizottót, desszertnek meg mindjárt eszem ünnepi dinnyét, tőlem ennyi telik.

Meg egy vicces képre, minek legalább semmi köze a szentistvánozáshoz.

cosmopolitan.hu

Véráldozat reloaded

Kell nekem itt harmincöt fokban hülye híreket olvasnom, de hát vasárnap délután tényleg mit is tegyek. Formaegy nincs épp, Petra hanyagol, én meg amúgy sem tudtam mi a rák az Ősök Napja ( a hősöket még érteném, azt biztos ilyen világháborús masírozás lenne, elájuló nénikkel), de legalább most sem.

A belinkelt cikk illusztrációjaként szereplő kép szerint az Ősök azok olyanok, hogy bajszosak, hülye jelmezt és szigorú tekintetet hordanak, elvégre egy Ős az legyen komoly mint a perforált vakbélgyulladás, és hordjon fegyvert, de valami kaszabolósat.

De hát mindegy is, a káslerügyi miniszter szerint Álmos erőszövetséget kovácsolt, mi mást na, ha egy álmos már eleve csak páncélos bajszos hülyékkel tud Ősök lenni. Lezsákásndor közpénzügyi lenyúló, és örökös népfőiskola (személyében!) szerint meg az Ősök minőséget teremtő tudása egészséges életmódot közvetít. Na ja, tekintettel a nyereg alatt puhított pálinkafőzésre. Az erőszövetség (vagy ez nagybetű lenne?) jegyében nyilván.

Meg ilyeneket szóltak (bocs, de ezt most tényleg nem tudom kihagyni), hogy a magyarok több évezredes (!) gyökérzete sebezhetetlen. Bassza meg, az én őseim kábé a huszadik században jöttek ide, most akkor miafasz lesz az én több évezredes gyökérzetemmel? Az már szart sem ér?

És az egész kapcsán azért bírok ennyire trágár lenni, mert ez a kásler nevű futóbolond kurva sok pénzért nem foglalkozik azzal, amivel kéne neki. Mondjuk oktatás, egészségügy, szociális ellátás, gadnóz.

De az megy, hogy háromnapos Ősök Napja legyen bugacon (a többes szám nagyobb nyelvtani dicsőségére), de a végén lesz (van már?) szertűz, amiről senki nem tudja mi a picsa, de talán még nem lövetnek.

Bár egy erőszövetségből kinézném, sajnos.

Boka (nem nemecsek)

Voltam ma a lokális kórházban benne, mert mit szépítsük, kurvára fájt a lábam. Úgy értem nem egy konkrét prostituáltra (mit is tudna kezdeni az én fájós lábammal), csak fájt ha ráléptem, ha nem léptem rá, vagy ha fájt, hogy rá se léptem.

Az elsődleges diagnózis az volt, hogy bokatörés, csak kihordtam lábon egy hétig (na ja, hol hordtam volna ki) de kiderült, hogy csak az ínszalagok. 

Amik húzódnak meg gyulladnak.

Fáj még, két-három hétig állítólag.

Há-négy!

Olyat szólt a parlament bajszos főházmestere, hogy nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem kinek ezen felül van három négy gyereke, meg 9-16(!) uonkája. Oké a szokásos kövéri baromság, business as usual, de mostanában mintha tényleg kezdene szintet lépni.

Mert először is: akkor a fiatalok eleve nem lehetnek jó magyarok, aki mondjuk húsz éves és még egyetemeista (tehát nincs három négy gyereke) annak kuss legyen, ő nem jó magyar. És mondta ezt az Erdélyi Magyar Ifjak nevű fidesztől bűzlő szervezet nyári táborában. Az ifjaknak...

Másodszor: a középkorúak sem lehetnek elég jó magyarok, ha megvan a nemzet tenyészete szempontjából elvárt gyerekszám, akkor részben, de még nem tudni hogy lesz-e tizenhat unoka, akik ráadásul mind magyarul beszélnek majd Amszterdamtól Londonig. Mert bár velük szüli majd tele az országot a népben-nemzetben gondolkodó családanya, de mi van ha ők mégis inkább Belgiumban vagy Írországban akarnak tanulni, aztán élni is, a kis rohadékok.

Ha jól belegondolok, nem is igazán ismerek jó magyarokat, egy ismerősömnek van három gyereke, a mi családunkban is kettő az általános, a legtöbb ismerősömnek van egy. Nekem meg egy sem, bár magamat elnézve talán nem baj hogy nem szaporodom. És persze nem is csoda, hogy olyan ismerőseim vannak, akik főleg egy gyerekkel, pláne Angliában meg Skóciában, dehát milyen magyar az, aki eleve mondjuk angoltanár, vagy nemzetközi kapcsolatok szakon végzett. Az kérem csak hígmagyar, jobban belegondolva a főházmester logikája szerint nem is baj, hogy nem az ilyenek szülik tele a Kárpát-Hazát.

Meg nem is igazán értem, miért egy ilyen kövér-szerű közjogi méltóseggtől kell a népnek iránymutatást kapnia az a családi alom ideális méretével kapcsolatban. Mert ha valaki több mint harminc éve főállású politikus milliós jövedelemmel, akkr számára tényleg csak térképe táj. Ő jó öltönyöket viselve a szolgálati autójából tekint ki a világra, miközben a sofőrje viszi a villájából a parlamentre. Ezzel a státusszal azért telik sok gyerekre, de mondjuk egy alulfizetett pedagógus házaspárnak a devizahitelre vett kétszobás panelban meg nem. Amúgy is jellemző, hogy a fideszes főfaszok rég elvesztették a realitásérzéküket. Minimum két szempontból. Egyfelől azt gondolják, hogy ha nekik jól megy akkor másnak sem mehet olyan rosszul, pedig épp attól megy másoknak rosszabbul, hogy nekik kurva jól mehessen. (Ez a Marie-Antoinette effektus, hogy néznek hülyén: ha az embereknek nem telik kenyérre, akkor miért nem esznek kalácsot?)

Másfelől pedig egy grandiózus véleménybuborékban élnek. Nem állnak szóba nem kormány-seggnyaló orgánumokkal, csak baráti közegben beszélnek a köz kérdéseiről, és mindenhonnan azt hallják, hogy hé főnök ez fantasztikus, zseniális, már világpolitikai tényezők vagytok. Meg ugye az óriásplakátok, akárhová viszik őket a szolgálati mercivel, mindenhol azt látják hogy csakafidesz. Márpedig ennyi plakát nem hazudhat, őket tényleg szereti az istenadta nép. Mert aki szívből és őszintén utálja őket, annak hangja nem ér el hozzájuk. És nem csak a kövérlászló értelemben vett áderjánoshoz, de magához a felcsúti közjogi méltósegghez sem.

Így aztán nem csoda hogy hülyeségeket beszélnek. Minden wannabe diktátor azt hiszi, hogy őt szeretik az emberek, pedig többségük csak fél tőlük, miközben le is nézi őket.

Szar ügyek

Még mindig nagyon uborkaszezon van, diszkontáron mért hírekkel, viszont rohadt meleg is, amit külön sérelmezek. De azért most kicsit muszáj volt felröhögnöm, ha már az Index két hasonló tematikájú/érintettségű cikket is kitett ma a címlapra.

Az első arról szól, hogy a székletátültetés(sic!) lehet a jövő csodaszere, bár nem veszélytelen, a másik meg arról hogy egy amerikai egyetemi focistát bevittek a rendőrök, mert az autója motorháztetején elkenődött madárszart kokainnak nézték. Sőt a gyorteszt is kábszernek azonosította, nyilván tévesen, de akkor mindjárt itt a példa, hogy a székletátültetés tényleg nem  veszélytelen, különösen a motorháztetőre átültetett madárszar esetében. (Hogy az miért tűnt életszerűnek, hogy a kokaint vlaki a motorháztetőn tartja, az nem világos, de gondolom arrafelé is külön logikával működnek a rendőrök, akik erősködtek, hogy az nem madárszar, azt azért megismernék. Meg akkor a kokaint is, értelemszerűen, ők például tejporral ütik fel az őrsön...)

Ráadásul a székletátültetés sokszor szájon át lehetséges, gondolom próbálkoztak az orron és a fülön keresztül is, csak füllel elég nehéz nyelni. De legalább már tudjuk, hogy az elterjedt városi legendákkal szemben, nem csak a gyorsétterem-láncokban lehet szart enni, de orvosi céllal is. Mondjuk a cikk arról szól, hogy épp felfüggesztették az ilyen kísérleteket, amikkel azt próbálták mérni, mennyire lehet a kaka (najó, a kivonata gondolom) alkalmas a végleg tönkrement bélflóra helyreállítására. Ami még működhet is, csak az egyik kísérleti alany meghalt bakteriális fertőzésben, de arról nincs hír, hog milyen bélflórával. De asszem az már mindegy is volt.

Viszont senki ne próbáljon madárszart szippantani motorháztetőről, egyfelől egészségtelen, másfelől gusztustalan, és még a rendőrök is bevihetnek érte.No meg a motorháztetőhöz jellemzően tartozik egy autó, arra meg kinek telik, viszont ha egy padon ülve, ölünkben a motorháztetővel annyira hülyének néznénk ki, hogy a rendőrök helyett a mentőket hívnák. Jogosan amúgy.

Update: Nem is gondoltam volna, hogy az ürülék-téma ekkorát megy a közéletben meg a sajtóban. Estére újabb hír lett, hogy Pesten szarszagvn, Balassagyarmaton trágyával kennek össze egy kereszteződést (miközben szarszag van), Bolsanaro brazil elnök szerint a klímakatasztrófa ellen küzdelem lényeges pontja, hogy bőven elég az embereknek kétnaponta szarni. Holnap reggel majd jól nem teszek semmit az éghajlatváltozás ellen, de nem bírnám hétfőig.

Nemzett stratégia

Olvasom (itt), hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevű franctuggyami évi egymilliárdos költségvetésből gazdálkodik. És bár kutatóintézetnek hívják, nemigen kutat, legfeljebb külsősöket bíz meg vele, sok pénzért. Na jó, azt mondjuk nyilván kutatják, hogy épp melyik hegyvidéki vagy mediterrán tengerparti üdülőhelyre menjenek nemzetstratégiailag nélkülözhetetlen tanulmányútra. Valahányan valamiért, ilyen piszlicsáré részleteket nem kötnek senki orrára.

A legérdekesebb viszont az, hogy dobtak pár milliót egy székelyudvarhelyi sportklubnak, hogy kutassanak ős is valamit, de kutatni ugye csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, új focipálya nélkül nem érdemes. Úgyhogy lett az is, és ha már, akkor ugye focitornát is kellett rendezni. Egy kutatóintézettől ez úgyszólván a minimum.

De tényleg, mi is lenne a dolga egy Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek? Nyilván startégiát kellene adnia a Nemzetnek, mert stratégia nélkül a Nemzet csak félkarú gyülevész horda, amolyan kisbetűs nemzet. A Nemzet stratégiája pedig olyan hosszútávú terv, ami megmondja (előírja, parancsba adja) mit is kell csinálni hosszabb távon. Nos, a Nemzetnek nemzés kell, sok-sok nemzés, meg foci a focipályákon, úgyhogy e tekintetben az intézet tök jól ellátja feladatát, hisz a fodbal-projekt kipipálva, a munkatársak meg gondolom szeretnek baszni. Hogy szoktak-e rendszeresen azt tudja fene, de esetleg létre lehetne hozni egy másik intézetet, ami ezt vizsgálná, évente egy-két milliárdból szerintem kijönne az is

Stratégiai igazgatónak rögtön jó lennék én, kikuttnám a nemzett starégiát..

Formahány

Délelőtt, háttértévézés gyanánt odakapcsolódtam a formaegyes közvetítésbe bele. Merthogy a szabadedzéseket is közvetítik, előtte és utána is beszélgetős műsorral, mintha ez már a verseny lenne, pedig az. Csak nem úgy.

De a legviccesebb az, mikor az egyik szakkommentátor (szakkommentátor: valaki, aki a témához ért, de nem a szavak embere, ezért szak) sétálgatott a paddock nevű boxutcában, de nem boxolt le senkit, viszont teljesen érdektelen apróságokért lelkendezett percekig, néha orgazmusközeli állapotban.

Egyszer például megállt a Renault boxánál (vagy padjánál, már ha a padok a többes szám), és lelkesen  mutogatott egy oldalról látszó monitort, hogy ezen látható, hogyan szervezik a boxkiállást (vagy kipadolást?) a csapat mérnökei, stratégái, vagy felügyelőbizottsági tagjai, ami épp van nekik. És az egészből csak annyi jött át  a nézőnek, hogy a szak kommentátora valami doboz előtt hadonász. Meg az is jó volt, mikor egy másik csapatnál a közszemlére tett orrkúpot tapogatta hosszan és átszellemülten, hogy micsoda zseniális ez aerodinamikailag. Az hát, még a taperolást is jól bírja, bár az nem biztos, hogy ha kettőnyolcvanas tempónál taperolnák, azt is ilyen zokszó nélkül tűrné.

És mindezt egy szabadedzésen, ami kábé annyira érdekes a nézőnek, mint a Fekvehányás utca 2/b-ből élőben közvetített gipszkartonozás. De hát ez itt az M. Agyar Nagydíj (a névadó szponzor a középcsúti Agyar és Látszóbeton Zrt.), itt mindennek van jelentősége, minden részlet lehet érdekes. Hiányoltam is, hogy nem láttunk tényfeltáró anyagot a helyi nyilvános vécék állapotáról, és nem közvetítették azt sem élőben, ahogy Tarhonya Lajos kisiparos páratlan virtuozitással szórja az ipari tappistát a háromezer forintos lángosra. Mindig csak azok a motorok, meg gumik, meg légterelők, de hogy például a prostik a kocsisoron milyen gumit használnak, arról semmi. Pirellit? És abból is van szuperlágy, meg esőgumi? Csupa kínzóan feszítő kérdés, válasz meg semmi, pedig ennyi adásidőben nyugodtan lehetne tágabb a műsorkészítők értelmezési horizontja.

Mert a formaegy (meg kettő) mellett számos egyéb verseny is zajlik, jobbára a pálya mellett, hogy ki tud giccsesebb fejfedőben feszíteni, ki tud messzebbre hányni az ócska sörtől, vagy ki tud többet villantani a melléből, ha meglátja magát a kivetítőn. (Ez utóbbi lehetne mondjuk a Formula 3,14-3,14, mert eléggé pipinek kell lenni hozzá.)

De ezek a versenyszámok kimaradnak a közvetítésből, pedig a tiszteletlen közönség javarészt ezzel szórakoztatja magát, ha már gyakorlatilag az egész napját a pály mellett tölti, és csak az idő kisebb részében van olyan, hogy néha elhúz előtte egy versenygépjármű.

De akkor az ott nagyon el van húzva, kéremszépen.

...és egy bónusz versenyszám.

Sajt.Táj.

Kupakolné Kénis Aranka már kora gyerekkorában érezte a késztetést, hogy a konzervatív hagyományok szellemében tevékenykedjen a haza és főképp a saját érdekében, az óvodai tökfőzelék-einstandok azonban nem elégítették ki eléggé szerzési vágyát. Az iskolában, de úttörő már nem lehetett, cserkészeket nem talált a környéken (pedig többeket is felpofozott, hogy vallják magukat annak), így az általános és speciális iskola idején még nem tudta kiteljesíteni mozgalmi törekvéseit, bár egyszer tüntetőleg nem ette meg a brokkolit a menzán. Aztán továbbtanult az Olajban Főtt Szent János Kaotikus Gomb- és Tépőzáripari Technikumban, ahol végre kezhetett valami politikai ambícióival és kényszerbetegségével. (Mint kiderült utóbbi rendszeres gombfogyasztással jól karbantartható.)

Belépett a Keresztény Kommunista Konzrevatív Szabadhidegburkoló Leányegyletbe (a szabadkőműveseknél épp nem volt felesleges vakolókanál), ahol megismerte későbbi férjét Ifj. Kupakol Tamást, aki a súlyos káderhiány miatt épp a leányegylet vezetője volt. Szerelem volt ez első dugásra.

Viszont a technikum elvégzése után nem akart továbbtanulni, a Köznek szerette volna szentelni minden idejét. Kártyán kivetette, melyik párt nyeri a következő reprezentatív közvélemény-kutatást, és abba lépett be először. Aztán még két másikba, mert ugye szép dolog az elvhűség, de az elvtelenség mégiscsak jobban fizet. Amikor aztán a következő választást megnyerte egyik pártja, alig várta már milyen pozíciót kap, pláne mert pon ebben a pártban már megyei elnök is lehetett volna majdnem. De mikor informálisan érdeklődött, hogy mégis mikor jön érte a nagy fekete autó a saját sofőrjével, akkor azt mondta neki az egyik főnök,  a Párt választmányának tartalék póttagja, hogy nem jön, amíg nincs diplomája. Úgyhogy megnézte, hol lehet a leggyorsabban diplomát szerezni, az okirat-hamisítók után. És továbbtanult, immár nem középiskolás fokon, hanem kicsit alatta.

De miután sikeresen elvégezte a Bél- és Gázművészeti Főiskolát levelező megalázás szakon, végre megkapta ideiglenes helyettes-államtitkár helyettesi kinevezését a jól megérdemelt Sajtügyi Minisztérium innovációs főosztályának teakonyhájába. Munkaköréhez tartozott a használt kávéfilterek nemzetbiztonsági átvilágítása, a Főosztály munkatársaink rendszeres tájékoztatása Észak-Korea és Kína taktikai tejtartarlaékainak alakulásásáról és a mosogatás. Nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű közintézmény lévén, a Minisztérium Főosztályának bögréit egy minimum helyettes-államtitkár helyettes moshatta csak el, a sültkrumplis zacskók kidobásához viszont már elég volt egy osztályvezető helyettes is. Aranka elégedett volt munkájával, úgy érezte hogy végre teljes erejével szolgálhatja a Hazát, és benne saját Magát, és egyáltalán nem érezte megalázónak a teakonyhában lehúzott tizenhat órás műszakokat, elvégre maga is diplomás megalázó volt, azaz neki e téren már nem tudtak újat mutatni.

Persze ennél többre vágyott, ábrándjaiban már sajtügyi miniszterként látta magát, amint nemzetközi sajtótájékoztatót tart

Nemsokára aztán valóban megindult felfelé a ranglétrán. Előbb Kefír- és Joghurtügyi Államtitkár lett, e minőségében bevezette a marhás-málnás joghurtot, aminek kötelező sikere lett a közétkeztetésben, majs mikor a miniszter váratlanul lemondott, hogy élete régi álmát megvalósítva zen buddhista pedofil lehessen Thaiföldön. Aranka sikeresen lobbizott névtelen rágalmazó leveleivel a többi esélyes ellen, így végül övé lett a poszt.

Miniszterként egyik első intézkedésével a tárcájához csatoltatta a Disznósajt Kutató Intézetet, ami logikus lépésnek tűnt, a miniszterelnök meg amúgy is kolbászos volt, nemigen érdekelte a disznósajt, vihette nyugodtan ezt a szakterületet is. További terve volt, hogy megszerezze magánk a sajtó feletti rendelkezési jogot is, elvégre nem véletlen van benne a nevében, hogy sajt. Ez már nehezebben ment, sok ellenlábasa volt  a kormányon belül is főleg az Elhülyítésért Felelős tárca nélküli miniszter. (Akinek amúgy volt tárcája, de a platina hitelkártyáját inkább a zakója zsebében hordta.)

De keresztül tudta vinni akaratát, így felügyelete alá került a nyomtatott meg az elektronikus sajtó, beleértve a köztévét, a közrádiót, a köznéplapokat és a Disznó&Sajt című politikai-közéleti gasztroportált. A közétkeztetésben meg kötelező lett lelkesedni a marhás-málnás joghurtért, melyet a környezetbarát szemlélet jegyében nem műanyag pohárba, hanem kormánypárt újságokba csomagoltak, növelve azok példányszámát is.

És most boldogan él Kupakol Tamás négy és félszeres felügyelőbizottsági tag és szerény, saját lábán álló milliárdos oldalán. Míg meg nem hal ugye, bár már a Halál ellen is gyűjti a kompromittáló anyagokat.

Vele minden? Jó...

Egy ideje nem iszom kávét, elég nekem reggelente a kormánypropaganda sajtóját olvasnom, az az pont elég ébresztőnek. Ma  reggel épp a ProstiSrácok (nem, nem pesti, az csak elírás lehet) című, fideszalfélből épphogy kilátszó orgánummal állítottam be vérnyomásom, mondhatni sikeresen.

Eleve azzal indít a címlep, hogy a felcsúti világpolitikai tényező lett, és hogy jövő hétre összejön a nemzetegyesítés is végre, de tényleg, becsszó. Elvégre egy világpolitikai tényezőtől ez a minimum, ha pedig már bolygóközé tényező lesz, tud majd kézrátétellel is gyógyítani, addig a kezét lefoglalja a meccsen szotyoládé fogyasztás, meg a nyugdíjak saját kezű emelgetése. Olyan régi harcosok beszélik ezt ki, mint pl. stefka istván (igen, maradok a nemecsekernői csupa kisbetűnél), aki már a nyolcvanas évek elején akkora ellenálló volt, hogy belügyminiszteri kitüntetést kapott érte, de hát végül is ő a helyén van most is. Állampárt-állampárt, hogy sarlókalapácsos vagy horogkeresztény az mindegy is, az alaplogika nagyjából stimmel. Nem csoda, hogy bencsik andrás kollégával ők most érzik jól magukat, a jelen rendszer visszaadta nekik ifjúságuk világát. Bencsik amúgy a nyolcvanas évek végén szerkesztette a Népszabadság (akkor az MSZMP lapja) pártrovatát, és még arra sem hivatkozhat, hogy muszáj volt, mrt akkor már pont nem.

De a kedvencem a címlapról mégis egy blogbejegyzés, a tutiblog nevű jobber beszólásgyűjtemény, azzal a hangzatos címmel, hogy "Vele minden jó", felette pedig az  itt látható naiv művészeti faszomtudjami:

tutiblog.com

Persze láttam én már ezt a képet, ha jól rémlik valami csíksomlyói tudósításban, de  az alatta található bejegyzéshez is remekül illik. Ahol a felcsúti ramszeszt mindvégig úgy nemezi a jól láthatóan kissé fogyatékos szerző, hogy "dr. Miniszterelnök Úr", akiről kiderül, hogy szabadidejében ő a legnagyobb filozófus, és ő lenne a legjobb filmesztéta valamint sztendapos is, ha Miniszterelnökről mondjuk orbánra változtatná a nevét, és kiköltözne Úr városából. (De biztos úgy van vele a doktor, hogy ha Már miniszterelnök a családneve, és a kedves szülei Úrnak nevezték el, akkor már hova lesz a nomen est omen? Ez  van, végül is szereti, de ha Miniszterelnök Tamás vagy Miniszterelnök Kázmér lenne a neve, akkor talán tényleg filmkritikákkal sztendapolna.)

Maga az írás amúgy teljesen értelmetlen seggnyalás, én többször arra gondoltam, hogy igazából seggnyalás-paródia, de a végére (és pláne a kommentekbe beleolvasva) egyértelmű lett hogy nem, ez a kretén ezt tényleg komolyan gondolja. A konklúzió egyébként annyi, hogy liberális zsenikéim ezt beszoptátok,  pont ezzel a megfogalmazással. Ami nem baj, én is bazmegelek némelykor, de ha valaki ilyen elkötelezett híve a keresztény-konzervatív-polgári értékrend felkent képviselőjének, akkor ne írjon ilyet hogy 'beszop'. Írja azt hogy 'ráfaragtatok azt a hétfánfütyülő rézangyalát', a bazmeg helyett meg mondjuk azt hogy 'a tehén üljön rád!' (erdélyiek esetén: a medve igyon rád vizet!), ezek olyan kellemesen népiesek.

Magyar seggbe magyar lófaszt, ugyebár.