Kupakolné Kénis Aranka már kora gyerekkorában érezte a késztetést, hogy a konzervatív hagyományok szellemében tevékenykedjen a haza és főképp a saját érdekében, az óvodai tökfőzelék-einstandok azonban nem elégítették ki eléggé szerzési vágyát. Az iskolában, de úttörő már nem lehetett, cserkészeket nem talált a környéken (pedig többeket is felpofozott, hogy vallják magukat annak), így az általános és speciális iskola idején még nem tudta kiteljesíteni mozgalmi törekvéseit, bár egyszer tüntetőleg nem ette meg a brokkolit a menzán. Aztán továbbtanult az Olajban Főtt Szent János Kaotikus Gomb- és Tépőzáripari Technikumban, ahol végre kezhetett valami politikai ambícióival és kényszerbetegségével. (Mint kiderült utóbbi rendszeres gombfogyasztással jól karbantartható.)
Belépett a Keresztény Kommunista Konzrevatív Szabadhidegburkoló Leányegyletbe (a szabadkőműveseknél épp nem volt felesleges vakolókanál), ahol megismerte későbbi férjét Ifj. Kupakol Tamást, aki a súlyos káderhiány miatt épp a leányegylet vezetője volt. Szerelem volt ez első dugásra.
Viszont a technikum elvégzése után nem akart továbbtanulni, a Köznek szerette volna szentelni minden idejét. Kártyán kivetette, melyik párt nyeri a következő reprezentatív közvélemény-kutatást, és abba lépett be először. Aztán még két másikba, mert ugye szép dolog az elvhűség, de az elvtelenség mégiscsak jobban fizet. Amikor aztán a következő választást megnyerte egyik pártja, alig várta már milyen pozíciót kap, pláne mert pon ebben a pártban már megyei elnök is lehetett volna majdnem. De mikor informálisan érdeklődött, hogy mégis mikor jön érte a nagy fekete autó a saját sofőrjével, akkor azt mondta neki az egyik főnök, a Párt választmányának tartalék póttagja, hogy nem jön, amíg nincs diplomája. Úgyhogy megnézte, hol lehet a leggyorsabban diplomát szerezni, az okirat-hamisítók után. És továbbtanult, immár nem középiskolás fokon, hanem kicsit alatta.
De miután sikeresen elvégezte a Bél- és Gázművészeti Főiskolát levelező megalázás szakon, végre megkapta ideiglenes helyettes-államtitkár helyettesi kinevezését a jól megérdemelt Sajtügyi Minisztérium innovációs főosztályának teakonyhájába. Munkaköréhez tartozott a használt kávéfilterek nemzetbiztonsági átvilágítása, a Főosztály munkatársaink rendszeres tájékoztatása Észak-Korea és Kína taktikai tejtartarlaékainak alakulásásáról és a mosogatás. Nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű közintézmény lévén, a Minisztérium Főosztályának bögréit egy minimum helyettes-államtitkár helyettes moshatta csak el, a sültkrumplis zacskók kidobásához viszont már elég volt egy osztályvezető helyettes is. Aranka elégedett volt munkájával, úgy érezte hogy végre teljes erejével szolgálhatja a Hazát, és benne saját Magát, és egyáltalán nem érezte megalázónak a teakonyhában lehúzott tizenhat órás műszakokat, elvégre maga is diplomás megalázó volt, azaz neki e téren már nem tudtak újat mutatni.
Persze ennél többre vágyott, ábrándjaiban már sajtügyi miniszterként látta magát, amint nemzetközi sajtótájékoztatót tart
Nemsokára aztán valóban megindult felfelé a ranglétrán. Előbb Kefír- és Joghurtügyi Államtitkár lett, e minőségében bevezette a marhás-málnás joghurtot, aminek kötelező sikere lett a közétkeztetésben, majs mikor a miniszter váratlanul lemondott, hogy élete régi álmát megvalósítva zen buddhista pedofil lehessen Thaiföldön. Aranka sikeresen lobbizott névtelen rágalmazó leveleivel a többi esélyes ellen, így végül övé lett a poszt.
Miniszterként egyik első intézkedésével a tárcájához csatoltatta a Disznósajt Kutató Intézetet, ami logikus lépésnek tűnt, a miniszterelnök meg amúgy is kolbászos volt, nemigen érdekelte a disznósajt, vihette nyugodtan ezt a szakterületet is. További terve volt, hogy megszerezze magánk a sajtó feletti rendelkezési jogot is, elvégre nem véletlen van benne a nevében, hogy sajt. Ez már nehezebben ment, sok ellenlábasa volt a kormányon belül is főleg az Elhülyítésért Felelős tárca nélküli miniszter. (Akinek amúgy volt tárcája, de a platina hitelkártyáját inkább a zakója zsebében hordta.)
De keresztül tudta vinni akaratát, így felügyelete alá került a nyomtatott meg az elektronikus sajtó, beleértve a köztévét, a közrádiót, a köznéplapokat és a Disznó&Sajt című politikai-közéleti gasztroportált. A közétkeztetésben meg kötelező lett lelkesedni a marhás-málnás joghurtért, melyet a környezetbarát szemlélet jegyében nem műanyag pohárba, hanem kormánypárt újságokba csomagoltak, növelve azok példányszámát is.
És most boldogan él Kupakol Tamás négy és félszeres felügyelőbizottsági tag és szerény, saját lábán álló milliárdos oldalán. Míg meg nem hal ugye, bár már a Halál ellen is gyűjti a kompromittáló anyagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése