Há-négy!

Olyat szólt a parlament bajszos főházmestere, hogy nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem kinek ezen felül van három négy gyereke, meg 9-16(!) uonkája. Oké a szokásos kövéri baromság, business as usual, de mostanában mintha tényleg kezdene szintet lépni.

Mert először is: akkor a fiatalok eleve nem lehetnek jó magyarok, aki mondjuk húsz éves és még egyetemeista (tehát nincs három négy gyereke) annak kuss legyen, ő nem jó magyar. És mondta ezt az Erdélyi Magyar Ifjak nevű fidesztől bűzlő szervezet nyári táborában. Az ifjaknak...

Másodszor: a középkorúak sem lehetnek elég jó magyarok, ha megvan a nemzet tenyészete szempontjából elvárt gyerekszám, akkor részben, de még nem tudni hogy lesz-e tizenhat unoka, akik ráadásul mind magyarul beszélnek majd Amszterdamtól Londonig. Mert bár velük szüli majd tele az országot a népben-nemzetben gondolkodó családanya, de mi van ha ők mégis inkább Belgiumban vagy Írországban akarnak tanulni, aztán élni is, a kis rohadékok.

Ha jól belegondolok, nem is igazán ismerek jó magyarokat, egy ismerősömnek van három gyereke, a mi családunkban is kettő az általános, a legtöbb ismerősömnek van egy. Nekem meg egy sem, bár magamat elnézve talán nem baj hogy nem szaporodom. És persze nem is csoda, hogy olyan ismerőseim vannak, akik főleg egy gyerekkel, pláne Angliában meg Skóciában, dehát milyen magyar az, aki eleve mondjuk angoltanár, vagy nemzetközi kapcsolatok szakon végzett. Az kérem csak hígmagyar, jobban belegondolva a főházmester logikája szerint nem is baj, hogy nem az ilyenek szülik tele a Kárpát-Hazát.

Meg nem is igazán értem, miért egy ilyen kövér-szerű közjogi méltóseggtől kell a népnek iránymutatást kapnia az a családi alom ideális méretével kapcsolatban. Mert ha valaki több mint harminc éve főállású politikus milliós jövedelemmel, akkr számára tényleg csak térképe táj. Ő jó öltönyöket viselve a szolgálati autójából tekint ki a világra, miközben a sofőrje viszi a villájából a parlamentre. Ezzel a státusszal azért telik sok gyerekre, de mondjuk egy alulfizetett pedagógus házaspárnak a devizahitelre vett kétszobás panelban meg nem. Amúgy is jellemző, hogy a fideszes főfaszok rég elvesztették a realitásérzéküket. Minimum két szempontból. Egyfelől azt gondolják, hogy ha nekik jól megy akkor másnak sem mehet olyan rosszul, pedig épp attól megy másoknak rosszabbul, hogy nekik kurva jól mehessen. (Ez a Marie-Antoinette effektus, hogy néznek hülyén: ha az embereknek nem telik kenyérre, akkor miért nem esznek kalácsot?)

Másfelől pedig egy grandiózus véleménybuborékban élnek. Nem állnak szóba nem kormány-seggnyaló orgánumokkal, csak baráti közegben beszélnek a köz kérdéseiről, és mindenhonnan azt hallják, hogy hé főnök ez fantasztikus, zseniális, már világpolitikai tényezők vagytok. Meg ugye az óriásplakátok, akárhová viszik őket a szolgálati mercivel, mindenhol azt látják hogy csakafidesz. Márpedig ennyi plakát nem hazudhat, őket tényleg szereti az istenadta nép. Mert aki szívből és őszintén utálja őket, annak hangja nem ér el hozzájuk. És nem csak a kövérlászló értelemben vett áderjánoshoz, de magához a felcsúti közjogi méltósegghez sem.

Így aztán nem csoda hogy hülyeségeket beszélnek. Minden wannabe diktátor azt hiszi, hogy őt szeretik az emberek, pedig többségük csak fél tőlük, miközben le is nézi őket.