Trampli elnök még mindig nem hajlandó elismerni a választási vereségét, sokak szerint azért, mert amint már nem lesz elnök, vádat emelhet ellene Ney York állam ügyészsége. Ilyen pitiáner dolgok miatt miatt mint adócsalás, zsarolás, megvesztegetés biztosítási csalás és egyéb gazdasági nyalánkságok. Egyelőre ilyesmiről nem lehet szó, mert elnökként mentelmi jog van, de ha január huszadikán hazaduzzog a Fehér Házból, ez megszűnik. Joe Biden azt mondja, ő nem akar feltétlen egy Trampli elleni eljárást, de nem is áll az útjába, amúgy meg az egyes államok ügyészségeire és bíróságaira Washingtonnak amúgy sincs ráhatása. A sokat emlegetett bírói (és ez esetben ügyészi) függetlenség ugyebár, amit a magyar - sokak által még mindig demokráciának nevezett - hatalmi gépezet már tényleg csak nyomokban tartalmaz.
Persze nagy a dilemma, hogy megéri-e e volt elnököt vád alá helyezni, hogy ez többet árt-e a demokráciának, mint amennyit használ, pedig szerintem egyszerű. Megéri, mert hosszú távon biztos, hogy inkább jót tesz bármilyen demokráciának, ha az ilyen gátlástalan szociopaták nem tudnak közhivatalok mögé bújni, hogy megússzák a disznóságaikat. És nem, nem arról van szó, hogy a hülye hajú gazembert azért akarnák felelősségre vonni, amit elnökként elcseszett (pedig volt abból is bőven), hanem amit "üzletemberként" tett. És nem csak adócsalásról van szó, hanem olyanokról is, hogy az ügyvédein keresztül lefizette azokat a nőket, akikkel erőszakoskodott, vagy hogy a befektetései során csak akkor viselkedett tisztességesen az üzletfeleivel, ha be volt baszva vagy szívott valamit, mert józanul a színtiszta geciséget képviselte, bármilyen üzletben.
Úgyhogy ezért sipítozik most veszettül, hogy elcsalták a választásokat, mert igazából ő nyert, egyszerűen fél, és kell neki az elnöki pozíció biztosította védettség. És megy a vita, hogy akkor volt-e csalás az elnökválasztáson vagy sem. Pedig egyszerű a válasz: volt, természetesen. Az ókori Athén népgyűléseinek cserépszavazásai óta valószínűleg a világtörténelemben nem volt olyan választás/szavazás, amit 100%-ban tiszta lett volna. Elég ha sok millió választópolgárból egyetlenegy elfogad egy zsák krumplit a szavazatáért, vagy egyetlen szavazókörben meghamisítanak egy jegyzőkönyvet, és máris ki lehet mondani, hogy volt választási csalás. Aminek tehát nem a léte a kérdéses, hanem a mértéke, azaz volt-e olyan léptékű csalás, ami érdemben befolyásolta a végeredményt?
Ha igen, akkor meg kell nyomni a delete gombot, és kezdeni elölről az egészet, de Amerikában semmi ilyennek nincs nyoma. A legerősebb "bizonyíték" a demokraták csalása mellett a fehérházi szociopata twitteres őrjöngése, ami azért még ahhoz is gyenge, hogy őszintén meg lehessen sajnálni szerencsétlent a megrokkant elmeállapota miatt. De Trampli papa ahhoz szokott hozzá az üzleti életben, hogy neki nem alkalmazottai vannak, hanem alattvaló és hűbéresei, innentől kezdve pedig amit mond az úgy van, az ő szavánál erősebb bizonyíték nem kell senkinek. Hisz az ő akarata határoz meg mindent, a saját kis világán belül. (Mint a középkorban, mikor a parasztok a földesúrnak hálálkodtak a jó termésért.)
Szóval csalás volt, nyilván, de a legnagyobb ilyen aktus még a hiúságában vérig sértett elnök öncsalása. Mert szerintem ő tényleg elhiszi, hogy nyert, hisz bárhová ment, minden választási gyűlésén azt tapasztalta, hogy őt szereti a nép. Ment volna el egy demokrata gyűlésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése