Olvasom , hogy az elmúlt két pápák (pápákok?) tudtak az egykori washingtoni érsek ügyeiről, melynek keretében mindenféle embereket szekszualizált, de vagy húsz évig nem tettek semmit. Na ja, ők biztos olyan erkölcsi magaslaton ültek, hogy holmi kis pedofília onnan nézve már fel sem tűnik. Vagy simán csak elfogadták, hogy ők bizony egy képmutató és végtelenül feudális szervezet csúcsán ülnek, a szoknyás agglegények bajtársi egyesületét vezetik, amelynek barokkos aranyozása már olyan messzi áll a jézusi tanítástól, hogy azt sem látják már.
De tényleg, a kaotikus egyház egy darab középkor a jelenbe ékelve, sok márvány és aranyozás, hatalmi ambíciók és helyenként állami apanázsok, a semjénzsolti értelemben vett politikai kereszténység, ahol a "politikai" kifejezés itt egyértelműen fosztóképző. Persze egyetlen egyháznak vagy vallási közösségnek sem kell kívül állnia a poltikán (hisz mindegyiknek vannak társadalmi üzeneteik), de legalább is felette.
Ha viszont a pápák konkrét bűncselekményekről tudva nem tesznek semmit, akkor ott már megint ködbe vész az erkölcsi zsinórmérték (milyen remek képzavar!), és csak arról szolgáltatnak erős érveket, hogy az egészet be lehetne szántani a fenébe, ha már megreformálni nem sikerül. De tényleg, képzeljük el, hogy nem egy kaotikus főpap, hanem mondjuk egy miniszter csinál csúnya dolgokat, és ezzel - egy normális demokráciában - egy életre kiírja magát a közéletből. Oké, ez itt nem egy normális demokrácia, az egyház meg soha nem is akart az lenni. A pápák lényegében abszolút uralkodók, nem is érzik magukra nézve kötelezőnek a társadalom és a jog játékszabályait. Pontosabban nem eléggé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése