Épp valami Ötvös Csöpi-film (Csak semmi pánik) megy valamelyik csatornán, pontosabban részletek belőle időkitöltőként két reklámblokk között, én meg rácsodálkozom, ez mennyire minősíthetetlenül szar. Pedig gyerekkoromban szerettem ezeket a Bujtor-mozikat, de hát fiatal voltam és kellett a pénz, meg a létező szocializmusban ez jutott, azóta viszont durván eljárt felettük az idő. (A fiatalt eredetileg faitalnak ütöttem félre, de pár perc gondolkodás után rájöttem, hogy nem, az mégsem voltam, legalább is nem rémlik.)
Van ugye a központi karakter, a hángerijen Piedone, maga Ötvös faszagyerek, aki így visszanézve egy wannabe-nyugatnémet, ráadásul rendőr, de nem a derricki értelemben. Egy lefokozott rendőr, aki a fizetéséből úgy él mint Jürgen Hevesen (izé, mint a Genfi-tó partján), vitorlázik, teniszezik, gazdag külföldi turistákkal haverkodik, és a vitorlázás kapcsán sem egy SZOT-üdülőben lakik, hanem az akkori legjobb hotelban. Mások által menőnek mondott napszemüveget hord bézbólsapkával, csak whiskyt vagy dobozos sört (!) iszik, nyolcvanakárhányban, amikor nyáron néha az üveges is hiánycikk volt, dobozost meg a valutás boltban lehetett venni. Egyetlen engedménye a szocialista embertípus felé, hogy jobbára Zsigulival jár, de az autós üldözéseket jobb napjain helikopterrel bonyolítja. Feddhetetlen jellem, zseniális nyomozó és nem mellesleg a nők bálványa, amolyan alul traktor, felül békegalamb. És bárkit megdob egy dobozos sörrel, persze nem erőből fejbe, hanem csak barátilag.
Hozzá képest mindenki mellékszereplő, még a Kern András által összeripacskodott Kardos doktor is, ő csak arra kell hogy hozza a Piedone-filmekben kötelező Caputo-faktort, Woody Allen manírjaival. De rajta kívül aztán mindenki más statiszta, kesztyűsbáb, a felpofozható alávalók gyülevész hordája, olyan világklasszis színművészek elővezetésében, mint Dózsa László (1942- ), aki ugye 56-ban többször is meghalt, csak később ez elmúlt neki. És van minden filmben a kötelező cuki kisgyerek, mint szimbolikus fegyverhordozó, de minek, ennyi erővel egy cuki kutyus is lehetett volna, azt biztos könnyebb a kamera elé idomítani, annak nincs lámpaláza tőle.
A felpofozható bűnözők amúgy részben külföldiek (mit külföldiek, nyugatiak a szemétládák) részben magyarok, akik a svejci meg nyugatnémet (szakszerűen: eneszkás) bűnözők szövetségesei, azaz valutanepperek, kamionosok meg stricik, akik márkáért árulják a lányokat, de elfogadnak karton Marlborókat is. Szóval csupa félholtra verendő félvilági figura, akik amúgy nagyjából ugyanúgy működnek mint Ötvös Csöpi (Tényleg, mi a frász volt a keresztneve? Csöpp?), csak közben nincsenek állományban a belügyminisztériumnál, és nem igazán Grál-lovagok.
Bujtor ráadásul egy idő után, még bőven a kereskedelmi tévék előtt, bevezette Magyarországon a termékelhelyezést, a bézbólsapkáira mindig valami konkrét márka van írva, a nyugati autókat mindig típus szerint megevezik (a Ford Escort az Ford Escort, de a Moszkvics az csak kocsi), a csoki az Raiders (ma Twix), és Unicomot isznak a Martini előtt. Még jó hogy nem integet be a képbe a Skála Kópé.
És hát a filmek cselekménye, hát az ugye ócska fércmű. Akciófilmeknek röhejesek, kriminek átlátszóak, vígjátéknak erőltetettek. A fordulatok vagy kiszámíthatóan sablonosak, vagy érthetetlenek, nincs középút, a hülye néző meg amúgy se a bűnügy szálait bogozgassa, arra van a főhős, inkább élvezze, ahogy nevezett, három nehézfiú ütlegelése közben szétver egy lángosozóba oltott játéktermet, a lambériába préselve egy-két flippert.
Szóval az egyetlen reális magyarázat arra, hogy én miért bírtam ezeket a darabokat, csak annyi lehet, hogy nyolc-tizenkét évesen ennyi jutott, de ezekhez képest utólag már egy sikerültebb Bud Spencer-Terence Hill mozi is művészfilmnek tűnik. Ezt a Csak semmi pánikot is fél óráig bírtam, pedig volt közben vagy tíz perc reklám, csak nem tudtam eldönteni, melyik idegesít jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése