Győztes oldalon áll

Még egy háború látszik kibontakozni a világban, csak hogy érezzük az élet sóját (súlyát?), Izrael támadta meg Iránt, ami várható volt, avagy tudtuk, csak nem sejtettük. Az aktuális arab-izraeli konfliktusok is 1948-ig, Izrael állam létrejöttéig nyúlnak vissza, úgyhogy a zsidóké az egyetlen ismert állam, ami eddigi teljes történelmében gyakorlatilag folyamatosan hadiállapotban állt. (Mellékszál, de az Iránnal fennálló konfliktus nem szorosan „arab-izraeli“, mert az irániak túlnyomórészt perzsák, de hát ők is egy „iszlám köztársaság“, úgyhogy e tekintetben mindegy is.)

Mostanában meg lehetett tudni, hogy Irán komolyan támogatja a Hamaszt, a palesztinok khm... terrorszervezet-jellegű, de Gázában legitim kiterjedését (miközben meg Izraelt konkrét háborús bűnökkel vádolt arcok vezetik, szóval itt az isten se tud igazságot tenni, legfeljebb ha tényleg létezik), Netanjahuék meg ezt előbb-utóbb katonailag fogják sérelmezni. Most megtették, erre Irán válaszcsap, és efféle ide-oda csapkodást hívja a szakirodalom háborúnak. (Amihez újabban már nem kellenek ilyen óvilági marhaságok, hogy „hadüzenet“, ezt Vlagyimir Valgyimirovics se táviratozta át Kijevbe 2022-ben. Bezzeg Magyarország igazán lovagias volt az utolsó háborújában, mikor is 1941-ben hadat üzent az USA-nak, az ismert eredménnyel. Erről van egy közkeletű vicc, de majd a végén szúrom ide.)

Tehát a nemzetközi helyzet fokozódik, az élet egy lapos torta, ami minket szeletel, én meg beleolvastam a kormányhitű sajtóba, hogy ennek a konfliktusnak a kapcsán mégis miért lelkesednek, illetve milyen alapon dicsérik fel a Dagadtat. Nem csalódtam, a Mandiner címlapja ezzel a címmel indít: 

„Izrael csapása Iránra: Orbán Viktor a győztes oldalon áll!“ (Áthúzás tőlem.)

Ja, a pártvezér és kancellár mindig a győztes oldalon áll, hisz saját világ- és konfliktusértelmezése szerint, minden meccs addig tart, míg ő nem győz. De ha mondjuk Trampli győz Amerikában, akkor is ő győz, vagy a sárgafejű véres bohóc neki, ez már csak retorikai kekeckedés.

Azt mondjuk nem merik leírni, hogy a jó oldalon áll, gondolom minimum két okból. Egyfelől a magyar széljobb (melynek vezérhajója már jó ideje a felcsútista szekta) tradicionálisan antiszemita, és az, hogy a Főnök jóban van Netanjahuval, erős kognitív disszonanciát okoz nekik, idegi alapon.  Másfelől meg ugye öndefiníciója szerint akkora kurva nagy békepárti ő, hogy igazából egy háborúban egyik oldalra se kellene, vagy szabadna állnia. (Mondhatni ölni tudna egy Béke Nobel-díjért!) Így most az van, hogy egyfelől béke, béke, csakis a béke, másfelől meg Harcosok Klubja, és haverkodés háborús bűnösökkel, szóval a mandineres propagandaipari szakmunkásoknak el kellett dönteniük, hogy mi lesz a narratíva? Már ha nem kapták meg időben a karmelitából a brossúrát. És azt találták ki, hogy álljon a győztes oldalon, mert a győzelem az mégiscsak jó.

Ezzel mindössze annyi a gond, hogy ez a konfliktus még épp hogy csak elkezdődött, ki tudja mennyire eszkalálódik, illetve ha majd egyszer valahogy lecsendesül (mert véget érni nem fog ez már a büdös életben), lehet-e majd egyáltalán győztest hirdetni. (Sokak szerint egy modern háborúnak már csak vesztesi lehetnek, csak van aki nagyobbat veszít, és van aki kisebbet.)

A Mandiner viszont már kihirdette Izraelt, persze tudja fene, ha később a dagadték összevesznek velük, lehet hogy utólag mindig is ellenük voltak, avagy tegnap óta mindig is Keletázsiával álltunk háborúban Eurázsia helyett. Csak hogy legyen megint egy utalás Orwell 1984-éből, ha már újra egyre aktuálisabb ez a regény. A tudatlanság erő elvtársak, a párthűség meg még erőbb!

p.s Szóval a vicc, ahol a magyar nagykövet bemegy a washingtoni külügyminisztériumba, 1941-ben és átadja a hadüzenetet, majd ez a beszélgetés zajlik le közte, és az amerikai illetékes közt:

- Mi az Önök államformája?

- Királyság.

- És ki a királyuk?

- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.

- Ki a kormányzó?

- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.

- És van Önöknek tengerük?

- Az nincs.

- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?

- Nincs.

- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?

- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...

- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?

- Nem, ők a szövetségeseink.