Én ezt már nem értem, ezt a világot. Akkor most nem leszünk elég szuterének ahhoz, hogy átlátható legyen, melyik külföldről támogatott maffiának kell huszonötszörös pénzért kussolnia az ukrán médiában? Vagy miről is szólt az a remek söralátét, ami benyújtottak, hogy a 135 bátorak majd megszavazza? Volt valami, hogy elveszik az egy százalékot azoktól, akik feketék lesznek a listán, de csak ha a Hivatal szerint is kaptak öt dollárt egy floridai nyugdíjastól, visszamenőlegesen.
De ez a törvényes remekmű, amit őszre halasztottak jogalkotni, ez nyilván csak nekem zavaros, egy Parlamenti Képviselő, pláne ha keresztényfelcsútista biztos érti, hisz benyújtja, nem is kérdez, de megszavazza, mert valami furcsa okból mindig pont az a véleménye, amit a Nagyon Főnök utasításba parancsol. Ez már a magasabb politika, a haladó szint, mondhatni a politika művészete, tudománya, vallása és megszavazóshow-ja, én ehhez kevés vagyok. Nem is indultam soha semmilyen választáson, bár egyszer majdnem voltam lakógyűlésen (pont akkor értem haza a boltból), és többször is kis híján szavaztam a választásokon, csak nem tudtam milyen számra kell küldeni az SMS-t. Szóval ideológiailag nem vagyok elég képeztt, hogy értsem a magasabb szempontokat, én letudnám, a Háttérhatlommal, azt' annyi.
Valaki föl is vetette, hogy le kéne már állni az összeesküvés-elméletekkel, mert vannak elméletek, ez kétségtelen (például, hogy a kacsacsőrű emlős azért néz ki olyan hülyén, mert két lap összeragadt a Teremtés Könyvében), meg vannak összeesküvések is, csak azok mögött nem elmélet van, hanem érdek. Ez amúgy biztos jelent valamit, de az illető azt is hozzátette, hogy ilyen összeesküvés-elméletekkel nem lehet értelmezni a közpolitikát, és bár magam nem vagyok a haladó szinten a témában, de annyi leesett, hogy a "közpolitika" az értelmetlen. Mert ugye van-e magánpolitika-e? Na ugye!
Úgyhogy nálam népszokás hallgatni a mindenféle alakú politikai elemzőket (elvégre én nép vagyok, aki szokott szokni), akik elmagyarázzák, hogy egyrészt a másrészt is számít, ugyanakkor pedig elsősorban a lényegre kell koncentrálni, leginkább fókuszálva. Mert a folyamatok egyértelműen irányba mutatnak, a trendek pedig tendenciák mentén alakulnak, de senki nem képes ma megmondani, hogy mi lesz tegnap, főleg mióta már a múlt sem a régi. De a mintázatok alakzatokba rendeződnek, ez elég világos,
Egyértelmű beszéd, de én ehhez képest még mindig nem értem, hogy akkor hogyan fogják védeni az átlátható szuveníreket? És egyáltalán, kell-e egyáltalán? Úgy értem, egy hógömb, vagy egy üvegdelfin a könyvespolcon, az tényleg ennyire fontos, hogy teljesen szét kell elemezni? Mondjuk hógömböt már törtem össze véletlenül, szóval lehet. Biztos az volt a gond, hogy akkoriban nem néztem olvasni elég politikai közelemzéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése