Ma van az 1848-as forradalom évfordulója. Nem márciusban, mert nem a pestié vagy a bécsié, hanem a párizsié, mikor a parizerek lázadtak fel forradalmilag Lajos Fülöp gyengécske királysága ellen. A király le is mondott, a királyság is, mert eljött a második köztársaság kora, de az egész mégis csak részsiker volt, mert ez a kor nem tartott túl sokáig, konkrétan csak az 1851 decemberi államcsínyig. Hiszen akkor Charles Louis Napoleon Bonaparte, annak a bizonyos Napóleonnak az unokaöccse, III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. Pedig addig is ő volt a köztársasági elnök, de ugye ezzel névvel azért megkívánta a koronát. (Hiszen hogy nézett már az ki, hogy például a pesti lapok is csak Napóleon Lajosként emlegették. Ebből jöhetett Orwell Állatfarm című regényének kaposvári színpadi változatába - talán Eörsi István dramaturgi munkája révén - valamikor a rendszerváltás környékén, hogy a Napóleon nevű diktátordisznót Napólajos elvtársnak hívták.)
Szóval a forradalom nyomán létrejövő újabb köztársaság még rövidebb életű volt, mint az előző, ami 1792-1804 között volt hivatalos, de a második félidőben már az első Napóleon volt a diktátor (például mint első konzul), szóval adott volt a minta.
Nekem meg az egész onnan jutott eszembe, hogy nemrég a kezembe került Karl Marx egy szövege, a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája, amiben a harmadik Napólajos puccsát elemzi a nagybácsi Napóleon 1799-es hatalomátvételével párhuzamot vonva. Mondjuk pont nem ezért olvastam bele, huszonév után megint, csak Marx bácsinak sosem volt igazán kidolgozott elmélete a társadalmi osztályokról, adottnak vette (a maga tizenkilencedik századiságával), hogy mindenki tudja miről beszél. Viszont ebben a szövegben azért mégiscsak belemegy a témába, nyilván a forradalom és a reakció kontextusában. Ami meg rajtam kívül senkit sem érdekel a lépcsőházban, de talán a komplett lakótelepen sem.
De legalább a 48-as forradalom megihlette többek közt a magyarokat is, ez például ma már nem menne, a jelenlegi rezsim némi kockás lapon számolgatás után eldöntené, hogy a Habsburg császárnak, vagy az orosz cárnak adja meg előbb magát, nyilván az alapján, hogy melyik ígér több zabot a lovakba, és szükség esetére valami lakályos kastélyt egy festői szigeten...
p.s. A cím meg adja magát, ha már 2010-ben itten fülkeforradalom volt lenni. Várjuk az újabb fülkét, vagy annak hiányában a türk császárságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése