1909-ben ezen a napon Orville Wright rekordot állít fel, mikor közel egy és negyed órát tartózkodik a levegőben egyhuzamban repülő gépezetével. Az marha sok volt, hiszen a motoros repülőgépes repülés történetét 1903. december 17-től számoljuk, mikor Orville tesója Wilbur 59-es teljes másodpercig repült, összesen 279 métert. És ezen a lélegzetelállító távon kormányozni is tudta gépet. Szép egyenesen repült! Na, ehhez képest nagy szám az egy és negyed órás repülés.
Persze én azóta is utálok repülni, mikor körülbelül 1823-ban leérettségiztem, még nem voltak repülők, csak lovas kocsik, lovas buszok lovas rollerek. Utóbbiak persze csak a gazdagoknak, mert az olyan kicsi lovak kurva drágák voltak. Nehéz volt őket ilyen kicsire csinálni.
Később lettek repülőgépek, először pegazusokkal, ilyen szárnyas lovakkal kísérleteztek, de aztán Wright-fivérek mondták, hogy robbanómotor kell hozzá. Mintha bárki is fel akarna robbanni, pláne a levegőben! Aztán persze sugárhajtásúak lettek a repülők, és az jó volt, mert a sugár az tiszta, és sokfelé van belőle, mint a Napban meg a vízcsapban, meg a körben. (Annak még átmérője is van.)
Nekem meg tériszonyom van, sose értettem emberek miért akarnak vékony fémcsövekben nagyon magasan lenni, ehhez képest megtettem jó párszor, csak nem élveztem. Nekem a repülőgépek esztétikailag érdekesek, amennyiben jól néznek ki, bár utaztam ronda repülőn is. De igazából számomra a vonat az érdekes. A lóvasút persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése