"Ekkor döntenek a december 24-i munkaszüneti napról – fontos bejelentést tett a miniszterelnök" - és ez egy hír.
Szerintem meg totál felesleges bejelenti azt, hogy egyszer majd bejelentenek valamit, és nem, nem kell mindent a minielnöknek bejelentenie. Azt főleg nem, hogy majd bejelent. Értem én, hogy a bejelentés a hobbija neki, hazajár a sajtótájékoztatókra, kommentekben él és a beszólás neki a cévitamin, de.
December 24 tipikusan az a nap, ami spontán munkaszünet kurva régen már, senki nem dolgozik, akinek nem muszáj, azaz nem rendőr, ápoló, tűzoltó vagy hasonló még a boltok is - ha nyitva vannak egyáltalán - kora délutánra bezárnak, fatornyos kis megyei jogú városunkban délután négykor már nem járnak a buszok, a nagyon kevés járókelő meg jobbára tortasütis dobozokkal járókel, de a dolgozás az teljes zárójelben.
Vannak ilyen tipikus esetek, mikor az aktuális kormány álproblémákra csinál határozott lépéseket megoldásilag, ezzel is a dinamikusan tettrekész kormányzás látszatát keltve. de attól, hogy ezentúl külön gyártanak majd gyufát a balkezeseknek (by Moldova) vagy munkaszünet lesz a munkaszünet, azzal még nem vagyunk előrébb, csak léptünk egyet oldalt, hogy azért mégis csak haladjunk! (Ez amúgy fontos, ha az út szélén állva jó irányba lépek oldalt, nem üt el a busz, ha meg rossz irányba, akkor megérdemlem.)
Nekem egyébként régóta gyanús, hogy a karácsonyi ünnepkör (ez az, ami Helovín után van, de még a Újévi Mágakoncert klasszikusok diszkóritmusbanja előtt) fénypontja az, ami nincs benne az egyházi naptárakban, azaz a Kétünnepközt. Azok a látens pirosbetűs napok. Mert jó esetben túléltük a karácsonyi stresszt, nem vagyunk annyira másnaposak, mint újévkor leszünk, ugyanakkor nem kell rokonokkal jópofizni, legitim a lakásban punnyadva nem csinálni semmit, és átlagosan főzni sem kell, van a hűtőben elég maradék, mint a rántotthal majonézes csokiöntettel, vagy a káposztás bejgli, mert a dolgok egy idő után azért összekeverednek. (Egyesek szerint az ilyesmit úgy hívják, hogy moslék, mások szerint viszont crossover vagy fúziós konyha.)
Kétünnepköztkor nyugi van, ami egy közhelyesen rohanó világban maga az ünnep, már amennyiben az ünnep nem a sosevolt boldogság demózása, hanem egyszerű kiszakadás a mindennapokból, ami meg paradox mód a mindennapok mindennapi megélése lehet, csak mert van rá idő. Mert egy átlagos hétköznap túl sokaknak nem mindennapi, amennyiben folyton válságkezeljük a válsághelyzeteinket, és ebből a stresszből kiszakadni ünnep.
De ha valahol még egyszer azt olvasom, hogy „énidő“ akkor idegrohamot kapok, mint egy átlagos szerdán bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése