Cirkuszazegész világ

Pénteken cirkuszban voltam, illetve voltunk. Általában korlátlanul lelkesedem a cirkuszért, ez részemről nettó elfogultság, de ez esetben hiányérzetem volt. Mivel azonban tényleg elfogult vagyok, kiosztottam magamban néhány díjat a jeles társulat jeles előadásának. (Egyébként a Magyar Nemzeti Cirkuszról vagyon szó – bár az ügyes marketingen, a név gyors levédésén meg a sok piros-fehér-zöld díszleten túl mitől is nemzeti? És kell egyáltalán annak lennie?) Szóval az első díj a sorban:

-         A „Nemzeti” kifejezés legindokolatlanabb használatáért (felkészül: „Nemzeti Együttműködés Miaizéje”)

-         A legtöbb felesleges kutyaszereplőért – mert szépek a dalmaták, de mit csinálnak a porondon, mikor semmit?

-         A legráncosabb cirkuszi elefántért – aki állítólag egy all around sztár, egy nettó híresség, de hát Yoda is az…

-         A legkevésbé vicces bohócért – aki rossz vicceket ad elő, de legalább túl hosszan. (És ha majdnem vicces, akkor viszont nem eredeti.)

-         A második legbénább légtornász csajért – mert a legbénább nyilván az aki le is esik… (Amúgy: úristen, ez kivel bújt ágyba a szerződésért cserébe?)

-         A kontinens legsósabb pattogatott kukoricájáért – mert még ma (hétfőn) is van belőle, pedig pénteki…

És tegyük hozzá, az előadás jó volt, csak kekeckedem.

Viszont mivel a cirkuszt amúgy is sokak szerint meg kell újítani (szerintem mondjuk nem), meg hát egyre erősebb szempont a költségtakarékosság, be lehetne vezetni néhány apró változtatást. Ez arra is jó lenne, hogy a látványos, a merész és az intellektuális vonulat végre méltó módon egyesülhessen, egy-egy számon belül is.

Például lehetne egy hipnotizőr-gondolatolvasó bohóc, aki a trapézon lengve mutatna be kártyatrükköket. Ha közben még zenélne is, már csak egy állatidomárra lenne szükség a totális cirkuszhoz (a szó mindkét értelmében). Plusz a szomorú bohóc mintájára lehetne paranoid-skizofrén bohóc is( „Ne szójjak be magamnak, mert megbánom!”), az oroszlánidomár etethetné idomított nyulakkal az oroszlánjait, nyílt színen persze („Nyuszi, hopp!”), sőt lehetne növényidomár is, egy igazi gyümölcsszelídítő, aki hosszú évek trenírozásával ráveszi az őszibarackokat, hogy csináljanak úgy, mint a szilvák. Világszám lenne, az biztos. (Mint mondjuk a leopárdlekvár, de erről majd máskor.)

Meg lehetne olyan zsonglőr aki más, sokkal kisebb zsonglőrökkel zsonglőrködik, akik persze szintén zsonglőrködnek. Vagy egy tevén lovagló (tevegelő) majmon lovagló (majmolgó?) fehérgér.

Meg lehetne egy konferanszié végre, aki csak épp annyi r és m hangot használ, amennyit a normális magyar köznyelv megkíván. (Avagy ne legyen már mindig ez: „Hölgyeimmmm és urrrrraim, cirrrrrkuszunk bemmmmutatja….” etc.)

Összegezve:  a cirkusz eleve jó, de néha lehetne sokkal dadaistább is! A feldarabolt műlovarnőt elvarázsolni nem kell félnetek jó lesz.

Az unalomrul - gyári túlélési gyakorlatok

A gyárban való dolgozás legfőbb nehézsége az unalom. Mert mit is lehet csinálni nyolc órában, egy alapvetően monoton tevékenység közben, mely fizikailag félig, szellemileg viszont szinte egyáltalán nem vesz igénybe? Nos, két út is kínálkozik: az egyik a szintetikus kábítószerek valamely fajtája, ez azonban drága, könnyű lebukni vele és asszem nem negyven felé fogom kipróbálni őket, sőt egyáltalán nem fogom.(A munkásosztály hagyományosan amúgy is söröz, mint az köztudott. Plusz vasököl, de az ide most nem köll.) Így marad a másik lehetőség, az egyéni, fakultatív szórakozás szűk mezsgyéje, mely jobbára a rádió/mp3-lejátszó hallgatását jelenti, meg egészen rövid szövegek olvasását (azaz bármiét, amit öt percebe lehet sűríteni, ennyi jut két géphez rohangálás között).

A szövegek röviden elintézhetők: Örkény egypercesek, rövidebb újságcikkek, illetve bármi Bukowskitól, az ő „regényei” amúgy is csak egy-másfél oldalas töredékekből állnak.

A hallgatnivaló viszont már bonyolultabb ügy. Kezdetben hónapokkal ezelőtt) vala a Kossuth rádió, mert jobb, ha munka közben dumálnak a fülembe, mintha énekelnek, legalább is ezt hittem eleinte, és a kereskedelmi rádiók szóba sem jöhettek. Igazából most sem jöhetnek szóba a félanalfabéta, jópofáskodó műsorvezetőkkel meg a szar átlagpopjukkal, de a Kossuth is hallgathatatlanná vált. Az a kersztény-népnemzeti-bulvárjobbos (egyébként egyik sem, simán csak demagóg) szósz, amit a ki nem rúgott (és nyilván ki nem rúgható) maradék műsorkészítő előad, az jobban pusztítja az agysejteket, mint bármely tetszőleges popikon. Ráadásul mostanában a vérnyomásom sem alacsony, úgyhogy semmi szükségem ilyen mesterséges befolyásolásra, a fejem meg a ládák emelgetésétől is lehet vörös. Rádiók tehát kilőve, maradnak a hangoskönyvek.

Igazából sokáig meglehetős undorral viseltettem irántuk, hogy persze-persze, szegény vakoknak, meg elfoglalt kamionsofőröknek készülnek, higgye aki akarja: én tudom, hogy a lusta, műveletlen, könyvundorban szenvedő bunkók az igazi felvevőpiac, azok akik 66 Híres  regény-szerű szörnyszülötteket is fogyasztják. De lehet, hogy mégsem. Mert például most nekem is igen jól jön a sok netről letölthető hangoskönyv, múlt héten például e formában fogyasztottam el Verne Fekete indiák meg Tamási Áron Ábel Amerikában című regényeit, valamint a Kiválasztotatt Thomas Manntól. De volt már Karinthy, Jókai, Krúdy és Siclair Lewis is, és határozottan nem tűnik rossz ötletnek ezzel is eltölteni a munkaidőt. (Ha már a csavarozógépen nem jön be a net.) Ami azért is vicces, mert a munkáltatók a világon mindenhol azon küzdenek, hogy a dolgozók ne privát elfoglaltságaikkal töltsék ki munkaidejüket. De ez jellemzően kimerül abban, hogy letiltják a számítógépekről a közösségi oldalakat, a privát íméleket, meg a pornót. Ám azzal évezredek óta nem foglalkozik senki, hogy mit is dúdolnak a rabszolgák mondjuk nádvágás közben, pedig ez igazán privát elfoglaltság, és jól is van ez így. A mai rabszolgáknak ez a dúdolás, meg mesélés a  lejátszó, meg a rádió, és jobb esetben beszélgetés, vagy épp a hangoskönyv. A munkaerőmet ugyanis áruba bocsátom, mert muszáj, de a lelkem nem eladó, pláne nem ennyiért. Vagyis ha a munka agyatlanul monoton, fenntartom a jogot, hogy az agyam másra használjam közben.

P.s. A hangoskönyveknél egyébként az a jó, ha nem valami profi színész olvassa fel, mert azok kíméletlenül „játszanak” (ez főleg karikatúra-szerű hangsúlyozásban és kegyetlenségig fajuló hangutánzásban merül ki), sokkal jobb egy civil hang, aki néha téveszt, néha elakad, hallani ahogy lapoz és szünetet tart két oldal között, meg a nehezebb szavak előtt, pont mint mi, olvasás közben. Egyszóval ez az igazi, imádom.

És egyébként is: íme a munka termelés) és a művelődés egysége, szerencsére nem pont úgy, ahogy annak idején az elvtársak elképzelték.

Kedvenc versem - avagy: még ilyen is van

Gregory Corso: Házasság

Meg kéne házasodnom? Meg kéne javulnom?
Kápráztassam el a szomszédok lányát
bársonyruhámmal és faustus csuklyámmal?
Ne moziba vigyem hanem temetőbe
értekezzenek vele az Ullman-fürdőkádak meg a legújabb csaptelepek
előnyeiről
aztán kívánjam meg csókoljam meg a többi és a többi
ő meg mindent csak azt nem én meg tele megértéssel tudom miért
nem gurulok dühbe és nem ordítok rá Tapogass! Azt szeretem ha tapogatsz!
Ehelyett szépen összeölelkezünk
nekidőlünk egy vén megroggyant sírkőnek
és csillagokat számlálva duruzsolol neki egész éjszaka-

Mikor bemutat a szüleinek
egyenes hát, végleg megfésült haj, fojtogató nyakkendő,
üljek le összeszorított térdekkel harmadosztályú heverőjükre
és ne kérdezzem Merre van a fürdőszoba?
Hogy lehetnék más mint aki vagyok,
fiatal senki minden vágyam egy habfürdő-
Ó szörnyű is egy fiatal senkinek
kitéve közszemlére a család elé és a család ilyeneket gondol
Most látjuk először! Ez akarja a mi Mary Lounkat!
a tea meg a házisütemények után megkérdezik Mivel foglalkozik?
Most mondjam meg? Tetszenék-e nekik akkor?
Mondanák-e Na jó házasodjatok össze, elveszítjük a lányunkat
de kapunk helyette egy fiút-
Most kérdezzem meg Merre van a fürdőszoba?
Úristen, és az esküvő! Az egész család meg a család barátai
és csak egy maroknyi tarhás szakállas haver
azok is kizárólag a kajáért meg a piáért-
És a pap! Rám bámul mintha onanizálnék
és megkérdezi Óhajtod-e ezt a nőt
hites és törvényes feleségedül?
Én meg, reszkető térddel, hogy mit feleljek, azt mondom Zselatin!
Megcsókolom a menyasszonyt és azok a gennyes állatok veregetik
a hátamat:
Na fiú, most már testesül-lelkestül a tiéd! Hahaha!
és láthatod hogy a szemükben
valami obszcén nászéjszaka csillog-
Aztán lehetetlen rizsszemek és edénycsörgés meg cipőnyikorgás
Niagara! Csődület! Férjek! Feleségek! Virágok!
Mind kényelmes hotelekbe tódulunk
Mind ugyanazt csináljuk éjszaka
A közömbös portás tudja mi következik
A hallban lötyögők tudják amit tudnak
A fütyörésző liftkezelő tudja
A pislogó szobapincér tudja
Mindenki tudja! Esküszöm már ott tartok, hogy semmit sem csinálok!
Fennmaradok egész éjjel! Belebámulok a szállodaportás pofájába!
Visítozom: Francba a nászéjszakával! Francba a nászéjszakával!
ámokfutást rendezek ezekben a majdnem felülmúlhatatlan szobákban
nyasgem! Unom a banánt!
Élnék inkább a Niagara mélyén! egy sötét oduban a Zuhatag alatt
ott gubbasztanék Őrült Nászutazó
kiötölve a házasságtörés sohanemvolt módozatait, bigámia megszállottja
válás szentje-

De mégiscsak meg kéne házasodnom meg kéne javulnom
Milyen szép is volna hazamenni hozzá
megülni a tűz mellett a feleségem a konyhában
kötényben fiatalon és kedvesen a gyerekemmel a szíve alatt
és túláradó boldogsággal odaégeti a marhahúst
és sírva jön be hozzám és felkelek a nagy karosszékből
Azannya! A teremburáját! Tyű a kiskésit!
Istenem micsoda férj lenne belőlem! Bizony meg kéne házasodnom!
Annyi ugyanis a dolgom! többek közt be kell lopódznom Mr. Jones
házába késő éjszaka
és be kell temetnem a golfütőit az 1920-as norvég könyvekkel
Továbbá egy Rimbaud-képet akasztanom a fűnyírógépre
Továbbá teleragasztanom Tannu Tuva postabélyegeivel
az egész léckerítést
Továbbá ha Mrs. Kindhead gyűjteni jön
A Közös Kassza számára
elmarnom és fülébe súgnom Kedvezőtlen jelek gyülekeznek az égen!
Valamint ha a polgármester eljön a szavazatomért
Mikor hoznak törvényt a cápavadászok ellen?
És a tejesembernek egy cédulát hagynom az üvegben
Pingvinport, legyen szíves, hozzon egy kis pingvinport-

Mégis, ha megházasodnék és Connecticut és minden csupa hó
és lebabázik az asszony és én álmatlanul mint a rongy
éjszakákon át talpon, homlokomat a csöndes ablaknak támasztva,
mögöttem a múlttal
minden helyzetek legközönségessebbjében találom magam,
remegő ember
a felelősség súlyával a vállán és semmi hogy-oda-ne-rohanjak
semmi római arcélű smuzolás-
Az lenne csak a szép!
Cuclinak hoznék egy gumi Tacitust
Csörgőnek egy zsák törött Bach lemezt
Kiszögezném Della Francescát az ágyra
Ráhímezném a partedlire a görög ábécét
Járókának meg felépítenék egy födetlen Parthenont -

Nem, kétlem hogy ilyen családapa lenne belőlem,
se vidéki élet se hó se csöndes ablak
csak ez a tüzes büdös szűk New York
hát emeletnyire a föld felett, svábbogár a patkány a falban
elhízott birodalmi-német feleség sikoltozik a krumpli felett
Mer büdös neked a munka
És öt csöpögő orrú kölyök örök szerelemben Ciccamicával
És a szomszédok fogatlanok és kazal a hajuk
mint a 18-ik század izgága boszorkányainak
mind át akar jönni és nézni a tv-t
A háziúr a lakbért követeli
Fűszer és Gyarmatáru és Kék Láng Gáz és Elektromos Tartozékok
Szerelése
Lehetetlen hanyatt feküdni és álmodni telefon hóról
parkoló szellemekről -
Nem, nem házasodhatom meg soha nem házasodhatom meg!

De - tegyük fel ha elvennék egy szép
szívdöglesztő úrinőt
magasat és sápadtat elegáns fekete ruhában
hosszú fekete kesztyűben
egyik kezében cigarettaszipka
másik kezében egy pohár whisky
és egy műteremlakásban élnénk óriási ablakkal
ahonnan kilátás nyílik egész New Yorkra
tisztább napokon még távolabbra is
Nem, nem ismernék magamra elegáns börtönálom felestársa -

No, és a szerelem? Azt bizony elfelejtem
nem mintha alkalmatlan lennék rá
éppen csak fölöslegesnek tartom mint hogy cipőben járjak -
Soha nem akartam elvenni egy anyámforma lányt
És Ingrid Bergmann szóbe se jöhetett
És lehet hogy ma már akadna nekemvaló de az már biztos régen
férjhez ment
És a fiúkat nem szeretem és-
de mégiscsak kéne valaki!
Mi lesz ha 60 éves leszek és magányos
egyedül a bútorozott szobában húgyfoltokkal a gatyámon
és a világon mindenki házas! az egész világegyetem csak én nem!
Ó, tudom én ha volna egy valószínűtlen
amilyen valószínűtlen vagyok én
a házasság sem volna valószínűtlen -
Ahogy Ő várja magányos idegen ékkövei közt Egyiptomi kedvesét úgy várom én is - 2000 évet és az élet fürdővizét siratva.

Ócska sztereotípiák III/2. - avagy: III/3. már nem lesz, mert hülyén nézne ki...

5. A tihanyi visszhang: Mindent elismétel, amit a beszélgetőpartner mond, saját szövegként persze. („-Volt egy baleset a Farokkötő úton! – Ja, mondom volt egy baleset a Fenéktörő úton! – Nem Fenéktörő, Farokkötő. -Aszondom én is, Faroklövő, én mondtam, pont most” –hiába a visszhang sem teljesen pontos, csak úgy nagyjából halljuk bele a lényeget.) A visszhangok előfordulása: büfé, kocsma, resti, vonat, busz, vagy bárhol este tizenegy után.

6.A hivatalos: A lényeg: pontosságra törekvés a józan ésszel, és az alapvető nyelvi szokásokkal szemben. Klasszikusan a rendőr-postás-vasutas Bermuda-háromszögben fordult elő a legsűrűbben, de a közbeszédben (és a médiumokban) egy új faj vette át a vezető szerepet: a szóvivő. Minden említett közös jellemzője, hogy ”A hivatalos intézkedés megtörténtéről hatósági értesítés történt az érintettek részére”-típusú mondatok számítanak megszokottnak, mondhatnánk az üzemszerű működés jellemzőit mutatóknak. A szóvivők esetében (és mindegy, hogy a rendőrség vagy az állatkórház szóvivője nyilatkozik – Tényleg, minek mindennek szóvivő? Nem feltételezik, hogy egy adott ügyben kompetens ember esetleg beszélni is tud?), szóval esetükben úgy tűnik alapkövetelmény a monoton, felolvasottnak hangzó (nyilván betanult) szöveg, és ebből adódóan a kérdések megválaszolásának minimális esélye. De őszintén, miért is kérdez az a hülye újságíró? Nem elég neki a tájékoztatás?

7. A monomániás: A monomániás szituatív típus, vagyis helyzettől függ, mikor kattan be, és mikortól nem képse lehasadni az adott pillanatban számára legfontosabb témáról.

8. A mellélövő: Ő mindent majdnem jól használ, de a kis különbségek rendszeresen ellen vannak. Így aztán a konstruálból menstruál lesz, a múzeumból mauzóleum és (egy régi poént idézve) szerinte az Ave Caesar meg az Ave Maria rokonok. Aztán jöhet a kínos röhögés, meg a dilemma, hogy magyarázzuk-e meg  tévedését (nem Lenin, Lennon), vagy inkább hagyjuk rá, hogy oké a latte az nem tej, hanem egy kávé, csak hogy visszakössek az elejére.

Szóval ab ovo kibaszottul intreszting mindez. Centerum censeo: lájkolom.

Ócska sztereotípiák III.- avagy: "a latte az egy kávé, neem?"

Nos jöjjenek nyelvi, avagy beszélt szubkultúrák:

1. A trágár:  A trágár először is az ami. Vagyis hogy arról ismerszik meg, hogy mondatai kezdete a "faszom" kifejezés, a mondatvégi írásjel meg "bazmeg". Hogy kérdő, vagy kijelentő mondat, azt a bazmeg hangsúlya határozza meg. Ha egy darab bazmeg a mondat, akkor a mondatvégi írásjel természetesen felkiáltójellel értelmezendő. Amúgy a magyar trágár (félrészegen) hajlamos értekezni arról, miszerint a magyarok (esetleg nagy M-el) sokkal jobbak, sokszínűbbek, káromkodásilag, mint pl.a hülye angolok. Mert azoknak csak néhány négybetűs szó jut, nekünk bezzeg… Pedig az átlag hazai trágár nem lép túl a SZPGFP-paradigmán (sz.r, p.cs, g..i, f.sz, p.cs), legfeljebb több a lehetséges permutáció (gecipicsafaszköcsögszaralak etc.). És ami fontos: a trágár nem is tudja hogy az, ő csak spontánnak és őszintének gondolja magát. A lelki szegénység fel sem merül.

2. Az idegen: szakkifejezésekben beszél. Nem doktorál, píédzsdízik, témája a „ Konvergens lingvisztikai rendszerek emotív allokációja- Avagy: Az e és a betűk aránya József Attila szerelmi költészetében.” Nála strukturális szükségszerűség a kognitív recepció kritikája, legalább is tematikusan. Mert sztochasztikus a hozzáférés a jelentésekhez, és kontingens az értelmezés. Vagy nem… tuggyafene.

3. A trendi:  Lájkolja a kommenteket, minden ízi és kúl, vagy gáz (deaz nem angol hányás), mítingel, fészbukol, de nem beszél nyelvet. Annyiban nem idegen, hogy gőze sincs arról,  mit szövegel, de van fíling. Mert a fíling a lényeg, meg csetelés – a többi meg gádnóz – bár Isten tudja mit is jelent…

4. A nótaénekes: kicsi szívem, drága galambocskám…. (Mondja bárkinek a világban) Csak virágénekekben beszél, húszéves, és olyanokat ír, hogy: „kukoricaszártövében tutúúú,virágszálam rám tetkintett tuúúúúú”

Folytatás később…

Több fogoly nem lesz!

Karinthyt olvastam (Frigyest), az Így irtok ti!-t, és ugye van benne az a híres poén az Ady-fordítással, hogyan válik felismerhetetlenné a vers többszöri magyar-német-magyar oda-vissza fordítás által. (www.http://szemcsapda.puruttya.hu/bypost/2010/03/07/Karinthy_Frigyes_Muforditas)
Nos, én megpróbáltam a gugli fordítóján átküldeni angol-magyar viszonylatban, kétszer, és ez lett belőle:

A Tisza-parton (eredeti)

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

Guglizott:

Tisza
Azért jöttem, hogy a parton a Gangesz,
Hol álmodtam déli artériák,
A szívem egy nagy harang-virág
És finom remegés: a hatalom.

Boom kutak, malmok vállalja mértéke
Desert , zaj, durva kezek
Vad csókok, Bambi, egy álom a kecske.
A folyó , amit keres?

Egyszóval éljenek a hóhér kecskék és a bamba Bambik.

És még egy klasszikus, szintén ferdítve:

Magyar láb-, hő-otthon!
Itt az ideje, most vagy soha!
Legyen rabszolgák, akár szabadok?
Ez a kérdés , úgy dönt!
Az Isten a magyarok
esküszöm
Esküszöm , hogy több fogoly
Nem lesz !

Foglyok volt jelen,
Damned ősök,
Ki ölte meg a vad,
Slave Föld nem tudott pihenni.
Az Isten a magyarok
esküszöm
Esküszöm , hogy több fogoly
Nem lesz !

Rascal sehol ember
Most nem mer meghalni
Kinek az élet drágább ruhákat,
Mint otthon az ő tiszteletére.
Az Isten a magyarok
esküszöm
Esküszöm , hogy több fogoly
Nem lesz !

Fényesebb a láncban, a kard,
Ékesíti a kart jobb
És még mindig viselni a láncokat!
Itt a régi fegyverek dunk!
Az Isten a magyarok
esküszöm
Esküszöm , hogy több fogoly
Nem lesz !

A magyar név megint szép lesz
Méltó a régi nagy hírt;
Mit rákentek a századok,
Mossa le a szégyen!
Az Isten a magyarok
esküszöm
Esküszöm , hogy több fogoly
Nem lesz !

Ahol sírok megduzzadnak,
Unokák , istentisztelet,
Imák és áldás
Szent neveinket mondani.
Az Isten a magyarok
esküszöm
Esküszöm , hogy több fogoly
Nem lesz !

Esküszöm, esküszöm ez tényleg jó, van egy olyan futurista, avantgárd húzása. Kár, hogy a pornolize nem megy...

Mai találatok

Ma valahogy a normálisnál is fogékonyabbnak éreztem magam az egyetemes emberi hülyeségre, így a délután folyamán úgyszólván bármi elszórakoztatott, lehet persze, hogy az is benne van: holnap (illetve a hét hátralévő részében) délutános leszek, vagyis nem kell négykor kelni. Éljen, hat előtt fel sem kelek!

Na szóval, a mai termés:

1. Kutyasétáltatás közben láttam egy hirdetést egy autó motorháztetején (már ez is milyen), miszerint „Célzott alakformálás”. És mellé egy lőlapot imitáló, szellemesnek gondolt embléma. Vagyis ha jól fejtem meg a marketingüzenetet, a célzott alakformálás azt jelenti, hogy valami lőfegyverrel leszaggatják rólunk a felesleget, formásra lőnek, remélhetőleg legalább helyi érzéstelenítés mellett. Az ilyenfajta radikális plasztikai sebészet (sebészet a „sebet okozás” értelmében) helyett nekem egy sokkal szofisztikáltabb ötletem lenne, szemléltetve valahogy így:

- Jó napot, olyan alakot szeretnék, mint a Brad Pittnek. Lenne rá lehetőség?

- Persze, reinkarnációval.

(Persze a Word nem ismeri a szofisztikált szót….)

2. Petra megint felcipelt mindenféle reklámújságot (na jó, lehet hogy csak egyet, de többet szokott), én viszont nemigen tudok mit kezdeni velük. Túl hamar kiolvasom őket, mert már előre ki vannak színezve…

3. Voltunk vacsorázni is a kedvenc pizzériánkban, és remek egyéb vendégeket láttunk und hallottunk. A szomszéd asztalnál két nő beszélgetett, és az egyik (nyilván valami közös ismerősükre, meg a főállású anyaságra célozva megjegyezte hogy: „XY megpályázta az anyaságot.” Ez így viszont az óvszer nélküli dugást jelenti, arra viszont elég eufemisztikus kifejezés. (Érdekes, Word kolléga az eufemisztikust nem húzza alá pirossal…)

4. És jött egy pasas (a naná, hogy szőke nőjével), akire a legtöbben a ’kigyúrt kopasz’ kifejezést használnák. Ez a legtöbbször indokolatlan, hisz a nagydarab kopaszok túlnyomó többsége egyszerűen kövér, azaz a testépítés csak az asztal mellett űzi, ez esetben azonban stimmelt. A fickó annyira kigyúrt, hogy valószínűleg évek óta nem tudta leengedni a kezét. Háború esetén, mint közkatona állandóan a fogdában ülne, mert képtelen lenne egy szabályos vigyázzállást bemutatni, a hóna alatt cipelt láthatatlan dinnyék miatt. Ráadásul, mint az ilyenek általában a homlokán hordja a napszemüvegét. Nem a szemén, hogy védje a nap ellen, vagy a feje tetejére feltolva, mert bejött az árnyékra, hanem pont a homlokán. Nyilván a sok gyúrástól/szteroidoktól megnyílt egy-két extra csakrája. Meg a harmadik szeme, de még elég új és érzékeny, hogy azt kell védeni, mindenek előtt.

A nagyonszőke nőjével amúgy valakiről beszélgettek. (Az emberi butaság egyik jó fokmérője lehet, hogy az igazán sötét emberek mindig csak valakiről beszélgetnek, mert ugye nincs miről. Filmek, könyvek, munka, utazás, egyáltalán: az élmények számukra közvetlenül nem hozzáférhető és kibeszélhetők, így diskurzusuk világa jobbára főnökökből, munkatársakból, haverokból, celebekből és egyebekből áll) De arról a valakiről is elég egysíkúan, gyakorlatilag mindketten ugyanazt ismételgették: „- De hát hogynézmáki, nemad magára. –Ja, tök kövér, hogynézmáki. - Ja én is mondom, tök kövér. –Mer nem ad magára, azér….” –és ez így ment hat-nyolc percen át, aztán szerencsére eljöttünk. Hát, boldogok a lelki szegények. Reméljük, legalább azok.

Sötétzöldek

Minap beszélgettem egy kollégámmal a vegetarianizmusról, ennek kapcsán képződött meg bennem az alábbi szöveg. (Vagyis. Mi lenne, ha nem az állatok, hanem a növények jogait védené valami militánsan radikális mozgalom? Avagy a régi poén: Védd a fákat, egyél hódot!)

Általában az Albán hozta a karfiolt a találkozókra. Igazából persze nem is volt albán, csak régebben érintőleg kedvelte Delhusza Dzson dalait, így ragadt rajta a név, de ma már nemigen bánja, megszokta asszem. (Kiugrott jogász volt amúgy, egy igazi Dr. Alban, aki a növényi jogokra specializálta magát, és bedolgozott több növényvédő szervezetnek is.) Aktív tagja volt összejöveteleinknek, csakúgy, mint a kemény mag többi tagja, azaz Lujdzsi a cukkinigondozó,  Nagy Böhöm az ipari alpinista és főzelékmentő, Guszti a fotoszintetizáló analitikus és Dzsó a Varánusz, aki informálisan a kolbászlobbit képviselte. Meg persze jómagam, Tapogató Ló. (Magamról szerényen csak annyit jegyeznék meg, hogy  én szerveztem a gabonatőzsde elleni bűzbomba-merényletet, meg a Büdöspusztai állami gazdaság konzervüzeme elleni támadást, ahol három raklap üveges zöldbabot szabadítottunk ki, hogy aztán méltó módon temethessük el (por)hüvelyeiket.)

Így együtt mi voltunk a Free Növények! – Anti-Vegán Front helyi csoportja, egy csapat elszánt és kíméletlen növényjogi aktivista. Nem ismertünk pardont, ott voltunk mindenhol, ahol a kiszolgáltatott zöldségek, gyümölcsök és gabonák mellett kellett kiállni. Csak húst ettünk és tejet ittunk (néha pipáztunk, jó hírünkre jól vigyáztunk), és őriztük a mozgalom titkos rítusait is. Ez amúgy főleg zöldségekhez imádkozást jelentett, szimbolikusan felszabadítva őket az emberi zsarnokság alól. Az imádandó zöldfélék közül rám a répa és petrezselyem jutott, ezeket mindig én tehettem az oltárra, hogy aztán felajánlhassam őket a Földanyának. (Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy újra elültettem őket, aztán lestem, hogy magukhoz térnek-e?)

De nem a rítus volt a lényeg, azt csak eszköznek tekintettük, hogy általa megacélozzuk elszántságunkat, melyet a véres hurka (rizs nélkül, extra vérrel) napi fogyasztása miatt már eleve magas szintűnek volt nevezhető.

Egyszer találkoztunk egy csávóval aki úgy nevezte magát, hogy a Nyulak Barátja, na őt nyilván jól megrugdostuk, más nem is járhat egy mocsadék répagyilkosnak. Aztán elindultunk megkeresni a nyulait, hogy jól megegyük őket, elvégre a Biblia szerint szemet fogért, vagy mi. (Nem emlékszem pontosan, valami van a szemfogakkal...)

Ezután indultunk meg a lejtőn, kiderült ugyanis, hogy a nyulas ürge valami magas állású mókus, így aztán kezdtek ránk szállni a zsaruk. Egy komolyabb céklatüntetés alkalmával megrépáztunk néhány mosdatlan állatvédő fasisztát, és erre bevarrták a mozgalom legjobbjait. Lujdzsinek pl. kukoricán kellett térdepelnie és csak spenótot kapott enni, Nagy Böhömre meg lenvászon inget adtak, hiába hivatkozott arra, hogy lelkiismereti okokból csak bőrruhát hordhat…

És így tovább…