Pénteken cirkuszban voltam, illetve voltunk. Általában korlátlanul lelkesedem a cirkuszért, ez részemről nettó elfogultság, de ez esetben hiányérzetem volt. Mivel azonban tényleg elfogult vagyok, kiosztottam magamban néhány díjat a jeles társulat jeles előadásának. (Egyébként a Magyar Nemzeti Cirkuszról vagyon szó – bár az ügyes marketingen, a név gyors levédésén meg a sok piros-fehér-zöld díszleten túl mitől is nemzeti? És kell egyáltalán annak lennie?) Szóval az első díj a sorban:
- A „Nemzeti” kifejezés legindokolatlanabb használatáért (felkészül: „Nemzeti Együttműködés Miaizéje”)
- A legtöbb felesleges kutyaszereplőért – mert szépek a dalmaták, de mit csinálnak a porondon, mikor semmit?
- A legráncosabb cirkuszi elefántért – aki állítólag egy all around sztár, egy nettó híresség, de hát Yoda is az…
- A legkevésbé vicces bohócért – aki rossz vicceket ad elő, de legalább túl hosszan. (És ha majdnem vicces, akkor viszont nem eredeti.)
- A második legbénább légtornász csajért – mert a legbénább nyilván az aki le is esik… (Amúgy: úristen, ez kivel bújt ágyba a szerződésért cserébe?)
- A kontinens legsósabb pattogatott kukoricájáért – mert még ma (hétfőn) is van belőle, pedig pénteki…
És tegyük hozzá, az előadás jó volt, csak kekeckedem.
Viszont mivel a cirkuszt amúgy is sokak szerint meg kell újítani (szerintem mondjuk nem), meg hát egyre erősebb szempont a költségtakarékosság, be lehetne vezetni néhány apró változtatást. Ez arra is jó lenne, hogy a látványos, a merész és az intellektuális vonulat végre méltó módon egyesülhessen, egy-egy számon belül is.
Például lehetne egy hipnotizőr-gondolatolvasó bohóc, aki a trapézon lengve mutatna be kártyatrükköket. Ha közben még zenélne is, már csak egy állatidomárra lenne szükség a totális cirkuszhoz (a szó mindkét értelmében). Plusz a szomorú bohóc mintájára lehetne paranoid-skizofrén bohóc is( „Ne szójjak be magamnak, mert megbánom!”), az oroszlánidomár etethetné idomított nyulakkal az oroszlánjait, nyílt színen persze („Nyuszi, hopp!”), sőt lehetne növényidomár is, egy igazi gyümölcsszelídítő, aki hosszú évek trenírozásával ráveszi az őszibarackokat, hogy csináljanak úgy, mint a szilvák. Világszám lenne, az biztos. (Mint mondjuk a leopárdlekvár, de erről majd máskor.)
Meg lehetne olyan zsonglőr aki más, sokkal kisebb zsonglőrökkel zsonglőrködik, akik persze szintén zsonglőrködnek. Vagy egy tevén lovagló (tevegelő) majmon lovagló (majmolgó?) fehérgér.
Meg lehetne egy konferanszié végre, aki csak épp annyi r és m hangot használ, amennyit a normális magyar köznyelv megkíván. (Avagy ne legyen már mindig ez: „Hölgyeimmmm és urrrrraim, cirrrrrkuszunk bemmmmutatja….” etc.)
Összegezve: a cirkusz eleve jó, de néha lehetne sokkal dadaistább is! A feldarabolt műlovarnőt elvarázsolni nem kell félnetek jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése