Az világ romlásának egy médiás aspektusárul

A délutános műszakok túlélésének immár többször megénekelt eszköze a rádió. De mivel a közpártszolgálati csatorna agresszívan búsongó magyarkodása (nekik Trianon fáj, meg hogy már többször is nem pont Orbán Viktor lett a miniszterelnök – „eemútnyócéév” ugyebár) vicces ugyan, csak hót unalmas, naszóval ma (majdnem) végigszenvedtem az országos kereskedelmi csatorna kínálatát. Mert ugye csak egy van, a konkurencia torkát elegánsan elvágatták a nagyméltóságú médiatanáccsal, vagy hatóssággal, vagy szent inkvizícióval, gadnóz.

A műsor tömören: igen nagyon, elképesztő mértékben ótvar szemétdomb, közepesen érdektelen hírek szakítják meg a tök egyforma zenék áradatát, meg fejhangú kretének (ún. „műsorvezetők” ) sikoltoznak eksztatikusan ezeréves altesti poénokon, de akkor már inkább a slágerek… (Leszámítva azt az apróságot, hogy ha még egyszer végig kell hallgatnom Teló Misi „Ajjaj szőrcsipogó” című örökbecsűjét, akkor baltás ámokfutást rendezek a 23-as buszon vagy beállok trappista szerzetesnek, ahol némasági fogadalmat kell tenni, meg lehet sajtot csinálni, legalább is így hallottam.)

A derék Klasszefem (egy kolléga szíves közlése szerint F.szkefe) zenei kínálata amúgy nagyjából három Best Of cédében merül ki, gondolom bejön az aznapi zenei felelős, rádugja a telefonját aa gépre amin adást szerkeszt, aztán mehet a random lejátszás, ami húsz-huszonöt szám esetén állandó ismétlésekhez vezet. Még jó, hogy a következő héten más az ügyeletes és ő nem pont azt a Lédi Gyagya számot tárolja a telefonján, mint a kolléga, hanem egy másikat.

És a legjobb: este jön a Tsiszár Yenő (a fanszőrzet arcon viselésének hazai apostola) és olyanokat mond, hogy nézzünk fel a csatorna weblapjára (nem, nem, soha!), mert ott egy remek társaság van, aki(!) folyamatosan csetel meg lájkol! Aztarohadt… ezek nyilván azok akik a reklám szerint jó arcok és emelt dijakkal csetelnek, illetve akik régebben a bulizz saját mobilon! kampány célcsoportja voltak, és a mellékneveket is becézik, ami tényleg szupcsi.

Meg ilyeneket mond a Jenoe, hogy mindenki mesélje el milyen napja volt, a skála az „ingyenkávét adott az ótómata” sztoriktól a „kiraboltak, lelépett a csajom és meghalt a nagyapám”mini-horrorig terjed, a derék stúdiólakót persze az első típus érdekli, a másodikhoz már embernek kellene látszania/hallatszania, az meg neki nem zsánere.

Szóval e remek rádió azt a produkciót nyújtja amit két tizenöt éves, kicsit bunkó és rettenetesen rossz ízlésű csávó dobna össze egyikük szobájában pizza, meg az ágy alatt dugdosott sör társaságában. Csak ők a maguk szórakoztatására csinálnák, nem komoly gázsiért és nagy pénzekkel játszva, mint a rádió gyanús létformái.