Itt jön május elseje (énekszó és táncköszöncse)

Mostanában egyre nagyobb divatnak tűnik a retró, ami az érett (és bűzlő, akárcsak a sajtoknál) Kádár-rendszer tárgykultúrája iránti rajongást jelenti főleg. Vetkőzős tollak a Meggymárkában, hangalámondásos Terminátorok a Commodore 64 mögött, Tisza-cipőben nyilván. Pedig az egész hülyeség, én például egyáltalán nem kívánom vissza a kőkemény Sport szeletet (ami nem a mai), a bádog holdrakétát, a műszálas iskolaköpenyt a kisdobosok hat pontjáról meg az úttörők piros nyakkendőjéről már nem is beszélve. Meg a honvédelmi ismeretek nevű tantárgyról : „A kapitalizmus általános válságának talaján küzd a fennmaradásért” – kezdi rögtön a tankönyv, mondjuk ezt  mintha egyre többször hallanám újra.(Na jó, egy zenélő kvarcóra azért még most is kéne. Négygombos!)

És különösen nem hiányzik a május elseje , amikor köztudomásúlag azt ünnepeljük, hogy Csikágóban sztrájkba lépett a használtcipő-maffia a szakszervezetek ellen, 1716-ban, délután.

Mert május elseje szünet volt ugyan, de nem úgy, hisz fel kellett vonulni, perverz tornatanárok  által kiötlött alakzatokba – ekkor nyert szánalmas értelmet a sok tesiórai menetelés, meg jobbra át, balra át,  szóval ez a katonásdis alakizós baromság. Az egész mintha valami világi és végtelenül bunkó körmenet lett volna (na jó, ez speciel egyenes menet volt, nem holmi klerikális kóválygás), csak a szentháromság helyett maradt a Kádárlázárlosonci triumvirátus, nagy fekete-fehér képeken, rúd által cipelve, meg a Marx und Engels, csak arról sosem tudtuk, melyik melyik, két torzonborz német, ennyi elég is.

Jó volt viszont délután a majális, inkluzíve körhinta, ragacsos édességek, meg ragacsos édességekkel összekent műanyag (Playmobilnak látszó) figurák, miket kötelezően be kellett szerezni, nagy mennyiségben, a zsebpénzem sérelmére.

Ma már szerencsére nincs felvonulás, belegondolni is szörnyű milyen lenne. (Mondjuk Kormány Viktor orbánfő integet a tribünről, a hangszórókból recsegve üvölt Ákos és Demjénrózsi duettje,alant pedig hernyógyári munkások skandálják, hogy „rezsicsökkentés-rezsicsökkentés”. Később körmenet, az ünnep munkásmozgalmi gyökereire tekintettel Szent Bal körmenet, ez amúgy olyan mint gusztushuszadikán, csak nem visznek aszott végtagot, meg ellenkező irányban járják körbe az amit, az egyensúly érdekében.)

Majális az még van, de csak a tehetősebbeknek, nekik még telik a sör-virsli kombóra, a többieknek marad a falafel-limonádé, a krisnások ételosztásán. Talán lesz paradicsom is, ha már a munkásosztály oda megy.

Uccakép mindenképp

Azon örömködnek számosan, hogy most már kicsi ám lehangoló (mert lángoktól ölelt) hazánkat is lehet a guglis StreetView-n bámulni, ami mind emberileg, mind szakmailag órási előrelépés az emberiségnek, és egy egészen kis lépés nekünk. Ugyanis a legtöbben (na jó, én is) saját lakókörnyezetét veszi szemügyre először, mintha nem látná eleget a sarki kocsmát, a kukákat meg a buszmegállót, a helyett hogy például a Nyú Jorki újdelhiben nézné meg a Stónhendzset, illetve, hogy hogy lehet arrafelé parkolni lakóbusszal. Azt a Windows-alkalmazást, mellyel a szemben lévő buszmegállót nézhetjük meg ablaknak (jó idő esetén erkélynek) hívják, és jól működik offline is.

A buszmegálló amúgy azért sem érdekes (ellentétben az ablakkal néha) mert nem vagyok benne, pedig pont ott álltam, és néztem, ahogy a guglis autó elhalad, de ezek szerint épp nem fényképezett, csak tankolni ment, meg akciós vécépapírért. De mikor fényképezett, akkor is elég lassú lehetett, merhát egyszer még tele a megálló emberekkel (csak a piros dzsekis csekélységem nincs ott), aztán pár métert haladva virtualice már tök üres a placc, ráadásul a felhők is gyorsan átrendeződnek. Vagyis vagy a fotósautó lassú (nem csoda, hogy évekbe került nekik végigfotózni minket), vagy rohadt gyorsan tudnak a modern ufók embereket rabolni, vagy megjött a tízes busz, csak kiretusálták. Szerintem a második a valószínű.

És innentől jöhetnek a fura fotók mindenfelé a neten, jöhetnek a hazai fejlesztésű gázolt szamarak és elásott hullák, meg anyuci kiszúrhatja apuci autóját egy kupleráj előtt parkolva, meg jöhetnek a szaró kutyák és a bokor alá (mellé, valahová) pisilő üdvözültek, akiknek remélhetőleg nem csak a fejét takarja ki a program automatikusan.

Trágárnak tűnök, nem én kezdtem

Azt hallom a rádióban valamikor ma délután, hogy faking. Illetve, kissé elhadarva, hogy Fa Kinga (csak hallottam ugye, ettől még lehet, hogy mondjuk Fach-nak írják, de az egyszerűség kedvéért maradok a fonetikus változatnál), ilyen és ilyen ügyi szakértő is megszólal mindjárt, de hogy milyen ügyi, meg mit is mondott nevezett Kinga az végül nem derült ki. Mert azon gondolkodtam el (rögtön a röhögés után), hogy Fa Apuka meg Fané Anyuka nyilván nem tudnak angolul, de legalább is nem tudtak anno, így nem észlelték a névben rejlő kínosságot. (Mondhatni, házhoz mentek a lófaszért.)

Pedig más nevével viccelni illetlenség (még jó, hogy nem viccelek, csak ledöbbenek), a Vég Béla és a Kandisz Nóra meg inkább városi legenda, bár ismertem egy fazont, aki határozottan állította, hogy volt egy utóbbi nevű (félig német, szóval Candiss vagy hasonló) nevű Nóra évfolyamtársa, de az illető azóta naggyon magas polcon lévő kormányzati főkutya, szóval lehet, hogy már akkor sem mondott igazat.

Viszont a faking az akár fokozható is (more fucking), az ilyen Pizza King meg hasonló cégnevek mintájára el lehet képzeli egy tűzifa-bizniszben utazó kis és közepes vállalkozást az alábbi cégérrel:
Fa King - A faszállító

(Hát, ennyi trágár szó egy rövid posztban az nyilván egyéni csúcs, de ahogy az Iain M. Banks-regények legviccesebb űrhajó-neve hirdeti: Az Én Bulim - Én Sikítok!)

Feersum Endjinn

A cím nem norvégul van és nem is sajátom, egyszerűen angolosan kell kiejteni és már meg is van a megfejtés (Fearsome Engine), ami egy Iain Banks-regény a vadregényes 1994-ből, és csak most jelent meg magyarul, Félemmetes géjpezet címen, és hű de igen el vagyok én képedve tőle idelennt.

Az alaphelyzet hogy a földi emberiség pár ezer év múlva kihalni készül, mert az egész Naprendszert elárasztja valami galaktikus porfelhő, és egyszerűen túl tufák ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Mert az emberek kalandvágyóbb része már rég télakolt az űrbe (ahol nem mellesleg létrehozta a Kultúra nevű galaktikus metacivilizációt) a Földön maradók pedig lassan eltunyulnak, vissza is fejlődnének, ha lenne hova. Valójában már csak buheráló júzerek, az egykori (és szerencsére nagyjából önfenntartó) technológiát, illetve néha csak a romjait használják, anélkül, hogy igazán fogalmuk lenne róla, hogy is működik valami, sőt, hogy egyáltalán miért is hozták létre. Vagyis megmentenék magukat, de már rég túl lusták és elbutultak hozzá.

És akkor erről nekem az az ellenállhatatlan kép ugrik be, ahogy a Pocakos Tábornok meg Kövér elvtárs harciasan autót szerel. Mert ők is csak júzerek, középfokú hatalomtechnikusok, de hogy a hatalom, a politika, netán a demokrácia mire jó, az már meghaladja felfogóképességüket, már azon kívül, hogy nekik meg a rokonoknak, meg a haveroknak jó legyen, meg hogy a jó az, ha sok a pénz és lehet szívatni azokat, akik nem ők.

De vicces lenne, ha egyszer csak egyedül találnák magukat kicsi világukban. Mert ők, akik folyvást a termelés meg a kétkezi munka remek voltáról értekeznek, utálva mindent, ami nem főd, vas, kalbász, ótó vagy kokakóla (mer’ ezek az igazi dógok ám!), tisztára mint valami későmodern Rákosi-inkarnáció. (És nem, nem leszünk gyarmat, csak ha a németek és/vagy az oroszok nagyon szeretnék, felkészülhetnek a kínaiak, de őket nemigen érdekeljük.)

Szóval: ha hirtelen eltűnne minden kétkezi, miszerint kékgallléros, munkavállaló és kényszervállalkozó, a fejeseknek meg elromlana az autójuk, bajban lennének. Hisz jogászok, de ugye a jogászkodást már rég utálják, plusz láthatóan rég nem is értenek már hozzá, egy váltócserére meg ugye nem képesek. Úgyhogy marad az, hogy a Selmecigabika sajtótájékoztatót tart, melyben kikel a környezetszennyezés balliberális szokása ellen, és egyúttal a szokott logikátlansággal azonnali benzinár-csökkentést jelent be. Mindeközben Orbán Nemzet Miniszterelnöke (vagy hogy kell épp hívni) új focistadiont ígér minden háztartásnak (és nem kell autó a meccsre menéshez, máshoz meg eleve ne kelljen!) Kövér pedig a nemzetközi baloldalt sejti már a sebességváltó feltalálása mögött is. Aztán megvédik a bicikliseket, képzeletben már búzával vetik be az autópályákat, és épp különadót vetnének ki az autógyárakra, mikor rájönnek, hogy azok a fő szöveccségesejik stratégijailag. Azoktól meg szerezhetnének váltót…

Aztán persze elfogy a tejeskávé és lefagy a laptop és az utóbbi különös gond, mert a titkárságon akkor most hogy írják meg a legújabb határozott ám diadalittas sajtóközleményt, és mi lesz ha már nem lehet többet kapni, mert egy idő után az összes lefagy. És akkor jöhet végre a galaktikus porfelhő, hogy véget vessen szenvedéseiknek, és elmenekülhessenek előle a Kód virtuális világába, ahol tudnak repülni, erősek és szépek. Meg okosak.

p.s. Ott még Iain Banks is élhetne sokáig, pedig a valóságban csak hónapjai vannak hátra, szóval a nyavalyás rák miatt már nemigen ír több könyvet. Viszlát és kösz a halakat!

A költészet napja

Aranypetőfi János Attila: Ég a házad ideki

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
Vágtat fehér lován?
Hadd látom, úgymond mennyit ér
Az egyetem fura ura.

Akasszátok fel az Edvárd király, angol királyokat,
Hogy lássa Horger Antal úr
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Hol aznap este szállt.

Oly boldog-e rajt, mint akarom?
Én egész népemet fogom,
Nem középiskolás fokon
Csiga-Biga

A történelem értelméről röviden

Azt halottam ma a rádjóba' egy mozgásművésztől (Tényleg ez most táncos, vagy olyan alak, aki álldogál a Ramblán vagy a Covent Gardennél és hülye színűre van festve? Nyilván az előbbi, az utóbbi - jobban belegondolva - inkább mozdulatlanságművész lenne, olyan aki nem mozog, de azt művészien teszi, meg nem is hulla.), szóval mondja a bácsi, hogy a művészeknek ismerniük kell a saját művészeti águk (valamint boguk, de ne keressünk a kákán is) történelmét, mert anélkül nincs jövőjük. Pedig nyilván van, Petőfi sem az ókori rétorok tanulmányozásától lett nagy költő, vagyis a kultúrában nincs fejlődés, csak változás, de gyanús, hogy az is ciklikus.

Esetleg az lehetett még a mögöttes gondolat, hogy aki nem ismeri a történelmet, az arra kárhoztatik, hogy megismételje, vagyis például:

- Néhány olasz építész-szobrász-festő pár feslett költővel kiegészülve  rájön, hogy a művészet akkor jó és korszerű, ha emberléptékű, és hogy már sz ókori görögök is... szóval felfedezik a reneszánszt, utólag és teljesen feleslegesen. Vagy:

- Egy pofaszakállas angolnak most jut eszébe, hogy filmet készítsen Mohandász Karamcsand Gandhi tanulságos életéről, hátha Oscart is nyerhet vele, miközben egy amerikai főiskolásnak álmában felötlik az a szó, hogy "csillagromboló", csinál is néhány vázlatot, és arra gondol, m ilyen jól mutatna mindez a mozivásznon, meg a lézerágyúk is.

Pedig nm is baj ha újra (pontosabban időnként) kitalálják a reneszánszot, meg divatba jön a történetmesélős film - amíg a patacipő meg a  márványkoptatott farmer nem jön vissza, tőlem bármi lehet divatos és korszerű. A kultúra ugyanis ismétli magát, vagyis igazából állandóan újrafogalmaz valami már meglévőt. Az mondjuk persze nem lenne vicces, ha egy közepesen tehetséges osztrák festő, feladva művészi álmait végül is úgy döntene, hogy inkább politikai pályára lép, mondjuk Németországban.

Ám ha az is igaz, hogy a történelemben először lehet valami tragádia, de másodszor már komédiaként jön elő, akkor Hitler helyett megkapnánk Charlie Chaplintől a Diktátor II.-t.

Április négy! (fogalmazás)

Ma volt április negyedike ami a pirostojás felszabadulásunk ünnepe, vagy az volt (lehet hogy már újra rabok lettünk), mindenesetre én otthon nem hallottam róla. Az apukám meg az anyukám nem meséltek róla, hogy bármikor, vagy pont ma valamikor felszabadultak róla ezért. Az iskolában hallottam csak róla, mert nálunk a suliban (ami a 38. számú Darth Vader Általános Iskola) mindig van ünnepélyes ünnepség ilyenkor, és addig órák nincsenek, vagyis csak a falon, meg a telefonoknak a kijelzőjén.

Az ünnepélyes megünnepléseken meg a tanárok adnak műsort, ami azt jelenti hogy a rajztanár Dezső bácsi részegen, meg a tesitanár Mónika néni szerintem nem részegen szavalnak, Dezső bá’ énekel is, míg ki nem vezetik. Meg más tanárok bejönnek farmerba meg rohamsisakba, hogy ők most katonák és épp felszabadítanak, de asszem nem erőszakolnak meg senkit, pedig a dédi szerint ez a lényege a felszabadításnak. De még nem láttam megerőszakolást, szóval ez nem biztos.

Meg nagy élmény ilyenkor állni sokat az udvaron, és nézni ki ájul el először pedig ilyenkor még nincs is meleg, annyira nem, csak az évzárón, de ott is ájulnak, főleg lányok.

Ma mondjuk rossz idő volt (Ica néni szerint a barométer nem imponál), pedig már elmúlt húsvét, ami inkább később szokott lenni, meg nagy volt a sár (sarak?), ezért a megünneplős emlékezéses ünnepély is rövidebb volt. De azért elmondták a „Battonyától Nemesmedvesig” című mantrát, ami biztos valami jedi ráolvasás, mert értelme az nincs, és biztos csak ezen a napon hatásos.

Ja, megtejbegríz volt ebédre, kakaóval, de elég híg volt, biztos a náci hordák (vagy hordóK?) miatt, akik ezen a napon a főgonoszok, nyilván a szagos radíromat is miattuk hagytam el, pedig még tök nagyon új volt.

Szóval ezen a napon megemlékeztünk a felszabdalásról, meg a nácik le letettek zúzva ( a grízt mondjuk még nem értem), ami nagyon felemelő és emlékezetes lesz jövő ilyenkorig, akkor majd az az ünnepség lesz emlékezetes.

(Apukám szerin meg baromság butaság az egész, a ami naplényege az volt, hogy kikapott a köcsög buzi csúnya Újpest, ami egy város valahol pesten. de még nem rég, ahogy a nevéből is látszik, szóval nem tudhatom még, merre is van. vagy esik.)

Ló Béla ötödik cé

Working class hero

Ez lennék én, legalább is annak érzem magam, egy Tar Sándorba ojtott John Lenonnak (kivéve, hogy nem zsarol senki, nem jelentek senkiről és eddig még nem lőtt le senki), aki bátran dolgozik tizenkét órákat (meg valamit csinál a tizenhat tonnával is), de ajkáról sose fogy a nóta. Mint a mókus, fenn a fán, ugyebár.

Mert hát e héten is lesz kellemes tíztől tízig műszak, értelme nincs, csak legyek ott, illetve legyen beleírva a jelenléti ívbe a megfelelő  adatsor, aztán ha nincs jobb, majd keresek valami tennivalót, még jó hogy mindig van mit csinálni, így alig jut időm olvasni, csak hallgathatom ahogy az ócska rádióból halkan üvölt az ócska zene, aljas indokból, sérelmemre, mert a többiek nyilván szeretik négyszázhuszonharmadszor is meghallganti a Vanhélen együttes "Ugorggyá!" című szintetizátor-fantáziáját, meg azt a xart az ákostól, aminek a címe sem érdekel.

Ha mennek a gépek, az legalább nem igényel állandó szem-kéz koordinációt, így kicsit olvashatok is, meg egy gép mellett ülve, füldugóval már a szörnyrádiót sem hallom, nincs több Jáksólásló meg Bon Józsi, meg nem mondja be senki hogy hányas úton trafiznak (sic!) épp. Maradnak a betűk.

Mert (hogy könyvekről is szó legyen), most épp Pelevint olvasok, ő is Viktor, mint a Pocakos Tábornok, csak nála szórakoztató, ha hülyeségeket beszél, ő ugyanis esztétikai megfontolásokból teszi, és nem azért mert egy tahó. Viszont orosz, ami jó pont lehet, de a szatirikus-anarchista prózája okán nyilván nem köt vele stratégiai megállapodást a nemzetefejlesztésigazdaságikormányminiszerelnökhivatal, vagy annak nevében valami szotyizó államtitkár.
Ha lexikonokba lenne "irodalmi fenegyerek" címszó, ami szerencsére nincs, biztos Pelevin bőrdzsekis-napszemüveges fotója szerepelne ott, amint egy nagy motoron (háta megett egy guminővel) üldöz egy kövér, párttitkárból lett oligarchát valahol egy Fekete-tengeri üdülőhelyen.

Kellene ilyen fazonokból itthonra is néhány, még jó, hogy tempósan fordítják magyarra a könyveit, meg hogy a pasi grafomán, szóval van mit olvasni tőle bőven.