Azt halottam ma a rádjóba' egy mozgásművésztől (Tényleg ez most táncos, vagy olyan alak, aki álldogál a Ramblán vagy a Covent Gardennél és hülye színűre van festve? Nyilván az előbbi, az utóbbi - jobban belegondolva - inkább mozdulatlanságművész lenne, olyan aki nem mozog, de azt művészien teszi, meg nem is hulla.), szóval mondja a bácsi, hogy a művészeknek ismerniük kell a saját művészeti águk (valamint boguk, de ne keressünk a kákán is) történelmét, mert anélkül nincs jövőjük. Pedig nyilván van, Petőfi sem az ókori rétorok tanulmányozásától lett nagy költő, vagyis a kultúrában nincs fejlődés, csak változás, de gyanús, hogy az is ciklikus.
Esetleg az lehetett még a mögöttes gondolat, hogy aki nem ismeri a történelmet, az arra kárhoztatik, hogy megismételje, vagyis például:
- Néhány olasz építész-szobrász-festő pár feslett költővel kiegészülve rájön, hogy a művészet akkor jó és korszerű, ha emberléptékű, és hogy már sz ókori görögök is... szóval felfedezik a reneszánszt, utólag és teljesen feleslegesen. Vagy:
- Egy pofaszakállas angolnak most jut eszébe, hogy filmet készítsen Mohandász Karamcsand Gandhi tanulságos életéről, hátha Oscart is nyerhet vele, miközben egy amerikai főiskolásnak álmában felötlik az a szó, hogy "csillagromboló", csinál is néhány vázlatot, és arra gondol, m ilyen jól mutatna mindez a mozivásznon, meg a lézerágyúk is.
Pedig nm is baj ha újra (pontosabban időnként) kitalálják a reneszánszot, meg divatba jön a történetmesélős film - amíg a patacipő meg a márványkoptatott farmer nem jön vissza, tőlem bármi lehet divatos és korszerű. A kultúra ugyanis ismétli magát, vagyis igazából állandóan újrafogalmaz valami már meglévőt. Az mondjuk persze nem lenne vicces, ha egy közepesen tehetséges osztrák festő, feladva művészi álmait végül is úgy döntene, hogy inkább politikai pályára lép, mondjuk Németországban.
Ám ha az is igaz, hogy a történelemben először lehet valami tragádia, de másodszor már komédiaként jön elő, akkor Hitler helyett megkapnánk Charlie Chaplintől a Diktátor II.-t.
Erről tanultunk szociológijából mi is. Márhogy mezők... és hogy a művészeti mezőnél különösen fontosnak tartják a bent lévők (legalábbis a többség) a régebbi dolgok ismeretét, ragaszkodnak mereven hozzájuk. A populáris, kommersz mindig sz*r jeligével.
VálaszTörlésMeg azér' is fontos ismerni, hogy tudják, hogy azt korábban valaki már megcsinálta-e, vagy kitalált valami újat és egyedit...
Hogy korábban kitalálta-e már valaki azt amit épp most én, az fontos lehet egy mérnöknek, hogy mégse dolgozzon hiába, ne akarjon megoldott problémákat megoldani, avagy ne találja fel a spanyol viaszt.
VálaszTörlésDe egy művészt ez nem kell hogy érdekelje. Érdekelheti persze, reflektálhat az előzményekre, de míg pl. a tudományban ez kötelező, a művészetben még csak nem is szükséges. (Ebből látszik, hogy a filozófia nem tudomány, Wittgenstein úgy volt nagy filozófus, hogy nem ismerte igazán alaposan a nyugati filozófia történetét, mondjuk nem is igen érdekelte...)
Egyszóval: a művészetben minden alkotás új és egyedi, hisz pont azt még nyilván nem csinálta meg senki, ha amégis, az aztán a művészi gesztus...