Posványos

Már megint szólt a háttérben a pártszolgálatos rádió (nem én tekertem oda), és egész élután erről a "Tusványos" nevű izéről volt szó, mintha valami fontos, húdenagy jelentőségű esemény volna, pedig csak egy belterjes fideszes káderkeltető, zenével.

Mert Posványos (amúgy a fürdővel nem rendelkező Tusnádfürdő és Bálványos szellemes összevonásával jött létre az eredeti brand) egy amolyan lazább cserkésztábor benyomását kelti, házipálinkával, Ákos-koncertetel, Orbán-szaggal, meg a fidesz erdélyi kis segítőinek nemzethalált vizionáló, néha hardcore nacionalista szövegelésével.

Meg persze a Főnökével, aki sajna nem Bruce Springsteen, ám aki rendre ottan adja elő a legmeredekebb marhaságait (inkluzíve a nemzetére folyton rárontó baloldalról, meg a haldolkló nyugatról), csak hogy legyen min rágódni a törzsközönségnek, meg a nem törzsnek is.

Egyszóvl tömény pártpolitika az egész (bár a kis segédek rendre a "nemzetpolitika" szóval dobálóznak, ám igazából ők sem gondolnak másra, különösen egy fideszes renezvényen, mely párt eleve a nemzettel szereti azonosítani magát, a Pocakos Tábornok meg a Tuskó Hopkins legalább is gyakran erről röfög, alig burkoltan), kézből etetett határon túli politikusokkal, szobatisztára dresszírozott államtitkárokkal, meg az ún. holdudvarral, melynek legalább tényleg holdvilágképe van, tessék csak megnézni Bayer Zsoltot!

És a közpártrádióban ez megy egész délután. A kulturális magazinban, a napi közéleti vitaműsorban, a hírekben, az amúgy poltikasemleges délutáni magazinban, mindenhol folyamatosan előjön, sőt gyakran eleve onnan jelentkezik az illető műsor. Mintha ez az egész számítana, mintha egy tudományos konferencia, vagy Európa.hírű fesztivál lenne, nem egy a felszínen jobbos-nacionalista beltenyészet, melyhez egy pártsemleges médiumnak legfeljebb a tudósítás szinten lehetne köze.

De nem ez van, a derék rádiós rabszolgák lelkesen lihegnek, nyilván ha eljő végre a hétvége, és a nagyfőnök személyesen böffenti fel ezévi bölcsességét, orgazmust is színlelnek majd élő adásban, igazi azért remélhetőleg nem lesz nekik, illetve nem ettől.

Posvány az egész, na, úgyhogy esetefelé bedugtam a fülhallgatót, és megkeresetem a Bartókot, a szimfonikus költemények sokkal jobbak a szolgálati lihegésénél.

A hét legkínosabb kifejezése

Pedig még csak kedd van, ráadásul a szó már hétfőn megvolt: rojál bébi. És a rojálbébi valóban kínos, még Reza az iráni származású dél-londoni boltos is ügyel rá, hogy rég várt elsőszülöttjének legyen neve, mondjuk mire megszületik, de legalább kicsivel utána. Ehhez képest a rojálbébinek nincs neve csak neme (így leglább biztos nem lesz Samantha vagy Diana) meg mondjuk súlya. Szóval ez a névnélküli rojálbébiség egy leendő uralkodó esetében (bár, ki tudja, lehet hogy addigra a rég megérdemelt módon szétrohad a monarchia) égbekiáltó blama.

Láttam amúgy a tévében, hogy tökkelütött, és nyilván már nem szomjas royalisták, tetőtől-talpig Union Jack-be öltözve ünnepelnek a kórház előtt (ahol azért nyilván halnak is meg emberek napi rendszereséggel, és szülészet kivételével nem jókedvükben mennek oda a páciensek) és éneklik, hogy: "hepibörzdéj rojálbébi", mert ugye nevet nem tudnak a dalocskába illeszteni. Mondjuk némelyik már nem is igen lenne képes.
A rojálbébinek ráadásul a vezetékneve sem biztos, aktuális és reménybeli királyoknál ez arrafelé nem is lényeges, régebben az volt a vezetéknevük hogy Istenkegyelméből aztán jöhetett az Oroszlánszagú Leó, a rojálbébi faterja például a jogsijában Windsor, de ennyi erővel lehetne Foximaxi is, vagy Hohenzollern vagy Kovács.

És nyilván húsz év múlva is lesz jó néhány humorista meg republikánus (és pláne republikánus humorista) aki a jeles (vagy épp botrányos, már ahogy alakul) királyi sarj születsénapján jóízűeket rojálbébizik, és ha elég sokan elég sokat csinálják, bekerül az oxfordi nagyszótárba is (a gugliz meg a mugli meg ilynek analógiájára), hogy "royalbabying", mint a különösen dehonesztáló és alattomos sztenadapokat jelölő kifejezés. Rojálbébizni olyan lesz, mint felemlegetni, hogy az ember ovódás korábban ette a taknyát, későb hangyákat sütött meg nagyítóval, tinédzserként meg részeg nácinak öltözött egy jelmezbálon.

Rojálbébinek lenni persze még mindig jobb perspektíva mint például Linbergh-bébinek, kivéve ha az embert elrabolják majd megölik, mert akkor nem.

A rojálbébi ráadásul úgy hangzik, mint egy James Bond-film pornóverziója, vagy egy full extrás guminő, beépített pohártartóval. Szóval kerülni kellet volna, de nem sikerült, végül is szegény újszülött nem tehet róla.
Vagy igen, hát, ilyen karmát hozott össze előző életében.

Benn vagyunk a vízben

Hála az unalmas ám babrálós munkának, mi közben lehetetlen olvasni, ismét ráfanyalodtam a közpártszolgálati rádióra, és teljes volt a döbbenet. Történt ugyanis hogy elnyertük a nyolc (!) év múlva esedékes vizivilágbajnokság rendezési jogát, és a derék médiákok másról sem tudtak hadoválni egész délután. De hát hogy is tehették volna, mikor a Pocakos Tábornok is ott lengette a tokáját, és főminiszteri súlyávval adott izé... súlyt az eseménynek. Így aztán komplett műsorok maradtak el, volt helyettük rendkívüli Sportvilág, minek vége után kezdődött a szokásos Sportvilág, persze szóról-szóra ugyanaz volt. Nyilatkozott az összes Barcelonába nyomult fideszes farok, a főnök mellett, pártalelnöktől nagyotmondásügyi államtitkárig bezárólag, és ezt pár órán belül hatszor is le kellett adni.

Mert hár micsoda büszekség is ez, dagad a honfiúi sörhas (Orbán szerényen a maga sikerének is tulajdonította, végül is mondhatta volna, hogy ő intézte el az egészet, bár a vizet csak buborékkal szereti, fröccsben), nyakkendős senkik veregetik válon magukat, pedig:

- A szólamokkal ellentétben ez a VB nem a világ harmadik legnagyobb sporteseménye az olilmpia meg a foci vébé (amúgy minden más nyelven: világkupa) után, teccenek emlékezni olyanokra, hogy Formula-1, Tour de France, atlétikai vb, tenisz Grand Slam tornák, ne adj isten Super Bowl, de valszeg egy sima foci eb-t is nagyobb érdeklődés övez. (A vizilabda meg igazából maroknyi országnak fontos csak, azért lehet valamekkora etvasz, mert az egyik épp az USA.)

- Nem, nem várták magyarok milliói lélegzet visszafojtva a döntést (mint az OV állította a helyszínen) a pártmédián kívül még csak vezető hír sem volt sehol az ügy.

- És nem, nem Magyaországnak meg vezetőinek szóló elismerés volt, igazából a három vetélytársból kettő visszalépett, a harmadik Korea meg épp a megelőzőt rendezi (nyilván a biztonság kedvéért pályázatak anno több időpontra is), vagyis egyfős versenyben nyertünk, ezt ünnepli most a pártszolgálati síppal, dobbal, cintányérral, továbbá havaj, dizsi, napszemüveg. Na, ezt pont nem kéne...

Meg az az elérzékenyült hangnem, hogy a miniszterelnök úr személyes munkája meg részvétele mennyit számított meg hogy az úszócsaj milyen jól beszélt angolul (amerikai egyetemi tanulmányok után ez előfordul az emberrel), és hogy huszonkettőből huszonkettő szavazatot kaptunk - mér',  kire szavaztak volna?

És hab a tortán (vagy szar a palacsintában, nézőpont kérdése), hogy többen is felmondták a leckét: a nemzetközi szövetségnek 203 tagországa van, több, mint az ENSZ-nek, és ezek mind minket támogattak, azt mondták a magyarok meg tudják csinálni! (Ezennel átiratkozom szingaléznek...) Mind a 22 ember átlagosan tíz ország polgárai nevében nyilatkozott/szavazott ezek szerint. Mert máshogy nem lehet, hogy a döntést hozók között nem képviselt 180 ország (na jó, azok illetékes sportszövetségeinek) véleményét is pontosan ismerjük.

De az államtitkári agyak máshogy járnak, a fideszes logika nem e vilábról való, úgyhogy, legalább is a lakájmédiában, az egész bagázs a mennybe megy épp. Pedig mehetne inkább a fenébe is.
A közszolgálatinak csúfolt újságírok meg kibújhatnának  végre Orbán fenekéből (tudom, puha és meleg van odabennt), és körülnézhetnének a való világban. Tanulságos lenne.

Alien vs. Józan ész

Van az egyik tévécsatornán egy ilyen "ősi idegenek"-sorozat, ahol mindig ugyanaz a három fószer osztja az észt, hogy ugyanis valamikor régen itt jártak az úfók, és csináltak mindenféléket, csak a hülye régészek nem akarják észrevenni a nyilvánvaló nyomokat.

Az ufók amúgy alapesetben piramisokat építettek, amik vagy leszállóhelyek, vagy csészalj-töltőállomások vagy nemesfém előállító üzemek voltak. (Temetkezni nyilván csak véletlenül temetkezet beléjük pl. a fáraók, hát van ilyen , épp arra jártak, némmá piramis, mondták, aztán gyorsan meghaltak és múmiásan dobozolva belerakatták tetemüket. Ja, de előtte még televésték-telepingálták hieroglifákkal, csak hogy a kései utódok téphessék rajta a hajukat. illetve kapcsán.) És nem jut eszükbe, hogy azért vannak a világon sok helyen piramisok, mert nyilván az a legegyszerűbb és legstabilabb forma, amit tök magasra lehet építeni, mégsem fújja el a szél.

De ha az ufókok nem piramist építettek éppen (vagy sztónhendzset, ez valami kattanás lehetett náluk, hogy szerettek bazi nagy köveket ide-oda cipelni, meg legózni velük) akkor háborúztak, főleg egymással, minket csak kiiirtottak néha, játszották az isteneket, lerakták a nukleáris hulladékokat és génmanipulálták az emberiséget, nem feltétlen ebben sorrendben.

És ezt az egész elképesztő marhaságot azzal támasztják alá, hogy nehogymá egy ókori gyökér olyan precízen tudjon megfaragni egy követ mint mi a spéci lézeres baltáinkkal (pedig intelligenciája, szerszámai épp lehettek hozzá, meg ideje, mert végül is csak annak a kérdése), meg hogy a sok ősi eposz (Gilgames, Mahabharata, Ramajana - no meg a Biblia) tele van űrhajókkal meg atomfegyverekkel, istenek egyenlő földönkívüliek, a vízözön az egy lezuhant űrhajó miatt volt, isten pusztító tüze meg nukleáris baleset.

És az igazán szomorú az, hogy ezek a fickók hót komolyan tudósnak tartják magukat (hisz hipotéziseket megfogalmazni ollllyan tudddományosss ugyebár), közvetetten cáfolnak gyakorlatilag minden vallást, a józan ész nevében, naná. Pedig nem tesznek mást, mint a régi nagy elbeszélések, a nagy és tiszteletreméltó vallási tradíciók helyébe a saját szánalmas kis vallásukat helyezik, főleg hiten és alig tényeken alapuló rendszert eszkábálnak össze, és büszkék rá.

Elvileg persze lehet, hogy igazuk van, akár járhattak is idegenek a Földön régen, meg tegnap is (én kételkedem a szekepszisben - is), beleszólhattak a történelmünkbe, de ez így eddig simán csak izzadságszagú, ilyet bárki tud, minimális agymunkával.


"Nálunk a tempomnak egy tornya van, és az is feltűnően rakétaformájú. Ha a lábban megadott magasságát megszorozzuk pí négyzettel (ami egy nagy állandó ugye) és gyököt vonunk belőle, mekapjuk a Nagy Medve csillagkép és a naprendszerünk átlagos távolságának egytrilliomod részét. Pontosan! Nyilvánvaló, hogy ősi tempomnkat még az ufók építették, aki a Nagy Medvéről jöttek, különösen, mert a szökökút középpontjából nézve Olajban Főtt Szent Jeromos éjszakáján, a torony csúcsa épp a Nagy Medve felé mutat.

A másik érdekesség, hogy odabennt pont annyi padsor van, ahány csillagból az említett csillagkép áll, ráadásul az épület tájolása pontosan kelet-nyugati, vagyis aépítőknek tisztában kellett lenniük az égtájakkal is !!! Ezt nyilván nem tudhatták maguktól, mint ahogy a harangot sem vihették fel egydül a toronyba, akkor még nem is volt lift. de akkor hogy kerültek oda a harangok, és miért pont azon frekvencián szólnak, amely megfelel a kozmikus háttérsugárzás századrésze logaritmusának???

Egyértelmű, hogy az idegenek jelet akartak hagyni a kései utódoknak, hogy majd meglátogasság őket ha elég fejlettek lettek, de a templom építésének a távoli múlt ködébe vesző idején még nem bízhattak abban, hogy feljegyzésik fennmaradnak, ezért magába az épületbe kódolták az információt. Hiába, 1826 negyon régen volt, nekünk már csak a kövekből lehet megfejthető az üzenet."

Keleti nyitás (egy könyvrűl)

A sci-fi egyik legszimpatikusabb (al)műfaja az alternatív történelem, a "mi lett volna ha.." típusú történetek világa, ahol pl. Jézust nem szögezik fel a keresztre és tekintélyes reform-rabbiként éli az életetét, így elmarad a kerszténység nagy része, nem lesz inkvizíció vagy KDNP, a karácsony marad a téli napforduló ünnepe, szigorúan druida alapon.

A másik változat meg leggyakrabban valami olyasmi hogy a nácik nyerik meg a második világháborút (esetleg a harmadikat is), Von Braun nekik csinálja meg az Apolló-programot, és SS-tisztek masíroznak a Holdon. (Ahol persze, köszönhetően az egyhatod gravitációnak, igen viccesen fest a menetelés, meg nagy siegheil-ezéssel kombinállt gyakori karlendítésektől pattognának, mint a gumilabda.)

Az igazi persze, ha a kettő ötvöződik, ha évszázadokon át ível az alternatív történelem, így aztán a jelent is igen bizarr világnak láthatjuk, ahol semmi sem úgy van ahogy, vagy ahogy természetesnek gondolnánk.

Kim Stanley Robinson könyve (A rizs és a só évei) valami ilyesmi, amúgy elsőre kissé rágós olvasmány, én is csak második kísérletre tudtam rendesen belevonódni, jelenleg viszont vécére sem megyek nélküle, még a fele visszavan.

Itt az az alaphelyzet, hogy a 14. században nem Európa lakosságának egyharmadát pusztította ki a fekete halál, hanem gyakorlatilag az egészet. Így aztán kisebb tétovázás után mongolok mag arabok gyarmatosítják a lakatlan kontinens, Amerikát a kínaiak fedezik fel, a közel- és távol-kelet nagyahatalmai között őrlődő kis népek meg a multikulturális Indiában látják az utolső reményt. Pazar egy tabló, nekem mint az ázsiai kultúrák hobbista rajongójának különösen jelentős kulturális ínyencség.

A könyv amúgy lazán összefűzött kisregényekből áll, ahol a főszereplők ugyanazok, különböző korokban és helyszíneken jelennek meg, mindig más testbe reinkarnálódva, és útjaik persze mindig keresztezik egymást, hogy aztán (többnyire erőszakos) haláluk után, a bardóban, avagy a buddhista átmeneti létben beszéljék meg, mit is szúrtak el már megint...

És hab a tortán, hogy hőseink nem is mindig emberek, egyikük például tigrisként születik újjá a mogul uralom Indiájában. (Vérengző ragadozó, de egyébként rendes, érző szív, meg ilyenek.)

És beleolvastam a végébe (van ilyen, a karácsonyi ajándékot is szeretem előre megtudni), ott már Űrhajóznak, majd meglátjuk, hogy jutnak el odáig. Végül is az Út a lényeg, ha már Kelet...

Azok a csodáltos férfiak a repülő masináikkal

A Sólyom Hángerijen Ervéjsz tűnik a hét viccének, vagyis hogy egy három pacák által birtokolt, félmillió forintos tőkéjű káefté lesz majd az új Malév, ráadásul jövő hónaptól, máris. Ilyet valójában csak egy matolcsygyörgy-kaliberű negatív lángész képes kieszelni, és ráadásul hinni benne. Hogy ugyanis majd ők jól benyomulnak prémium kategóriába, de nem úgy mint mások, nemsoká lesz ötven gépük, tengerentúli járataik meg négymilliárd dollárjuk, na bumm legfeljebb a nevüket nem bírják majd kiejteni a prémiumutasok, vagy kik. estleg lefordítják angolra, de az sem jó, a Falcon az az F-16-os, azon meg nyilván a francnak van kedve utazni: kicsi a lábtér, nem fér be a sztyuárdesz, nincs hűtő a pezsgőnek meg filmet sem vetítetnek, a kézipoggyász meg az ejtőernyő. Plusz lenne ez a kellemetlen militáns hangulat, hőkövető rakéták miegyéb.

Szóval marad ez a feritél (csak nem a Feritől), és hiába röhög rajtuk nagyjából mindenki, az egyik fószer bizonygatja, hogy de bizony, olyan üzleti tervük van ám, meg akkora ötleteik, hogy a Lufthansa főnökei már megelőzési céllal nyugtatókkal tömik magukat, és rettegve várják az összeomlást. Etől függetlenül persze van az a pénz, a kérdés csak az, hogy hány stadion egyenlő egy Boeing 747-essel, hány baltás gyilkos a keleti befektetők pénzének egyenértéke, meg hogy sámán-táltos vonalon lehet-e utasszámot növelni.

Amúgy meg merjünk nagyot álmodni, legyen nagy és iszonyúan nemzeti légitársaságunk (ha már valakik nagy repülőkkel kompenzálnák a kicsi micsodájukat és piros-fehér-zöld festéssel lelkük sikító ürességét), és törjünk a csúcsra:

- A flotta álljon mondjuk 450 Boeing 737-esből vagy ugyanennyi A-320-asból, aztán kell még néhány Jumbo (vagy A-380), és négy-öt birodalmi csillagromboló, hisz az interkontinentális járatok után egyből bővíthetnénk az intergalaktikusra. (Ja, és kellene néhány kisebb gép a helyi járatokra, úgy értem a csillagrombolókon belüli közlekedésre. A rombolók amúgy jók lennének a következő vulkánkitörés esetére, ugyanis pl. Európán belül fel sem kellene szállniuk, az orruk ugyanis Ferihegyen lenne, a tatjuk pedig mondjuk Frankfurtban, közvetlen összeköttetés, mi kell még?)
- A bizniszklassz mellett kellene kutyás és macskás szakasz, képzett kutyakozmetikus-sztyuárdeszekkel, a macskáknak meg digitális kaparófával.
-Film helyett legyen színház repülés közben (csak ilyen, hogyismondják... sztendaposokat ne egengdejenek a fedélzetre), dzsakuzzival meg ingyen szpíddel, esetleg LSD-vel, akkor mindenkinek lesz saját mozija.
-Az ülések háttámláján legyen érintőképernyő, Fészbukkal. Meg gugli.
-Az útvonalak legyenek változatosak, a lényeg csak annyi, hogy minden járat Ferihegyről induljon és ott is szálljon le, mert ahol ilyen remek dolgok vannak, mint a Sólyomturul-Emeseálma-Máriaországa Nesönöl Hángerijen Nesönöl Ervéjzerlájn Limited Company Korporésön Kft., onnan egyszerűen értelmetlen elutazni, London megtekinthető a levegőből aztán húzás haza, így ráadásul egyetlen reptérrel megoldható az egész, még stadionra is marad.

Mindeközben Európában...

A miniszterelnök nevű minimiszter elment az Ejrópai Parlamentbe, hogy jól megvédje Magyarisztánt, inkluzíve engem is, pedig becsszó én nem kértem, és én mint nép, illetve zember, már évek óta nem értem, miért beszél a nevemben, baromságokat naná. Pedig amikor a deréj ejrópaiak (politikusilag) kritizálnak, akkor pont azt teszik amit, vagyis kritizálják a kormány bizonyos intézkedéseit (figyelem: még csak nem is a kormányt, a drága jó emberek), és nem, ők nem valami gyanús külső ellenség amely sötétben bújkál, meg már a spájzban van, ők az EU, meg mis azok vagyunk. Ehhez képest Zorbán elvtárs, főkagán és táltos, úgy tesz, mintha harcban állna az EU-val vagyis önmagával, de ha magát már nem számítja oda (Ázsiába húzza a szíve), akkor legalább is velünk, akik meg igen. Tehát a kormányzat butaságát, mohóságát és antidemokratikus tempóját kritizálók nem Magyarországot támadják (jelentkezzen, aki úgy érző ő, mint az ország egy része konkrétan támadva lenne!), hacsak Magyarország nem egyenlő a Fideszkádéenpével, de persze, hogy nem az, ez még viccnek is rossz lenne.

Persze a kormánypárti médiában (beleértve persze "közszolgálatit") mindig akad egy direkt termő szóvivő meg egy vállról indítható házi politológus, aki boldogan csujjogat, hogy "zorbánmevéttejahazát ijjujuj", mert hát érvelni nem tudnak. Egy szóvivőnél ez persze evidens, már ha a szóvivő selmecigabriellai paradigmájából indulunk ki, a politológus (illetve a médiában annak látszó, vagyis annak titulált izé) viszont elvileg érvelhetne is, csak ahhoz kéne egy két szilárd kiindulási pont, mondjuk adatok, meg ilyenek. Mert néha kijön belőlem a szociológus, és nem értem, hogy lehet szakpolitikákról értekezni okoskodó pofákat vágva, ha közben az illetőnek az alapvető számokról sincs fogalma, mondjuk, hogy munkanélküliség, létminimum, oktatással kapcsolatos összehasonlító vizsgálatok gadnóz. Így marad a sok "azt gondolom", "úgy érzem" és "meglátásom szerint", meg rágni a semmit, hogy most akkor hogy kommunikál a ki, mert csak ehhez értenek, hogy hogy kommunikál. Bárki.

És ebben a közegben Viktorviktor azt csinál amit akar, a nyilvánosságot a saját szintjére butította le, ami azért nem semmi, tekintve a szintet. A hárommillió házipálinka, a kizárólag trafikokból álló utcák, a jobbággyá tett pedagógusok, a lázárjánosi értelemben vett "akinek semmije sincs, annyit is ér" bunkóságok országa lettünk, de úgy tűnik itt ezt meg lehet csinálni. Csak azok fránya ejrópaiak szólnak be, azok a klubból, ahol mi is tagok vagyunk.

Pedig a vezér egy hős, egy gumicsizmás Hérakleitosz vagy Héraklész, már amelyik nem volt punnyadt filozófus, és még olyan marhaságokat sem beszél mint anno a kövér rózsadombi kisgazda, hogy tudniillik a bolsevizmus nedvesíti át a gátakat. (Merugye az Eu a hibás.) Tényleg, emlékszünk még a felejthhetetlen Orgyán-Torbán párosra? Akkor még azt hittük ennél nincs lejebb, és tessék! Határ a csillagos... a béka feneke!