2013. július 24., szerda

Posványos

Már megint szólt a háttérben a pártszolgálatos rádió (nem én tekertem oda), és egész élután erről a "Tusványos" nevű izéről volt szó, mintha valami fontos, húdenagy jelentőségű esemény volna, pedig csak egy belterjes fideszes káderkeltető, zenével.

Mert Posványos (amúgy a fürdővel nem rendelkező Tusnádfürdő és Bálványos szellemes összevonásával jött létre az eredeti brand) egy amolyan lazább cserkésztábor benyomását kelti, házipálinkával, Ákos-koncertetel, Orbán-szaggal, meg a fidesz erdélyi kis segítőinek nemzethalált vizionáló, néha hardcore nacionalista szövegelésével.

Meg persze a Főnökével, aki sajna nem Bruce Springsteen, ám aki rendre ottan adja elő a legmeredekebb marhaságait (inkluzíve a nemzetére folyton rárontó baloldalról, meg a haldolkló nyugatról), csak hogy legyen min rágódni a törzsközönségnek, meg a nem törzsnek is.

Egyszóvl tömény pártpolitika az egész (bár a kis segédek rendre a "nemzetpolitika" szóval dobálóznak, ám igazából ők sem gondolnak másra, különösen egy fideszes renezvényen, mely párt eleve a nemzettel szereti azonosítani magát, a Pocakos Tábornok meg a Tuskó Hopkins legalább is gyakran erről röfög, alig burkoltan), kézből etetett határon túli politikusokkal, szobatisztára dresszírozott államtitkárokkal, meg az ún. holdudvarral, melynek legalább tényleg holdvilágképe van, tessék csak megnézni Bayer Zsoltot!

És a közpártrádióban ez megy egész délután. A kulturális magazinban, a napi közéleti vitaműsorban, a hírekben, az amúgy poltikasemleges délutáni magazinban, mindenhol folyamatosan előjön, sőt gyakran eleve onnan jelentkezik az illető műsor. Mintha ez az egész számítana, mintha egy tudományos konferencia, vagy Európa.hírű fesztivál lenne, nem egy a felszínen jobbos-nacionalista beltenyészet, melyhez egy pártsemleges médiumnak legfeljebb a tudósítás szinten lehetne köze.

De nem ez van, a derék rádiós rabszolgák lelkesen lihegnek, nyilván ha eljő végre a hétvége, és a nagyfőnök személyesen böffenti fel ezévi bölcsességét, orgazmust is színlelnek majd élő adásban, igazi azért remélhetőleg nem lesz nekik, illetve nem ettől.

Posvány az egész, na, úgyhogy esetefelé bedugtam a fülhallgatót, és megkeresetem a Bartókot, a szimfonikus költemények sokkal jobbak a szolgálati lihegésénél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése