A sci-fi egyik legszimpatikusabb (al)műfaja az alternatív történelem, a "mi lett volna ha.." típusú történetek világa, ahol pl. Jézust nem szögezik fel a keresztre és tekintélyes reform-rabbiként éli az életetét, így elmarad a kerszténység nagy része, nem lesz inkvizíció vagy KDNP, a karácsony marad a téli napforduló ünnepe, szigorúan druida alapon.
A másik változat meg leggyakrabban valami olyasmi hogy a nácik nyerik meg a második világháborút (esetleg a harmadikat is), Von Braun nekik csinálja meg az Apolló-programot, és SS-tisztek masíroznak a Holdon. (Ahol persze, köszönhetően az egyhatod gravitációnak, igen viccesen fest a menetelés, meg nagy siegheil-ezéssel kombinállt gyakori karlendítésektől pattognának, mint a gumilabda.)
Az igazi persze, ha a kettő ötvöződik, ha évszázadokon át ível az alternatív történelem, így aztán a jelent is igen bizarr világnak láthatjuk, ahol semmi sem úgy van ahogy, vagy ahogy természetesnek gondolnánk.
Kim Stanley Robinson könyve (A rizs és a só évei) valami ilyesmi, amúgy elsőre kissé rágós olvasmány, én is csak második kísérletre tudtam rendesen belevonódni, jelenleg viszont vécére sem megyek nélküle, még a fele visszavan.
Itt az az alaphelyzet, hogy a 14. században nem Európa lakosságának egyharmadát pusztította ki a fekete halál, hanem gyakorlatilag az egészet. Így aztán kisebb tétovázás után mongolok mag arabok gyarmatosítják a lakatlan kontinens, Amerikát a kínaiak fedezik fel, a közel- és távol-kelet nagyahatalmai között őrlődő kis népek meg a multikulturális Indiában látják az utolső reményt. Pazar egy tabló, nekem mint az ázsiai kultúrák hobbista rajongójának különösen jelentős kulturális ínyencség.
A könyv amúgy lazán összefűzött kisregényekből áll, ahol a főszereplők ugyanazok, különböző korokban és helyszíneken jelennek meg, mindig más testbe reinkarnálódva, és útjaik persze mindig keresztezik egymást, hogy aztán (többnyire erőszakos) haláluk után, a bardóban, avagy a buddhista átmeneti létben beszéljék meg, mit is szúrtak el már megint...
És hab a tortán, hogy hőseink nem is mindig emberek, egyikük például tigrisként születik újjá a mogul uralom Indiájában. (Vérengző ragadozó, de egyébként rendes, érző szív, meg ilyenek.)
És beleolvastam a végébe (van ilyen, a karácsonyi ajándékot is szeretem előre megtudni), ott már Űrhajóznak, majd meglátjuk, hogy jutnak el odáig. Végül is az Út a lényeg, ha már Kelet...
Neked meg egy bogár van a hátadon, csak figyelj!
VálaszTörlés