Mindeközben Európában...

A miniszterelnök nevű minimiszter elment az Ejrópai Parlamentbe, hogy jól megvédje Magyarisztánt, inkluzíve engem is, pedig becsszó én nem kértem, és én mint nép, illetve zember, már évek óta nem értem, miért beszél a nevemben, baromságokat naná. Pedig amikor a deréj ejrópaiak (politikusilag) kritizálnak, akkor pont azt teszik amit, vagyis kritizálják a kormány bizonyos intézkedéseit (figyelem: még csak nem is a kormányt, a drága jó emberek), és nem, ők nem valami gyanús külső ellenség amely sötétben bújkál, meg már a spájzban van, ők az EU, meg mis azok vagyunk. Ehhez képest Zorbán elvtárs, főkagán és táltos, úgy tesz, mintha harcban állna az EU-val vagyis önmagával, de ha magát már nem számítja oda (Ázsiába húzza a szíve), akkor legalább is velünk, akik meg igen. Tehát a kormányzat butaságát, mohóságát és antidemokratikus tempóját kritizálók nem Magyarországot támadják (jelentkezzen, aki úgy érző ő, mint az ország egy része konkrétan támadva lenne!), hacsak Magyarország nem egyenlő a Fideszkádéenpével, de persze, hogy nem az, ez még viccnek is rossz lenne.

Persze a kormánypárti médiában (beleértve persze "közszolgálatit") mindig akad egy direkt termő szóvivő meg egy vállról indítható házi politológus, aki boldogan csujjogat, hogy "zorbánmevéttejahazát ijjujuj", mert hát érvelni nem tudnak. Egy szóvivőnél ez persze evidens, már ha a szóvivő selmecigabriellai paradigmájából indulunk ki, a politológus (illetve a médiában annak látszó, vagyis annak titulált izé) viszont elvileg érvelhetne is, csak ahhoz kéne egy két szilárd kiindulási pont, mondjuk adatok, meg ilyenek. Mert néha kijön belőlem a szociológus, és nem értem, hogy lehet szakpolitikákról értekezni okoskodó pofákat vágva, ha közben az illetőnek az alapvető számokról sincs fogalma, mondjuk, hogy munkanélküliség, létminimum, oktatással kapcsolatos összehasonlító vizsgálatok gadnóz. Így marad a sok "azt gondolom", "úgy érzem" és "meglátásom szerint", meg rágni a semmit, hogy most akkor hogy kommunikál a ki, mert csak ehhez értenek, hogy hogy kommunikál. Bárki.

És ebben a közegben Viktorviktor azt csinál amit akar, a nyilvánosságot a saját szintjére butította le, ami azért nem semmi, tekintve a szintet. A hárommillió házipálinka, a kizárólag trafikokból álló utcák, a jobbággyá tett pedagógusok, a lázárjánosi értelemben vett "akinek semmije sincs, annyit is ér" bunkóságok országa lettünk, de úgy tűnik itt ezt meg lehet csinálni. Csak azok fránya ejrópaiak szólnak be, azok a klubból, ahol mi is tagok vagyunk.

Pedig a vezér egy hős, egy gumicsizmás Hérakleitosz vagy Héraklész, már amelyik nem volt punnyadt filozófus, és még olyan marhaságokat sem beszél mint anno a kövér rózsadombi kisgazda, hogy tudniillik a bolsevizmus nedvesíti át a gátakat. (Merugye az Eu a hibás.) Tényleg, emlékszünk még a felejthhetetlen Orgyán-Torbán párosra? Akkor még azt hittük ennél nincs lejebb, és tessék! Határ a csillagos... a béka feneke!