A minap (mint mindig) már megint hallottam valamit a rádióban, amin elkezdtem gonolkodni. Mondotta volt ugyanis egy pécsi idegenvezető (vagymi), hogy diákcsoportja válogatja, mennyire fogékonyak az ő, interaktívnak nevezett idegenvezetésére. Nevezetesen a gimnazisták inkább a szakközépiskolások meg kevésbé, az utóbbiakat nemigen érdekli a történelem.
Nos, mint egykori szakközépiskolás és későbbi tanárképzős, meg bölcsészkaron diplomázott szociológus, ezt kikérem magamnak. Mondhatni, a szakközépiskolát lenézni nem kell félnetek jó lesz. Az egykori osztálytársaim között (műszaki szakközép, valami elektronikai izével... tényleg nemtudom, nem csoda hogy másfelé mentem) nyilván felülreprezentáltak a mérnökök, de van jogász meg közgazdász, talán történész is (vagy az épp az előző kettő egyike?), meg ugy én a szociomókus, akit hivatalból und privát szenvedélyből is érdekel a történelem, a képzőművészet, a politika, a cukrászat meg az amerika foci, mint egy embert, na.
Ugyanis egy egyént (bármit is gondolnak korlátolt seggfejek) nem az határoz meg, hogy épp milyen iskolatípusban tanul(t) vagy mi a szakmája, láttam én már József Attila-kötettel mászkáló fizikatanárt, meg kizárólag bulvárlapot olvasó bölcsészt (igen, szakirodalmat sem olvasott az illető, csak lejmolta mások jegyzeteit), szóval ezek az alsó-felső, humán-reál, jobb-rosszabb dichotómiák csak szimpla előítéletek, melyek persze segítenek tájékozódni a bonyolult világban, de eltévedni legalább ennyire.
Mert nincs olyan, hogy munkás (tuggyátok, svájcisapka, szimfi, kisfröccs, hétvégén bütyköli a zsigulit), nincs olyan, hogy értelmiségi (kopaszodó, szakállas-szemüveges okoskodó tojásfej) meg hogy paraszt (cserzett arc nagy bajusszal, hétközben verejték, hétvégén templom ünneplőben, aztán csirkepörkölt). Az a nagy helyzet, hogy nincsenek ilyen naaagy homogén izék (osztályok), rétegek vannak maximum, meg emberek, akik sokfelől szedik össze, anyagi és egyéb értelemben egyránt, akik végül lesznek.
Vagyis a gimnazista nem jobb mint a szakközepes (még akkor sem ha több töriórája van, de nem tud bekötni egy konnektort), miként a szakközepes sem jobb a gimisnél (csak mert tud, forrasztani/esztergálni/palántázni, bár kevesebb a magyar/történelem tanegysége), mert, hogy mi lesz belőlük, azt végül úgyis maguk döntik el, a helyzet adta játéktérben persze.
De ha már ez az egész felmerült bennem, elképzeltem milyen lenne, ha nem csak az ilyen agrár/műszaki/kereskedelmi/gaddnóz vonalon lenne középfokú szakképzés. Lenne mondjuk egy Lugosi Béla Szinművészeti Szakközépiskola, mely a közismereti tárgyak szordínós adagolása mellet, főleg a statisztaképzésra koncentrál. Vagy lehetne egyből Vajna Endre Szakközépiskola is. (Tudom, tudom, András, de az endi az mégis jobban magyarosítható Endrére, meg a két név történelmileg ugyanaz, ráadásul becézve mindkettő Bandi. El Bandi.)
Vagy lehetne, ilyesmi is:
"Magam például a Köldöknéző Parmenidész Filozófiai Szakközépiskolában érettségiztem, szofista tagozaton, sajnos csak négyesre. Mert bár az elméleti vizsgán a jegyem, az tök ötös lett, de a gyakorlatit azt totál megszívtam. Megkaptam azt a tételt, hogy "Dekonstruáld a világot/létezést!", én meg nem tudtam eldönteni, hogy most akkor az ősrobbanással kezdjem, vagy a nagy Manituval. A bizottság meg azt mondta, ez legfeljebb hármas, mert nem voltam elég bizonytalan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése