Hát szóval, volt ez a „szabadság koncert” nevű izé
a Hősök terén (a budapestin, nem itt a helyi lokalitásban, a cukorgyár és a
temető közé ékelt templom mellett), és igen szépen jelezte, hol is tart ma a
magyar társadalom und hatalmi elit, emberileg és szakmailag egyaránt. A béka
feneke alatt kicsivel. Mert:
-
A szervezők szerint itten a rendszerváltásra
volt emlékezve, pedig a rendszerváltás nem esemény, hanem folyamat, melynek
Nagy Imréék újratemetése kétségtelenül szimbolikus pillanata volt, de csak az
egyik.
-
A lassan hivatalos kánonná váló felfogással
szemben nem azért ment ki a Vörös Hadsereg anno, mert a felcsúti focista
hazaküldte őket, ott és akkor, pedig nyilván ezért volt az egész felhajtás. (Az
már csak hab a torkán, hogy a derék főpárti főminiszter jól elment Portugáliába
néppártozni, mert ugye kínos lett volna, hogy az alkalomból ide látogató német
államfő nemigen akar találkozni vele négyszemközt, pláne, hogy később viszont
Demszkyvel meg hazaáruló, liberálbolsevik, nemzetvesztő etc. egykori ellenzéki
haverjaival vacsorázott barátilag. Akiknek volt pofájuk aktívan közreműködni a
rendszerváltásban, míg a felcsúti azért inkább szájkaratéban volt erős, meg
neki amúgy sem a rendszerrel volt baja, csak azokkal, akik irányították,
vagyis, hogy azok nem ő volt, mint ezt volt szíves kifejteni.)
-
Június 16. nem ünnepnap, miként október 6. sem,
ez egy kivégzés, és egy jócskán megkésett temetés évfordulója. Úgyhogy
dermesztően ízléstelen ez alkalomból (nem mellesleg, a gyászszertartás egykori
helyszínén!) sörfesztiválos rockkoncertet szervezni, és hívni mindezt nemes egyszerűséggel
’örömünnepnek’. Ez már megint az olyan jól ismert, arroganciával kevert kivagyi
bunkóság, a” csakazértis szarunk bele” mentalitása.
-
Ráadásul két ilyen, khmm…. lejárt szavatosságú
bandával, akik egykori nagyságuk romjain igyekeztek végleg porig alázni
magukat, a felvételek tanúsága szerint meglehetős sikerrel. És ne felejtsük el,
hogy ez az egykori nagyság is igen relatív, az Omega csak nálunk volt
világsztár, nyugaton legfeljebb egynapos érdekesség a vasfüggöny mögül, a
Scorpions meg csak a másodvonal volt minden komoly rocker számára, hisz létezett
a Iron Maiden is (tényleg, ők még ma sem kínosak, vállalhatón öregszenek
nyilván), meg a Judas Priest, nem is beszélve a Metallicáról. Vagy a Slayer!
Hozzájuk képest a skorpiók inkább csak a vicces németek voltak az
izzadós-menetelős metál B-ligájában. Volt egy világslágerük, bő harminc éve, de
az meg nem is rock, meg mondjon valaki még egy számot tőlük, ami nem a Változás
szele... Na, ugye.
-
De a közönség nem is azért ment, mert akkora
rajongó, hanem mert ingyé’ volt, márpedig ha valami ócsó vagy ingyenes, bukj
rá, mint gyöngytyúk a takonyra, ez a lecsúszó alsó-középosztály életfilozófiája
és egyben politikai credója.
-
És végül adódik a kínzó kérdés, hogy kinek is
rendezték ezt a cirkuszt? Talán a főminiszternek, aki szereti ünnepeltetni
magát, de aztán ott sem volt, így aztán eggyel kevesebb emléktáblára vésetheti
fel majd a nevét, pedig komoly passziója az neki. Esetleg a közönségnek, de
azoknak meg mindegy ki a fellépő, ha van sör meg nincs belépő, jöhetne bárki,
csak ne komolyzenét játsszon, mert az idegen a hazai néplélektől, mely azt
tekinti zeneirodalom csúcsának, mikor Lakodalom Lajos tombitaszólózott Fülig Zámbó
Dzsimi egyik romanto-erotikus nagyívűjében. Esetleg nem is rendezték senkinek,
csak volt valami kormányközeli rendezvényszervező, akinek kellett kis pénz, az
illetékes helyettes-államtitkár meg oda sem figyelve szignálta ki azt a 300
milliócskát, elvégre sietni kellet a délutáni fallabda-meccsére. Londonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése