2014. június 18., szerda

Gyászos sörfesztivál

Hát szóval, volt ez a „szabadság koncert” nevű izé a Hősök terén (a budapestin, nem itt a helyi lokalitásban, a cukorgyár és a temető közé ékelt templom mellett), és igen szépen jelezte, hol is tart ma a magyar társadalom und hatalmi elit, emberileg és szakmailag egyaránt. A béka feneke alatt kicsivel. Mert:

-          A szervezők szerint itten a rendszerváltásra volt emlékezve, pedig a rendszerváltás nem esemény, hanem folyamat, melynek Nagy Imréék újratemetése kétségtelenül szimbolikus pillanata volt, de csak az egyik.

-          A lassan hivatalos kánonná váló felfogással szemben nem azért ment ki a Vörös Hadsereg anno, mert a felcsúti focista hazaküldte őket, ott és akkor, pedig nyilván ezért volt az egész felhajtás. (Az már csak hab a torkán, hogy a derék főpárti főminiszter jól elment Portugáliába néppártozni, mert ugye kínos lett volna, hogy az alkalomból ide látogató német államfő nemigen akar találkozni vele négyszemközt, pláne, hogy később viszont Demszkyvel meg hazaáruló, liberálbolsevik, nemzetvesztő etc. egykori ellenzéki haverjaival vacsorázott barátilag. Akiknek volt pofájuk aktívan közreműködni a rendszerváltásban, míg a felcsúti azért inkább szájkaratéban volt erős, meg neki amúgy sem a rendszerrel volt baja, csak azokkal, akik irányították, vagyis, hogy azok nem ő volt, mint ezt volt szíves kifejteni.)

-          Június 16. nem ünnepnap, miként október 6. sem, ez egy kivégzés, és egy jócskán megkésett temetés évfordulója. Úgyhogy dermesztően ízléstelen ez alkalomból (nem mellesleg, a gyászszertartás egykori helyszínén!) sörfesztiválos rockkoncertet szervezni, és hívni mindezt nemes egyszerűséggel ’örömünnepnek’. Ez már megint az olyan jól ismert, arroganciával kevert kivagyi bunkóság, a” csakazértis szarunk bele” mentalitása.

-          Ráadásul két ilyen, khmm…. lejárt szavatosságú bandával, akik egykori nagyságuk romjain igyekeztek végleg porig alázni magukat, a felvételek tanúsága szerint meglehetős sikerrel. És ne felejtsük el, hogy ez az egykori nagyság is igen relatív, az Omega csak nálunk volt világsztár, nyugaton legfeljebb egynapos érdekesség a vasfüggöny mögül, a Scorpions meg csak a másodvonal volt minden komoly rocker számára, hisz létezett a Iron Maiden is (tényleg, ők még ma sem kínosak, vállalhatón öregszenek nyilván), meg a Judas Priest, nem is beszélve a Metallicáról. Vagy a Slayer! Hozzájuk képest a skorpiók inkább csak a vicces németek voltak az izzadós-menetelős metál B-ligájában. Volt egy világslágerük, bő harminc éve, de az meg nem is rock, meg mondjon valaki még egy számot tőlük, ami nem a Változás szele... Na, ugye.

-          De a közönség nem is azért ment, mert akkora rajongó, hanem mert ingyé’ volt, márpedig ha valami ócsó vagy ingyenes, bukj rá, mint gyöngytyúk a takonyra, ez a lecsúszó alsó-középosztály életfilozófiája és egyben politikai credója.

-          És végül adódik a kínzó kérdés, hogy kinek is rendezték ezt a cirkuszt? Talán a főminiszternek, aki szereti ünnepeltetni magát, de aztán ott sem volt, így aztán eggyel kevesebb emléktáblára vésetheti fel majd a nevét, pedig komoly passziója az neki. Esetleg a közönségnek, de azoknak meg mindegy ki a fellépő, ha van sör meg nincs belépő, jöhetne bárki, csak ne komolyzenét játsszon, mert az idegen a hazai néplélektől, mely azt tekinti zeneirodalom csúcsának, mikor Lakodalom Lajos tombitaszólózott Fülig Zámbó Dzsimi egyik romanto-erotikus nagyívűjében. Esetleg nem is rendezték senkinek, csak volt valami kormányközeli rendezvényszervező, akinek kellett kis pénz, az illetékes helyettes-államtitkár meg oda sem figyelve szignálta ki azt a 300 milliócskát, elvégre sietni kellet a délutáni fallabda-meccsére. Londonba.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése