A közélettel kapcsolatos kommunikáció (netán:
diskurzus) egyik alapeleme, gránitsziládsárgú kőbe vésett pillére (avagy
betonba öntött nagyívű fundamentuma, mindegy is, a képzavar az képzavar
tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim), hogy a sárdobálást mint olyat (milyet?,)
be kellene végre fejezni, és hozzálátni az árkok betemetetéséhez. Pedig Uj
Péter lényeglátó meglátása szerint a megfelelő intenzitású sárdobálással az
árkok igen is betemethetők, bunkóság te szülj nekem rendet!
Hát legyen, tegyük fel, hogy kietlen hazánkban a
végsőkig fokozzuk a karaktergyilkossággal tűzdelt mocskolódó hangütésű negatív
kampányt, elvágva az értelmes beszéd é a racionális gondolkodás utolsó halvány
reményét is (itt még tisztázandó, hogyan kell elvágni a reményt, és pontosan
mivel is?), ettől valahogy béke lesz és egyetértésben pácolt szeretet, de mi
lesz azután? A rosszabbikosok vagy a Főpárt kis vazallusai nem lesznek
szimpatikusabbak attól, hogy nem akarják minden héten lámpavasra húzni a
Gyurcsánybajnai Koncsitavursztot, mert ettől még bátran hazudnak és lopnak
tovább (hiába no, kicsit azért büszkék is rá), a maradék emeszpések meg attól,
hogy nem leplezik le permanensen a lopakodó diktatúrát, még permanensen csomagolják
el maguknak a maradékokat, ameddig még lehet (és közben kicsit azért szégyellik
magukat). Kenyér ettől nem lesz, de elvezik m indennapi cirkuszunk is, ami
legalább két okból is rossz.
A főpárti sajttájokon szocializálódott rajongóknál
komoly elvonási tüneteket okozhat, ha nem kapják meg napi
selmecigabriella-adagjukat, a hirtelen megvonástól agresszívvá,
kiszámíthatatlanná válhatnak, hisz olyan nekik a bukottbaloldalozás, mint törékeny virágnak az éltető napfény.
Ráadásul a végén még Ertéel-híradókból tájékozódnának, márpedig az Ertéel épp
most lépett szövetségre a Sátánnal, homlokán (vagy inkább homlokzatán) a
Fenevad bélyege, hallhatatlan lelke örök üdvösségét kockáztatja minden
viktoriánus. (Elég egy tudósítás Felcsútról, és a derék főpárti társutas már
megy is a levesbe, amit egy nagy kondérban kevergetnek vasvillával a patás
kollégák.)
Másrészt lehet, hogy a hívek hamar megunják az
Ertéeles faszhelikoptert, olvasni kezdenek (könyveket! mondjuk, könyveket! hát
hova vezet ez???), aztán a végén még a gondolkodással is megpróbálkoznak, netán
a Főpártról meg a Vezérről is támadnak súlyosan eretnek gondoltaik, amitől ugye
elkárhoznak mint fentebb, ráadásul másra szavaznak, vagy egyáltalán nem, aztán
főhet a derék főpárti képviselők feje, hogyan kellene úgy hegeszteni a választási szabályokat, hogy egközelebb Mari
néni meg z Orbán-zászlós Lujzika szavazataival is meglegyen négyötöd.
Egyszóval nem, ne hagyja abba senki a sárdobálást,
a mai magyar politikának per pillanat ez az egyetlen működőképes szelete, ez
még megy, nem kellene szétbarmolni ezt is. (Oké, mondjuk a lenyúlásban is jók,
csak annak hagyományosan nem a politika az elsődleges
terepe, hanem a fehérgalléros bűnözés, akkor is, ha a kettő gyakran összeérni
látszik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése