Most készültem el egy adag halavával, illetve ez nem pontos, nem az lett, hanem címben jelzett izé, kábé nouvelle cousine felfogásban. A karamellszirup még nagyjából ment, bár asszem fahéj helyett csipetnyi köménnyel bolondítottam, de a búzadara már komolyabb gondot okozott. Túl gyorsan pirult, ezért hirtelen felindulásból rázúdítottam a szirupot, viszont a lötty nem sűrűsödni kezdett, hanem ha lehet, még löttyszerűbb lett.
Ekkor jött a felismerés, hogy alighanem a zsemlemorzsát pirítgattam a dara helyett, mondjuk elég sápatag volt, plusz húsz év alatt nagyra nőtt a konyhaablapk alatti fa, de a végeredményre nincs mentség. Vajas pirlítós morzsává alázva, köményes karamell öntettel, ez így konkrétan csak egy éhezőnek lenne ehető, mindenki más számára viszont a kínzás egy különösen kifinomult eszköze.
A kutya mondjuk lelkesedett az erkélyen hűlő trutymó körül, de ő meg időskori diabétesszel működik, plusz kinek hiányzik egy adag kutyahányás a szőnyegre? Ráadásul köményes-karamellás ízben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése