(Néni a 10-es buszon)
"Bevizel a venezuál deviza a Visa-nál!"
(El nem ismert alanyi költő)
Devizában lenni rossz lehet, hiszen azt sem értjük, hogy kerültünk oda, nem találjuk a térképen és térerő sincs. Nincsenek devizai (devizál?) ismerőseink, nem tudunk devizául, valamint fogalmunk sincs a helyi szokásokról, milyen lehet például a deviz konyha?
Pedig lassan meg kellene tanulnunk, hisz a devizázás (régebben: külföldi pénzzel való illegális üzletelés a Keletiben, a gíroszos mellett jobbra; ma: panaszkodás a besült hitelek miatt) lassan igazi magyaros hungrikum lesz, és talán jobban is jellemez minket, mint a sok hízott libás, kolbásztöltős csűrdöngölés, esetleg a csűrtöltős, libapálinkás kolbászhizlalás. Mondjuk ezt valahogy nem tesszük óriásplakátra, hogy ugye mi lennénk a milliónyi balek országa, ahol a zemberek úgy vesznek fel hitelt, hogy nem olvasnak, nem számolnak (vagy nem eleget) és nem gondolnak bele a lehetségeskövetkezményekbe. Aztán néznek bután, ha szó szerint a fal adja a másikat. Aztán a bajt oldja meg valaki, a kormány, ejrópa, a fogtündér vagy a mikulás, esetleg a hétszűnyű kapanyányi monyók.
Peig ez esetben az állam (illetve a kormány, e kettő nálunk momentán ugyanaz) csak épp annyit mozdul, hogy ne veszítsen túl sok szavazatot, de hitel nem társasút, a Devizában ragadtkért nem indul charterjárat, de még egy nyavajás konzulátusunk sincs arrafelé.
Vagyis ne vegyünk fe hitelt (az előbb melléütöttem, pedig jó volt az is: nem, ne vegyünk fel Hitlert sem, hiába stoppol az út szélén az esőben), de ha már muszáj, tegyük azt forintban. Meg egy hajléktalan ismeretle személyiével, lehetőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése