Ha jól számolom a mostani a harmadik kísérletem, hogy
megszabadítsam magam a fészbuktól, de Cukorbergék trükkösek, lehet törölni a
profilt, de ha utána két héten belül mégis belépsz, újra aktiválódik. A
legutóbbi kísérletnél sem sikerült kibekkelni a két hetet, gyenge voltam és
beléptem. Pedig még csak függő sem vagyok, felnézek (felnéztem...) naponta tíz
percre, miután végigpörgettem a kedvenc hírportáljaimat meg blogjaimat, de
nagyon utáltam már.
Nem érdekel senki kutyuskája, hogy hol volt a hétvégén vagy
mit ebédelt, nem akarok erről képeket, és hányingerem van az olyan üzenetektől,
hogy „Ló Emília kedveli egy hozzászólásod”. Akkor már hozzá sem szólok.
A fészbuk maga az explicit redundancia, nemrégi
trágárságügyi értekezésem kapcsán maga a trágárság, a legtöbb poszt arról szól,
hogy helló vagyok, látszom a monitoron. Erről szól amúgy a blog is, csak itt
nem tolom mindenki arcába a nyomorom, aki ezt olvassa az magának kereste,
szándékosan, esetleg előre megfontolt szándékkal.
Plusz külön gyűlölöm, amikor „közösségi portál” címen a
legpofátlanabb módon nyomulnak cégek, meg szervezik a hálózatukat a mindenféle MLM-nyomoroncok,
és bárkitől szánalmas az „ezer lájkért cserébe megmutatom a mellem” és hasonló
koldulások. Na, ezektől mentesítem magam, ha cska a következő tizenhárom napban
nem leszek gyenge, és nem lépek be mégis.
Bár ismerőseim amúgy sincsenek ott, mindenkit töröltem. És jól esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése