Kvittek

Azt mondta a felcsúti egy német lapinterjúban (jellemző, hogy a legnagyobb bulvárlapnak ad interjút), hogy nincs elszámolni valónk a németekkel, ahogy igen magyarosan fogalmazott, kvittek vagyunk.

Ám ő ma itt a miniszterelnök. Vezér és kancellár you know, úgy értem persze hogy pártvezér, a német szál zavar csak be annak, aki rosszra gondol, szerintem orbán egyáltalán ne hajaz Hitlerre, testalkat, fogyasztási szokások és mentalitás tekintetébenn inkább egy öltönyös Mussolini, aki a Ducéval szemben a nyilvánosság előtt is tud késsel-villával enni, bár nem mindig szeret. Ám ha ő a kancellár és többes számot használ, akkor a nevemben is beszél, amikor azt mondja, hogy kvittek vagyunk.

Hát nem, én határozottan nem vagyok kvitt. És nem csak egy felcsútival szemben, de a németekkel szemben sem. Mert mit adtak a németek a világnak? Egy ronda nyelvet, dagályos operákat, szenvelgő szépirodalmat, gusztustalan kolbászokat, két világháborút, trabantot, a Scootert meg Merkel nénit, hát ezért kár volt kamerádok. Ennél még a franciák is messzebb jutottak, mert ugyan megeszik a csigát és a még a britek sem akarták a Csalagutat, mert átmegy a fokhagymaszag, de: szép nyelv, nagy kultúra, sajt, konyak, Alain Prost, filmes új hullám, ’68, Peugeot és Citroen, amik nem a világ legjobb autói de nagyon menők, gondoljunk az Opelra, huhhh... Ja és a perverz tizenedik Lajosoknak legalább volt stílusa, és most képzeljünk melléjük egy porosz fejedelmet vagy Vilmos császárt, hát főlovásznak talán elmentek volna mellettük.

Úgyhogy én  németekkel nem vagyok kvitt, amúgy sem tudom mit is jelent ez, de a lényeg, hogy semmi közös bennem meg meg bennük, sörből is az angolt kedvelem (fociból meg egyáltalán semmit, ahol labdát lábbal rúgnak az nekem derogál, vagy mit csinál), ám a németeknek ez úttal igazuk van a felcsútival szemben, amikor megrökönyödnek, hogy ki ez a paprikajancsi és mit ugrál már megint?

Kvitt esetleg akkor lehetek a németekkel, ha jól seggbe rúgják a felcsútit, rászorítva valahogy, próbáljon meg emberként, és nem hatalommániás pszichopataként viselkedni, tanuljon meg olyan szavakat, hogy szolidaritás (de a fogalom terjedelmével és konnotációival együtt persze), meg hogy van az „én”-en kívül is személyes névmás a szótárban. Igaz akkor már ő nem lesz kvitt, de ez meg ugye nem az én problémám.

Álmodozni azért szabad...