Egy-két-há

A valóság mostanában valahol egy Belga-számra hasonlít, a trágárabbik fajtából, a komplett közbeszéd lassacskán az egy-két-há kurvaanyád stílben fogalmazódik meg, a magánbeszéd meg már rég. (A közbeszédet amúgy ez esetben hagyom a fenébe, annak ekézése nélkülözi a sportértéket, miszerint túl könnyű.)

A magánbeszédben azonban már nagyon zavar a gyere velem káromkodni Miskolcra,  nem mert finnyás vagyok, csak a kommunikációban elvárom a kommunikációt. Márpedig a „Baszlakszájba geciputtony, hol a kurvaanyádba van az a retkes csavarhúzó bazmeg?” mondatban legalább háromnegyed a redundancia, elég lenne a „Hol a csavarhúzó?” is. (Amúgy csavarhúzó az nincs, nincs itthon vodka, ha valaki érti esetleg...) Szóval az ilyen privát trágárságban nem a trágárság zavar, szerintem eleve nincsenek csúnya szavak, csak általunk szégyellt/elítélt kontextusok meg konnotációk, esztétikailag meg mondjuk a geciputtony szép, mert szépen hangzik, jó (lenne) kimondani, csak úgy mint azt, hogy cipófűző vagy hullalé. Vagy kalamáris. De a trágár szavak tényleg nem csúnyák, csak kulturálisan rabosítottak. Stílusértékük van persze, így nyugodtan használom én is, ebben a blogban is sokszor írtam már le a bazmeg vagy a fasz szavakat, mert helyük volt ott és akkor, egy jól elhelyezett bazmeg az olyan, hogy én itt most írásban felemelem a hangom (istenem, de szép képzavar...), ha azonban vessző helyett használnám az ócska lenne.

És tényleg nem azért, mert trágár (én igazából a kategóriát is igen képlékenynek látom), csak mert valóban redundáns. Ha minden második szó a nemiségre/emésztésre/prostitúcióra utaló eposzi jelző vagy radikális felszólítás, akkor egyszerűen túlbeszéljük a bármit, akkor öt percig kell hallgatnom az a nyomorult senkit, aki két percben is elmondhatná, hogy most ideges, mert csalja a felesége a kutyájával, vagy büdös a sarki zöldséges szája és akkor ő most hol vegyen padlizsánt mákkal.

És a munkahelyemen, a buszon, a büdös szájú sarki zöldségesnél, mindenhol ez megy, jár a szájuk csak nem mondnak semmit, mert a „húbazmeg, érted bazmeg, olyan volt bazmeg, hogy megbaszod bazmeg” típusú közlésekkel tényleg csak annyit üzennek, hogy én most beszélek, figyelj rám. Meg hogy a megszólított szekszualizáljon meg valakit, bár hogy kit, erről rendszerint hallgatnak, kivéve ha nem kerül szóba az illető ősi foglalkozású anyja, meg annak bizonyos szervei.

Ilyen értelemben a stilárisan indokolatlan trágárság rablás, rabolják az időmet meg a türelmemet, plusz leértékelik az ilyen kulturálisan tiltott szavak súlyát. Hát hogy lehet jelentősége egy jól elhelyezett picsának vagy fasznak, ha már a rossz kávégép kapcsán tízszeresen elhasználják? Mert abban az esetben ha kávé  helyett meleg vizet ad, akkor menjen a francba és kész, de nem kell öt percig, gyakori szóismétlésekkel mantrázni az összes elsődleges nemi jelleget, meg amit velük tenni lehet. (És akkor már látható, mi a kontextusa ennek az egész eszmefuttatásnak.)