Azt olvastam az internetes sajtóújságban, hogy a Trampli elleni lövöldözés után „elszabadult a káosz“ a hotelben, ahol. Őszintén szólva pont a Trampli személye körüli lövöldözés nem érdekel, így járnak a nárcisztikus, diktátorhajlamú seggfejek, hogy más seggfejeknek meg viszketni kezd az ujjuk a ravaszon tőlük.
De az érdekes, ahogy a média fújja a passzátszelet, mintha érdekes lenne, hogy az elnök meg is botlott a rugalmas elszakadás (avagy menekülés) közben, de a hős biztonságiak hősiesen felsegítették, elvégre a felsegítésre esküdtek föl, meg hogy mindig lesz lájtkóla az ovális irodában. Ha mondjuk legalább meglövik a sárga bohócot, akkor érdekes lenne egy-egy apró részlet, de abban semmi hír sincs, hogy még az előételnek felszolgált salátáig sem jutottak el. Pedig megírták, csak hogy képben legyen az istenadta nép.
Viszont ha ez mégis csak számít, akkor mi a francért nem tudjuk, hogy Waldorf- vagy Cézár-saláta nem került-e akkor megevésre? És ezért ki a felelős, de legalább odadták utólag a washingtoni Hilton éhező szegényeinek?
Kedvencem persze a Zindex címadása, mely szerint „... a lövöldözés után elszabadult a káosz“. Aha, a káosz elszabadult. De hát a káosz alapvető jelentése, hogy teljes zűrzavar, fejetlenség, összevisszaság vagy egyesek szerint rendezetlenség. (Bár a rendezetlenség az szerintem tudósul entrópia, mondjuk az is csak egy görög eredetű szó, szóval nekem mindegy, néha magyarul is csak hézagosan nem akarok terminus technicusokkal dobálózni.)
Vagyis csak annyi az észrevételem, hogy a káosz nem tud már külön elszabadulni, a káosz maga az elszabadulás. Ez olyan, hogy a Nap nem tud saját fényében napozni, Heidegger szerint a lét nem létezik, valamint ha a kígyó a saját farkába harap, és fokozatosan megeszi magát, akkor eltűnik, tehát utólag már sosem volt saját farka amibe haraphatott volna. Vagy valami ilyesmi.
Nos, röviden ennyit a Trampli körüli magányosfarkas-alapú lövöldözés közpolitikai jelentőségéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése