Az emberek értelmesebbje északnak indul a kánikulában, fel a hegyekbe, hűs vízű patakok és árnyas fák társaságába. A hülyék meg mennek valami tengerpartra, ahol ugyanolyan rohadt meleg van, vagy még melegebb, viszont minden kétszer annyiba kerül, tömeg van, árnyékot meg pénzért vehet magának az ember, drágán. És a harmadik, a leghülyébb kategória, nos azok lennénk mi, akik a negyven fokban városokat néznek, hosszú buszozásokkal és vonatozásokkal kísérve, ezek között pedig lejárva a lábukat.
Vagyis: Szombathely, Sopron, Bécs, hétfőtől csütörtökig, jelentős részben Petra szépkártyájánk sérelmére, hőgutával, napszúrással és gyomorrontással súlyosbítva. És ennek ellenére jól eset...
(Na jó, mondjuk Szombathely az konkrétan nem esett jól, az enyhe napszúrásra jött az emészthetetlen, de lagalább drága rántott sajt (és tényleg emészthetetlen, pár óra múlva, mikor kihánytam, pont úgy nézett ki mint befelé, a komplett emésztőrendszerem tehetetlennek bizonyult vele szemben), úgyhogy a hétfő délután azzal telt, hogy feküdtem a szállodai szobában, és kerestem a magzati póznak azt a változatát, melyben nincs akkora hányingerem. Perta meg megbarátkozott az Angry Birds-el, mondjuk wi-fi és tévé hiányában muszáj volt neki, ha már könyvet nem hozott. (De hát könyvtáros, nyilván nem visz munkát a szabadságára.)
Sopronban nem voltam húsz plusz éve (tehát utoljára valamikor középiskolás koromban), azóta háromszor cserlődött ki a legtöbb sejtem, szóval új élmény volt. Nos, Sopron szép és élhető városnak tűnik, csak kurva meleg van ott, de ez az évszakokkal változik, legalább is így mesélik a helyiek. Én laknék is ott, de főleg télen, akkor szép lehet és nem ég le az orrom randán, meg van stílenaht, télen a német kultúra is barátságosabb.
És Bécs is szép város, de ott nem élnék, mert mindenki a ronda német nyelvet beszéli (vagy annak török akcentusát), de jó a metró, a piros villamos (csak majdnem minden megállló valamilyen gasse, hogy lehet ezt megjegyezni?), jó a Kultúrtörténeti barokk festménygyűjteménye (én valójában ezért mentem, megkaptam, persze nem konkrétan) és jó a falafel, bár olasz zsemlében adják (törökök, Bécsben - multikulti hejj!), viszont rossz a.... aaaaa.... izé. Megvan! Rossz az, hogy Bécs mégsem London!
És jó az is, hogy egyszer sem zaklattak kalauzok vagy ellenőrök arrafelé, konkrétan több mint tízezer forintot dobtam ki az ablakon vonatjegyre meg bécsi napijegyre, a kutya nem kérte egyszer sem ezeket a fecniket. Meg a normálisabb vonatkon nem csak volt légkondi de működött is, ezt a gyakorlatot a máv is átvehetné.
Mert légkondi nélkül folyamatos folyadékbevitelre volt szülségem, így is alig tartottam a lépést az izzadással. Viszont hiába volt a mindenablakos huzat, az ásványvíz nagyjából negyven fokosra hevült, kábé olyan volt, mint beleinni egy termálfürdő jakuzzijába, ha már buborékosat vettem.
És ha már újra a hőségnél tartunk: állandóan hallom, hogy Pécs milyen issszonyú mediterrán hangulatú hely. Pedig nem, a lakótelepek, a bezárt gyárak, a ronda térburkolat meg a vödörbe ültetett leanderek okán még egy város sem lett mediterrán (Kaposvár sem, itt még giccses bronzszobrok is súlyosbító tényezők). Viszont negyven fokban bármely város az, szóval Sopronnak és Bécsnek egyaránt határozottan mediterrán hangulata volt, Szombathely viszont a pokol előszobája, egyfelől mert nem is olyan jó, hely mint amilyenre főiskolás koromból emlékeztem, másfelől a fentebb emlitettek miatt.
És környezetvédelmi szempontból is rossz a hőség, ketten minimum negyven-ötven üres műanyag palackot termeltünk pár nap alatt, mennyi fát kellet ezért kivágni? (Az őskorban, merthát a műanyag azért főleg kőolaj-alapú. Illetve hány dínónak kellett meghalnia ezért?)
Szóval, amikor nem éreztem magam rosszul, jól éreztem magam, bár arra újra meg újra rácsodálkozom, hogy Petra a világ legbizonytalanabb túristája ("-Döntsük el pénzfeldobással merre menjünk! Fej vagy írás? -Nem tudom..."), a londoni utakat nyilván ezért tervezi meg aprólékosan.
(Ja és voltunk zaherban, oké Sacher, és ott ettünk a róla elnevezett tortából, meg kávéztunk, mert egyszer minden túristának meg kell ezt ejtenie Bécsben, nekem meg eddig mindig kimaradt. Jelentem a torta jó, ám túlárazott, a kávé remek de szintén. Borravalóval húsz eurót hagytunk ott két kis szelet sütiért meg két kávéért. Meg adtak vizet is, ez némileg enyhít a dolgon.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése