2014. április 21., hétfő

A kulturális állandó

Ismét kiderült, hogy a húsvét valódi ünnep, a valódi ünnepnek ugyanis két alapvető sajátossága van:
- Nem kell munkába menni.
- Valahol, valamelyik tévében mindig megy egy Carlo Pedersoli - Mario Girotti film.

És ez idén sem volt másként, heripotter, indianadzsonsz meg a hallhatatlan (illetve várjuk meg, egyelőre mindketten életben vannak) páros.

És ez nem is baj, karácsonykor például csak ritkán esik hó, de a Bud Spencer-Terence Hill (merthogy ugye róluk van szó) kettős örök, ők a fix pont, az origó, mely körül kifordítható sarkából a világ. Kellően bugyuta történet (ostoba gengszterek, tökös hősök, pofonok, verekedés vér nélkül), állandó képregényfigura-karakterek, gyerekzsúrra való zene, agyonidézett beszólások, nagyjából ennyi. Olyan mint a klasszikus pankráció (nem ez a mai, eltorzult fejjel üvöltözős izé), cirkuszi műesések, vurstli-poénok, harsány és kétdimenziós világ, naná, hogy mindenki imádja.
Hisz pont olyan gyerekes felnőttek szernénk lenni mind, mint amilyenek ők, szétütnénk a rosszfiúk között, de úgy, hogy azért ne haljon meg senki, lennénk mi is alul traktor, felül békegalamb.

Mert Carlo és Mario ilyen mesehős-félék, csak közelebb állnak hozzánk mint a legkisebb királyfi, hisz filmjeikben általában csórók, babot esznek és söröznek, cinikusak de nagyot tudnak ütni. Ha jól belegondolunk, akár Rejtő is írhatta volna őket, de legalább is nem lennének ízlése ellen valók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése