Crazy gránát

Új kedvencem van a rádiós piacon, a Lánchíd Konyakról nevezett harcosan kormánypárti rádió. (Tényleg, az milyen már, hogy valaki harcosan kormánypárti? Az normális???) Itt az ellenzék támogatói buták és ijesztőek, az a részhalmazuk pedig, aki még mondjuk tüntetni is elmegy, na azok egyenesen állatok. És nem csak a betelefonáló harci nyugdíjasok szerint, de az okoskodó, ám nem okos műsorvezető szerint is.

Merthogy a derék lánchidasok (láncos hidasok, hídláncolók, vagy hogy kell ezt nevesíteni) észrevették ugyan, hogy, vége a kampánynak (mer' ugye az európai az kit érdekel immár), csak nyilván nem érdekli őket. Egyszer már bemásztak a Kis Vezető hátsójába, azóta is jól érzik magukat ott a puha melegben, úgyhogy nem vesznek vissza. Fő közéleti üzenetük ma is az, hogy "gyurcsánybajnaigyurcsánybajnaihööörrrrr", miközben például a pártszolgálati Kossuthnál már a Simon-ügyi alszerkesztőséget is megszüntették, már nem érdekli őket, honnan a sok pénz. Nyilván eddig sem érdekelte, de kampányfegyvernek valóban elsőrangú volt. De azóta visszakapcsoltak a harci üzemmódból, már nem raknak le annyi taposóaknát.

A Lánchíd viszont szilárdan áll, mint a kő, és rendületlenül megy előre! (Igen képzavar, de ezt még Orbánné nyilatkozta egyszer a na, vajon kiről.) Viszont a nagy nemzetieskedés mellett, ahogy az általában lenni szokott, kissé döcögősen megy  magyar nyelv. Tegnap azt mondja franctudjaki műsorvezető, hogy ő fészbukozik provokatív tartalmakat, hogy legyen érdemi vita, de ehelyett tücsköt-bogarat dobálnak rá. Most álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el, ahogy valakik (tudjuk kik, naná) tücsköket meg bogarakat dobálnak. Egy őrá! Mondjuk tücsköt dobálni elég macerás lehet, a tücsök az elugrál, bár könnyű megtalálni, legalább is ha ciripel. Na de dobálni? Meg persze a bogaraknál sem mindegy milyen, egy madagaszkári óriáscsótány például már jól dobhatónak tűnik, de a hétpettyes katica az konkrétan elrepül, és egyáltalán nem biztos, hogy arra, amerre eredetileg dobtuk, sőt szinte biztos nem.
Vagyis egy bogarat olyan közelről érdemes csak dobni, ahonnan már nem érdemes, olyan távolságból már egyszerűbb leköpni az utált másikat, a nyál elve kéznél van (illetve az jön a nyelvünkre), nem kell a fűben keresgélni. (Vagy ha igen, azonnal forduljunk orvoshoz)

És persze nyelvileg még mindig verhetetlenek, a betelefonáló harci droidok, akik közül feltűnően sokan preferálják az álnépies-áltájszólásos stílust, azaz olyan tájszólásban beszélnek, ami nincs is, keverik a szögedit a pálócossal, leginkább talán Gárdonyi Géza Göre Gábor-könnyveire hajaz a nyelvhasználatuk.
Példamondat: "Há mán mindig rinyá az a Gyurcsányi, hogy a Zorbánék báncsák ütet, de mink mögvéggyük a miszterelnök urrat." Őrület, mi mást mondhatnánk.