Anatole Zsa-Zsa Korda (igen ilyen hülye neve van Benico del Toro karakteréken) befolyásos üzletember Főníciában, ami nem a történelemkönyvekből ismert geopiltikai realitás, hanem egy kitalált ország. Miután már vagy hatodszor akarják merényletileg meghalasztani, úgy dönt, hogy visszavonul, csak még egy utolsó nagy üzletet kellene összehoznia. Valami komplett régió rehabilitálása lenne a projekt, amiben főépítési-vállalkozna, csak nincs kedve egy újabb merényletet épp hogy túlélni. Így hát egyetlen lányára (Mia Threapleton) hagyná dolgot, meg a céget, (pedig több nőtől van kilenc fia) a bökkenő mindössze annyi, hogy csaj apáca, pontosabban - azt hiszem - novícia, szóval mondjuk annak készül.
Ez a kellően hülye alaphelyzet tipikusnak mondható Wes Anderson életművében, aki tényleg előszeretettel készít nem létező helyek közelmúltjában játszódó, elég groteszk történeteket. Mint mondjuk a Holdfény királyság, a Grand Budapest Hotel vagy a legutóbbi Asteroid city. (No meg a rövidfilmek Roald Dahl fura novelláiból.)
A képi világ a szokásosan elvarázsolt Anderson-féle technicolor-mese, erős retró aszcendenssel. (Miközben a visszaemlékezések meg fekete-fehérek, csak hogy érezzük a múlt súlyát.) A főszereplő például egy meghatározatlan állagú, mondjuk hogy hatvanas években egy DC-3-as magángéppel repül (ahol egy robbantás után szó szerint rúgja ki a pilótát, pontosabban katapultálja, bár a pasas biztos nem Kata). Szóval Korda egy nettó szociopata, gyerekkori traumákkal és elsődleges lelkiismeret nélkül, neki lánya is csak eszköz, mert az igazi gyereke, a tizenegyedik, a cégbirodalma, azt viszont nem akarja romokban látni, a túlvilágról sem. Ezért van szüksége a csajra, miközben vannak jobban sikerült adoptált fiai is, csak azok még tényleg gyerekek.
Del Toro láthatóan lubickol a szerepben, persze ő a legtöbb szerepében ezt teszi, akkor is ha épp szar az adott karakterben, Mia Threapleton meg pont annyira egy visszafogott és csúnyácska szentfazék, ahogy azt egy zárdából jött lánytól elvárjuk. Hogy aztán menetrend- és meseszerűen összejöjjön egy norvég bogarásszal és magántitkárral (Michael Cera), aki sikeresen kéri meg Jézus addigi menyasszonyának kezét.
Hármójukon kívül kisebb szerepekben van még látható lenni Bryan Cranston, Tom Hanks, Scarlett Johansson, Bill Murray, Charlotte Gainsbourg, Benedict Cumberbatch vagy Willem Dafoe, szóval tényleg imponáló a stáblista, de hát így jár az ember ha Wes Anderson, hogy hívhat bárki A-kategóriás sztárt, az jön. Mondjuk Tilda Swinton hiányoltam, biztos nem hívta, mert mikor igen, akkor ő is ment.
Maga a film amúgy nem különösebben eredeti, pontosabban Anderson viszonyrendszerében nem az, mert olyan mint a többi filmje. Viszont stílusa annyira egyedi a faszinak, annyira megvan a saját, mással össze nem téveszthető világa, hogy pont ezért nézem a filmjeit, bármit is csinál. Erre várok, erre a világra, úgyhogy nekem ez is bejött, a kissé fanyalgó kritikák ellenére. Ja, és egy-egy filmjét igazán elmesélni nem lehet, azt látni kell, leírni, hogy milyen is, az olyan mint zokniban fürdeni vagy előételeket megzenésíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése