A napi panaszrovat következik: már megint másfél-két órát aludtam maximum, ettől kába vagyok, fáj a fejem, ásítozom, de nem tudok aludni. Ha egy éjszaka háromszor húz el szirénázó mentő az amúgy nyitott ablak alatt, és négy-öt bunkó bulizó társaság bömbölteti az autójából a büntető mulatós szart (miszerint lakodalmas endlösungot) éjjel kettőkor, akkor az eleve gáz, ehhez jön még a sztenderd szorongásom, azaz eleve nem alszom jól, és akkor még bele is szirénáznak. Erre felébredek, de tudom, hogy aludnom kéne, mert délelőtt mennem kell valahová, vagyis belekezdek még egy kis extra sresszelésbe, hogy aludnok kell, aludnom kell! A stressz meg minden egyéb mellett elenne hat ennek.
Azt talán sokan ismerik, hogy az ember álmatlanul fekszik éjjel, és ránéz az órára, hogy ha most elalszom, még teljes hét órát, de persze nem megy, de ha most még hatot, ötöt, legalább négyet, az istenért, és így tovább. Aztán lesz belőle másfél, úgy reggel felé, de beindul a forgalom (én meg ugye két soksávos főútvonal kereszteződésében lakom), plusz süt a nap, én meg világosban eleve nem.
Ez pedig rém kínos, mert hetente van egy-két ilyen éjszakám, ami után nemigen merem elhagyni a lakást, hogy leájuljak a lépcsőn, viszont rém kínos felhívni anyámat, hogy megint nem megyek át kajáért, de ha már úgyis mennek boltba, kerüljenek egy pár perceset felém a cuccal...
Úgyhogy jövő héten keresek valami szakrendelést, illetve először a háziorvos csajt (hozzám képest tényleg az), mert már összeolvastam mindenfélét, hogy az efféle alváshiány mi minden rémséget okozhat. Vagyis sokszor azért nem tudok aludni, mert rágörcsölök, hogy az alváshiány mi mindent okozhat, ez egy igazi öngerjesztő folyamat, eddig kerültem a bogyókat, de lehet hogy rá leszek szorulva. Arra mondjuk nem lehet inni, ami járulékos nyereség, kognitív és anyagi értelemben is. Mert ha már elég nagy a hipochondriás szorongásom, nem merek ráinni az altatóra, akkor se ha sok dzsanki erre esküszik.
Na, ennyi a ma reggel, majd esetleg még kiakadok kicsit a politikán is, ha már úgyse alszom nap közben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése