A hatodik

Éjjel megnéztem a Végső állomás: Vérvonalak című darabot, csak mert ez már a hatodik film, és láttam az előző ötöt. Hogy műfajilag mik ezek az izék, azt tudja fene, mondjuk, hogy horror, és ugye éjjel kettőkor azt kell nézni, ha már az alvás nem megy. Aztán már nem is kell aludni, úgyis csak hülységet álmodna tőle az ember. Bár ezektől a filmektől pont nem álmodnék rosszat, mert bár a szereplők rendre válogatottan kegyetlen halálokat halnak (és ezek mindig fatális balesetek),de az egész annyira túl van tolva, hogy kifejezetten felröhögtem, mikor a bácsira ráesett a lift, és ilyen kupac  piros trutymó lett a szmokingos megjelenéséből, vagy mikor az agyonpircingelt csávót bevonzotta a kórházi MR-gép. Meg a fater szó szerint arcába kapta a fűnyírót, de ilyen ez a popszakma, ezekben a mozikban nagyjából mindenki véres kupacként végzi, bár különböző mértékben és állagban.

Ezek a filmek igazából ugyanazzal a sztorival operálnak minden esetben, bár pont itt azért tettek bele egy kis csavart, de csak hogy aztán pont ugyanaz legyen a vége, mint az össze s többinek: Főszereplők már megkönnyebbülnének, hogy túlélték a halálukat, izé... nem haltak meg, és majd csak jóval később fognak, de akkor kisiklik egy tehervonat, hogy letaroljon egy komplett kisvárosi utcát.

Van abban valami mélyen perverz, ahogy az ember azon szórakozik, hogy a szereplők halálnak halálával, ilyen igazi gore stílben, kizuhannak a sokadikról, elevenen elégnek vagy felszúródnak valami nagyon ghegyes karóra, mint a bogaram a gyűjteményben, de igazából ez csak afféle-rajzfilm-erőszak. A Tom és Jerry egymást darabolásán sem akadtunk ki gyerekkorunkban, na, ez ennek a felnőtt verziója. A Végső állomások esetében nem igazán működik a horror klasszikus pszichológiája (bár őszintén szólva, a fene se tudja mi az, de lehet habosítani olyanokat, hogy az alapvető félelmeinkkel szembesít, amiket így kissé felold, meg ugye hogy a legszebb öröm a kár, mer' emberek, ez se velünk történik), ez tényleg gyalogkakukk meg macska-egér, csak felnőtteknek. Pont mint a pornó, ami ugye dugásd romantika nélkül. A gyerekek viszont még idealisták (jobb esetben), nekik Tom és Jerry kell, meg kis hableány, hogy aztán tizenöt-húsz év alatt elzülljenek, és hívják mindezt felnövésnek.

És igen, jobban belegondolva ehhez a cucchoz is kell egy jó adag cinizmus, ami bár nem az élet súja, de borsának elmegy...

p.s. Ja, és a belinkelt bejegyzésemben még lelkesedtem, hogy megnézem a hatodik részt, de aztán kiderült (hat évvel ezelőtt), hogy nincs is hatodik rész, valami videojátékot gyártottak csak le, de az engem meg mélyen nem érdekel. Idén lett hatodik film (aha, nem is "rész", mert időnként ugyan itt-ott összekötik a független sztrokiat, de ezek azért antológiafilmek), és még mindig szórakoztató.