Még mindig fennáll a követelésem az univerzummal, a statisztikai eloszlásokkal, a globális háttérhatalommal vagy a teremtővel szemben (a nem kívánt részt ne kívánja!), hogy tiltsák be végre az időjárást. Tőlem akár intézkedhet Baldur is, a nyár és napfény skandináv istene a Valhallából, ő amúgy a megbocsátásé is, szóval elnézi nekem, ha utálom ezért a nyárért. Is.
Két napja még kánikula volt (oké, az én fogalmaim szerint) most kellemesen húsz fok sincs, de ez nem bír így maradni, mert két nap múlva megint harmincvalahány, csak árnyékban! Ezt én nem bírom, pontosabban a meleget nem, nem bírok heti több napban ráolvadni a városi aszfaltra, van valami hely, ahol mindig húsz fok van? Nyilván holmi hegyekbe kéne menni, de mi a Kárpátok és az Alpok közti mélytányér vagyunk, nálunk már az is hegy, ami kétszáz méterre tornyosul a tengerszint fölé, és felmegy rá a tizenötös busz.
Szóval arra gondoltam, hogy a globális kihívásokra nem elég lokális válaszokat adni, globális kell, sőt szoláris. Mármint naprendszer-szintű. Arról van szó, hogy kissé kijjebb kellene tolni a Föld glóbusztekéjének pályáját a Naphoz képest, ami így ne sütne ennyire telibe. Csak bazi nagy hajtóművek kellenének, azokat meg nyilván baráti áron megépíteni az a fura fejű őrült milliárdos, a Maszk, az Elon.
Oké, mondjuk ötszáznegyvenhárom nap lesz egy év, de ez nem gond. Lesz majd tizennyolc hónap. Július és augusztus után, ha már római császárról vannak elnevezve, beiktathatnánk Aureliust és Caligulát, a latinos számok mint a november meg a december mintájára lehetne fiftember és/vagy sziksztóber, de a számozott utcák mintájára lehetne simán csak így jelölni. Római számokkal persze, a plusz hat hónap közt lehetne mondjuk Iv és Vi is, bár ezek pont összekeverhetők lennének.
Ellenben tizennyolc hónapban már nem egy, hanem másfél karácsony lenne évente, a fél persze csak egynaposként, de nyilván azért szentesézéssel együtt. Születésnapot ellenben csak évi egyet tartanánk, így lassabban öregednénk, és lenne egy teljes harmad év, mikor nem kellene senki ismerősnek szülinapi ajándékot venni. Nyilván csak addig, míg fel nem nőnek mondjuk az Aureliusban születettek, akiknek aztán kellene már horoszkópot is gyártani, mint Pikk Ász csillagjegyűeknek.
De túl azon, hogy nem lenne melegünk, legalább nem is unatkoznánk. Oké kihalna pár állat meg növényfaj, és Dánia csatlakozna az Északi-sarkhoz, de az is remek móka lenne, hogy ezzel akkor most mégis mit csináljunk...
p.s. Persze az egész globális klímaváltozást megoldhatná egy komolyabb atomháború is, még a nem közvetlenül sugárszennyezett területeken is lenne évekig tartó nukleáris tél. Ennek kellemetlen mellékhatása, hogy nagyjából kihalnánk mi is, de teljesen biztos nem, az még a dínóknak sem sikerült, mert itt vannak például leszármazottaik, a madarak. Egyébként meg ha a klímaváltozás miatt nemsoká úgyse lesz több sör meg csoki, eleve nem mindegy?
A dínók is az unalomba haltak bele igazából
(saját. petra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése