A Faltól falig egy idei koreai (persze dél-koreai, északit még nem láttam) film, valami dráma-thriller, de ahhoz képest banális megfejtéssel, és kicsit zavaros történetvezetéssel. mert ez igazából két film. Van egyrészt a a fiatal irodai aktakukac, akit bedarál a Cég, elhagyja a menyasszonya, viszont vett egy szöuli lakást, amire ráment minden pénze, brutális a hitel törlesztője, és egy fizuból már nem futja olyan luxuscikkekre, mint víz, villany vagy bútorok. Szóval az egyik szál, hogy valami kamikáze-jellegű kriptovalutázással megpróbál kimászni a totális anyagi válságból, nagyjából reménytelenül, folyamatosan az ideösszeomlás szélén egyensúlyozva. A másik szálon meg nem tud aludni, mert folyton mindenféle zajokat hall a szomszédból, miközben az alsó szomszéd (egy immár idegösszeomlott középkorú nő, és bé családja) cetliket ragaszt az ajtajára, hogy ne zajongjon, mert nem tudnak aludni a bunkó kamasz fiai.
Valójában senki sem tudja, honnan a zajlás, mindenki a másik szomszédra mutogat, mint valami paranoid android, akit nem érdekelnek a többiek védekezései, de ezt végül is értjük. Hiszen a huszonemeletes kaptárszerű lakóházhoz képest egy átlag magyar lakótelepi tízemeletes a Buckingham-palota, ráadásul a mi panellakásaink elnöki lakosztályok az ottani odúkhoz képest. Szóval a szereplők helyében én nem csodálkoznék, hogy zajokat hallok, azok ugyanúgy jöhetnek a szomszédból, mint az ember saját fejéből.
Lakhatási válság van, megélhetési krízis, meg a hangok, még szerencse, hogy a végén felrobban az egész a picsába, ez is egyfajta megoldás. Hiszen ha valaki nem örököl egy lakást, akkor életreszóló projekt összehozni egy sajátot, a gond csak annyi, hogy közben rá is megy az ember élete, akkor már nyugodtan berobbanhat a gázvezeték.
Tipikus arcok vannak a filmben, nekünk ismerős figurák, leginkább a bunkó mód agresszív, valamint felettébb korrupt közös képviselő, akinek nálunk a nyilas házmesterek óta nagy hagyománya van. Meg ugye Dél-Korea sok szempontból Nyugat (mint Helsinki a csinibabában), különös tekintettel a céges kizsákmányolásra, a nagyvárosi elidegenedésre, meg a ház előtt dohányzásra. ja, és a korrupcióra, melyből kifolyólag a főszereplőt, Noh Woo-sung-ot megpróbálják megölni (ettől thriller), de hát ez van, elidegenedés plusz bunkóság plusz korrupció, az egyenló súlyos testi sértést okozó gyilkossági kísérlettel.
És végül van valami szánalmasan felemás megfejtés a zajok rejtélyére is. Merthogy az egyik szomszéd az elkövető, aki fedett újságíró, és azt akarja leleplezni, hogy mennyire ócskák ezek a hirtelenjében összegányolt lakótornyok (egy össze is dől a híradóban), az mondjuk nekem nem volt világos, hogy ehhez miért kell a többiek idegeire menni, de én ideológiailag nem vagyok elég képzett. A sosemvolt "lakóközösséget" (hülye egy szó, én is lakótelepi vagyok, és nálunk sincs ilyen) minden esetre sikerül csatatérré változtatnia, de hogy miként lett volna ebből az építési csalások leleplezése, azt tudja fene.
A film egyébként elég jó (a koreaiak jókat csinálnak), bár pont ez a zajos szál teljesen felesleges bele, de a megélhetési dráma az a helyén van, amúgy meg a thriller-részleg is onnan épül fel, csak hogy stílben maradjak. plusz a magány, az elidegenedés, az egzisztenciális válság, az álmatlanság, az nálam is megvan, át tudom élni a sztorit, elvégre én sem ismerem meg a felettem lakót, ha szembe jön az utcán (így nem tudom, jött-e már szembe), sőt itt az emeleten is csak szemben lévőkről tudom kicsodák, a harmadik lakásban lakó néninek még a nevét se...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése