Van az a szép eset politikailag, hogy a felcsútisták a maguk részéről a Kakadu leköszönő külminisztert akarják parlamenti alelnöknek, az új többség viszont nem akarja, nem is fogja megszavazni, mondván, hogy tessenek a békepártiak valami vállalható alakot jelölni. Ez amúgy normális reakció, ez a kretén lehetőleg ne legyen semmilyen tényező a következő pár évtizedben (bár félő, hogy még lesz), de a Felcsútok Géniusza kiállt kis hűbérese mellett, hiszen az saját nevelése, túl régóta öntözi, metszegeti és gyomlálja ahhoz, hogy csak úgy hagyja nem alelnöknek lenni. Olyat szólt a vezér, hogy:
„...ez méltatlan, Magyarország legsikeresebb külügyminiszteréről van szó, aki a legnagyobb hazafi, és akik kritizálják, közelebb vannak ahhoz, amit hazaárulásnak nevezünk.”
Aha, Kakadu Péter kurva nagy hazafi. Na jó, ebből a nagy meg a hazafi nem igaz, a többi stimmel. És igen sikeres, már ha az volt a cél a működtetésével, hogy elszigetelődjünk a szövetségeseinktől, ellenben jóban legyünk mindenféle gyanús, jellemzően posztszovjet önkényuralmakkal. (Na igen, ahol zsarnokság van, illetve ahol zsarnokságra törekszik a hatalom, ott zsarnokokkal haverkodnak.)
A Dagadt meg még mindig a lóg a szeren, hazaárulózik a marhája, pedig épp nemrég küldték el a francba a választók, a komplett neofeudális rendszerével együtt. De fejben azért kezd szétesni, hiszen ha a Kakadu-kritikusok közelebb vannak ahhoz, amit hazaárulásnak nevezünk, akkor bennem felmerül a kérdés, hogy mihez képest? Mi máshoz lehetnének inkább közelebb?
Gondolom a hazavásárláshoz, hisz ha valakik nem árulják a hazát, akkor nyilván veszik. Ez mondjuk hézagmentesen passzol a bukott rezsimre, ők gyakorlatilag felvásárolni igyekeztek a azt a geopolitikai realitást, amire rendszerint Hazaként hivatkoztak. Azért kellett kitömni az embereiket pénzel, hogy „nemzeti“ maradjon a vagyon, nemzeti jachtokon igyanak nemzeti koktélokat a nemzeti Földközi-tengeren a nemzeti oligarchák, miután nemzeti közbeszerzéseken túlárazott nemzeti megrendelésekből szerzett pénzüket Kajmán-szigeteki bankszámlákra utalták. Szigorúan nemzeti alapon persze.
De aki nem nemzeti módon oldali, az nem is része a nemzetnek, ergo nem akarja felvásárolni az országot, hogy komplett megyéket üzemeltessen a cégcsoportja részeként, tehát nyilván árulja a hazát. Mert a közpolitika helyett űzött hatalomtechnika nem képes máshogy értelmezni a világot, csakis az adás-vétel, nyereség-veszteség keretrendszerében. Aki nem vesz az árul, aki nem termel profitot, az veszteséges, a szemlélődés hülyeség, ami nem mérhető pénzben (hatalomban) az nincs is.
Ja, és félek, ennek nem lesz egyhamar vége, bárki is ne költözzön be a Karmelitába.
papaigabor.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése