Volt nekem egy időben elég komolyan közöm a krisnásokhoz, egy ideje intézményesen nincs, a tanítások továbbra is érdekelnek, de már csak magamban, illetve egy másik, sokkal szimpatikusabb és kisebb kezdeményezés által.
De ettől még nem vagyok elkényeztetve azzal, hogy krisnás (percízen: gaudiya vaisnava) tartalmakhoz hozzáférjek, olyanokhoz, amik nem a szent és sérthetetlen guru előtti földön csúszásról szólnak. Így hallgatok például ilyen Krisna-völgyi reggeli templomi leckéket, jutyúbon naná, és általában elvagyok velük, a főguru előtti csúszásmászáson már elengástalanul, de túllépek.
Azon viszont ma nem tudtam túllépni, mikor a hazai egyik főember arról lelkesedett, hogy micsoda pénzügyi szakemberekkel dolgoznak majd együtt, meg miféle remek menedzsmentképzéseket tolnak majd a pesti (teológiai!) főiskolájukon… Na, itt eltoltam magamtól a cuccot. (Arra a főiskolára még régebben terveztem beiratkozni…)
Értem én, hogy egy ház (egyház?) az olyan, hogy menedzselni kell, meg hát ebből jönnek a pénzügyek, gondolom a római kaotikusoknál is vannak pénzügyi-befektetési menedzserek, csak legalább igyekeznek nem pont arra büszkének lenni. Hogy Kis-Rigú pispek úr ügynök volt, de ez nembaj, a tanácsadóla MBA-diplomás (Mater of Business Administration), úgyhogy minden nagyon fasza, enberek. Itt meg mintha a pénzmenedzsment lenne fontos. Mint a pénz önérték lenne, nem csereérték.
Miközben a pénzt, bár gyakran afféle értékmérőnek tekintik, nem értékmérő, hisz nem mér semmilyen értéket. Mert ha mérne, mindig az lenne a jobb, ami drágább. Meg a szebb, az igazabb, a hasznosabb, az egészségesebb a bármiségesebb. De nyilván nem így van.
A pénz inkább csak kifejez egyfajta csereértéket, eredetileg összemérhetetlen dolgok közt. A gombapörkölt jobb vagy az internet? Nyilván értelmetlen a kérdés, mert melyik kell jobban, éppen akkor? Az jobb, ott és akkor. De ez gazdaságilag már úgy csapódik le, hogy melyikért adok éppen többett? Plusz mobilgigabyte-okért fizetek inkább, vagy gombapörköltért, és mennyit? Ha erre van van egy aktuális válaszom, akkor már mér a pénz egy csereértéket.
(Basszus, egy közgazdász most szedne egészen apró darabokra, még szerencse hogy nem vagyok az, csak egy okoskodó marha, aki régen még olvasott Marxot, és majdnem filozófia szakra ment az egyetemen. Szakrament!)
Szóval nekem egy ház, az gazdálkodjon a menedzsmenttel úgy a hátsó udvarban (but not in my backyard - ezt nem tudtam kihagyni) ahogy az neki kell, de ne ez legyen a középpont. Nálam attól lett vége azzal az egyházzal a kapcsolatomnak.
Hogy a világról mit gondolok, az már az én ügyem. Hogy lélekben marxista is vagyok, az is. Hülyén érzem magam, csak normálisnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése