Aztat olvastam látni az internetes világhálón, hogy "Videón, ahogy Mussolinit élteti a Fradi-tábor Milánó főterén". Amúgy a híres dóm előtt, szépen alakzatban. Nem néztem meg a videót, elég volt fénykép, ahogy kedves, fekete dzsekis, javarészt kopasz emberek karlendítenek, de különösebben nem vágytam meghallgatni a Tutti, avanti, Benito Mussolini című örökzöldet, ami ugyan remek kis dal, de ezek biztos nem tudnak szépen énekelni. Kizárólag ezért nem hallgattam meg, tényleg.
Egyébként saját értelmezésükben nem is nácifasiszta módon karlendítettek, hanem a "szívtől az égig" (nemzetközileg aljasul félreértett) spirituális szimbolikáját gesztikulálták el, ezért kellett pont egy templom előtt. És ami igazán szívderítő, hogy Kubatov elvtárs felcsútista főfasznak szívet melengető volt, hogy behallatszott a mussolinis óbégatás, miközben a Milan vezetőivel ebédelt, tárgyalt, kurvázott, vagy ezek valamilyen kombinációját művelte.
Miközben ha ezt a stadionban művelik a fodbalért élő-haló (verő-hányó) fradisztikus sportemberek, a kedvenc csapatukat csúnyán megbüntetik, de egy főtéren már oké bunkó fasisztának lenni, a lényeg hogy ne verekedjenek botokkal, csak részegen üvöltsék a légtérbe baromságaikat.
Régebben nem értettem, miért kóborolnak ilyen hordák a fodbalcsatok körül, melyek tagjai egyenként még akár összetett mondatokra is képesek, de együtt már csak szubhumán elborzasztásra.
Nos, az van, hogy a mai profi fodbal nem sport, egyszerű üzleti vállalkozás, a show business része. Ennek megfelelően nem azért szaladgálnak komoly stáb által felspécizett humán sportgépek a pályán, mert szeretnek a jó levegőn egészségesen mozogni, hanem mert ez termeli a nagy bevételt, a szaladgálóknak is. Ugyanis ez egy "látványsport", tehát a szaladgálás nézőket okoz, ha eredményes még több nézőt (stadionban, tévében, fészbukon), a nézők pedig bevétel okoznak. Persze kell az eredmény, a lúzereket kiszelektálja a rendszer, de ekkor jön az alternatíva, amire a magyar fodbalklubok rendszerint rá is vanna szorulva. Mert ha nem jön az eredmény (nem eléggé, nem kellően gyakran) akkor ott van B-verziónak a törzsiség mint felkínált árucikk. A törzsi együvé tartozás, a hordaszellem, az együtt üvöltés identitásképző ereje. Az Mi-Ők viszonyrendszerben értelmezett egyszerű kis világ, ahol a Mi-hez tartás, avagy tartozás olcsón beszerezhető, és nem kell hozzá teljesítmény. Tényleg elég együtt vonyítani a többi sakállal, és máris van egy szilárd identitáspont bárki életében. Jó, hát a vonyítás, de az is jobb, mint a sarokban kuporogva kussolni.
A modern társadalmakat már a fiatal Marx, avagy a 19.század közepe óta szokás - többek közt - az elidegenedés fogalmával leírni, ehhez képest szurkolónak, rajongónak, szektahívőnek lenni feléleszt az emberben valami kellemesen atavisztikus (de rohadtul nem misztikus) törzsiséget. Vagy hordaiságot, ha a cucc még atavisztikusabb.
Ilyenkor lesz az ember például "vérbeli" fradista, aki szívében-lelkében az (agyában meg mindegy is mi), és aki akkor is kitart, ha a csapata túlfizetett senkijei épp szarul játszanak. Sőt, akkor főleg, mert becsületük a hűség... Tényleg, hol is hallottuk már ezt?
De igazából ezek az arcok nem nácik, csak találtak maguknak törzsi bálványt, azt imádják minden lehetséges módon, ha történetileg úgy alakul, éltetnék ők most Che Guevarát is, persze karlendítve, mert a szívtől az égig gesztusa minden törzsiséghez illik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése